Miután elmondtam a választ a kérdésére sokáig csend volt. Nem értettem, hogy most miért nem kérdez vagy mond valamit, pedig eddig be sem állt a szája. Aztán én megszólaltam:
-Na és te, voltál már valakibe szerelmes?
-Beléd. Ugyanúgy vagyok Sel-el mint te Justin-al vagy Liam-al. Miley?!
-Tessék?
-Lehet egy nagyon fontos kérdésem?-kérdezte Nick
-Persze...de csak ha nem azzal kapcsolatos, hogy miért szakítottam veled...-mondtam.
-Neem, nem azzal kapcsolatos! Láttam egy cikket amit, nem tudom miért, de egy rajongó küldött el nekem a Twitteren. Az volt benne, hogy egy koncerten énekelted a 7 Things-et ás kihagytad az ,,I hate" részt. Miért?
-Mert nem utállak...amikor mindenkinek azt mondtam, hogy utállak, csak azért mondtam, mert nagyon dühös voltam rád! Tudod, akkor nagyon csalódtam benned, mert sose gondoltam volna, hogy ezt fogod egyszer tenni velem!-fakadtam ki neki.
-De Miley! Akkor már szakítottál velem! És TE szakítottál! Azthittem, hogy már nem szeretsz!
-Dehogyis nem! Nick, én akkor még mindig szerettelek, csak...
-Mi ,,csak"?-kérdezte
-Csak nem akartalak megbántani és cserben hagyni! Nick, akkor indult a karrierem és a tied is! Nem lett volna időnk egymásra! Azt pedig nem akartam át élni, hogy ha valami baj van nem tudok hozzád bújni, mert te éppen nem vagy ott...vagy fordítva-elmondtam neki végre az igazat.
-De ezt akkor miért nem mondtad! Megoldottuk volna! Hiszen addig is milyen könnyen mentek a dolgok, biztos, hogy ezt is végig tudtuk volna csinálni...
-Épp ez a baj! Hozzászoktál, hogy könnyen mennek a dolgok, és ez akkor már nehéz lett volna! De végülis mostmár mindegy, hiszen nem számít egyikönknek sem! Nem igaz?
-Nem, nekem nagyon is számít!
Aztán megint csend lett. Majd Nick megszólalt:
-Emlékszel az első találkozásunkra?-mondta mosolyogva.
-Emlékszem-én is nevettem-jaj, olyan gáz volt!
-Miért, szerintem édes voltál, azzal az ,,én nem szoktam kezet fogni, én csak ölelek" szöveggel. Azt tuti, hogy sosem felejtem el!
-Igen én sem! Ahogy a többi dolgot sem, amit veled csináltam!-ez a mondat után rámnézett Nick és elkezdett mosolyogni! Én valószínűleg megint olvadtam, mert az a mosoly....áááá, imádni való.
Majd elkezdtünk beszélni olyan dolgokról, amiket még együtt csináltunk, mikor jártunk. Sokat nevettünk. Igazából, ez volt hosszú ideje az első pillanat, amikor nem kellet megjátszanom, hogy jól érzem magam. Nick-el ott ültünk egymás mellett a földön és állandóan nevetgéltünk.
-Emlékszel, amikor a Hannah/Miley turné eggyik koncertjén mi ketten a színpad elejére mentünk, ott megpusziltál, és mire visszaértünk Joe elvette a csillogó mikorofonállványodat?!
-Jaja, emlékszem! Utánna a Youtube-on meg a Music Chanel-en is állandóan az volt, hogy én megpusziltalak a színpadon...
-Ja, az a turné volt az utolsó alkalom, hogy együtt voltunk-mondta Nick kicsit elszomorodva-tudod, már sokkal több időnk lenne egymásra, és már én is más vagyok.
-Igen, lehet, de van barátom!-mondtam neki, pedig nem ezt akartam...én hülye.
-Ugyanmár az előbb mondtad, hogy nem szereted! De engem még mindig! És én is téged! Akkor miért ne adjunk magunknak még egy esélyt...-és elkezdett közeledni.
-Nick, én, nem bírnám ki mégegyszer, hogy...-de nem tudtam befejezni a mondatot, mert Nick megcsókolt. Már nagyon régen vártam erre.
Annyira jó volt. Teljesen más, mint Liam-al vagy Justin-al. Nick-el olyan....az a bizonyos ,,különleges csók". Teljesen megszünt körülöttem a világ. Amikor abbahagytuk Nick rámmosolygott és adott egy puszit a számra.
-Na, megpróbáljuk megint?-kérdezte.
-Háát, még kéne egy kis segítség, hogy megtudjam..-majd magamhoz húztam és megcsókoltam. Megint. Egyszerűen nem tudtam betelni vele. Olyan régen csókolóztunk már, és teljesen elfelejtettem, hogy milyen az, amikor azzal csókolózom, akibe szerelmes vagyok.
-Szóval?-kérdezte Nick izgatottan.
-Persze, hogy újra kedjük!-mondtam fülig érő szájjal. Nagyon örültem neki. A válasz után Nick megint megcsókolt, de közben megcsörrent a mobilom. Gyorsan megnéztem, hogy hátha hív valaki, de nem. Csak éppen lemerült.
-Remek, mostmár az a csepnyi esély ami maradt az is leszállt-aztán ránéztem Nick-re - de annyira már nem is rossz itt bent!-majd egymásra mosolyogtunk. Aztán valami kattanást hallottunk. Egyből felálltunk és odamentünk az ajtóhoz. Nick megpróbálta megint kinyitni és sikerült. Végre kijutottunk. Ahogy kimentünk a folyosóra, láttuk, hogy apu ott jön, velünk szemben.
-Kicsim, hol voltál? Vagyis voltatok?-amikor látta, hogy Nick is ott van, nagyon látszott rajta, hogy dühös lett. Ő ugyanis sosem szerette Nick-et. Nem tudom miért, de nem.
-Apu, ez hosszú történet. Most inkább csak menjünk haza, rendben?-mondtam neki.
-Rendeben kislányom. Gyere menjünk!-mondta apu.
-Jó, menj előre, mindjárt megyek utánnad!-majd amikor apu már ki ment a folyosóról és láttam, hogy senki nincs ott, megcsókoltam Nick-et.
-Majd még beszélünk!-mondtam neki mosolyogva.
-Oké, majd hívlak!-válaszolt Nick, de egy kicsit mintha szomorú lenne.
-Mi a baj?-kérdeztem tőle.
-Semmi, csak eszembe jutott, hogy te még jársz Liam-al. Hogy most szakítasz vele, vagy mi lesz?-kérdezte.
-Igen! Szakítani fogok vele! Szerintem még ma este!-válaszoltam neki.
-Jól van! Akkor holnap hívlak, és megbeszélünk valami közös programot, mert a holnapom szabad!-mondta Nick mosoloygva.
-Jól van, akkor hívj....-Miley.
-Szia....barátom!-köszöntem el, és utánna láttam, hogy Nick olyan furán nézett-Mivan?
-Semmi-mondta nevetve-csak jó volt, hogy így neveztél!
-Jó volt kimondani!-mondtam és elmentem! Aznap csak Nick-re tudtam gondolni! Aztán este hazajött Liam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése