,,Szeretlek, és te is szeretsz engem....és ennyi elég. Most...és mindörökké"

10. rész (Miley szemszöge)
Gyorsan lementem a nappaliba, hogy ott várjam Nick-et. Mikor leértem apu ott volt, nézte a tv-t.
-Miért vagy ilyen boldog? -kérdezte.
-Nick jön át..-válaszoltam.
-Ó, értem. Figyelj kislányom. Tegnap megkértél, hogy ne mondjam el a véleményemet, és nem is akartam elrontani az estédet, de...tudod, hogy mit gondolok Nick-ről.
-Apu, nem is ismered! -ellenkeztem.
-De azok, akik csak kihasználnak, azokon látszik, nem kell ahoz ismerni!
-Nick-nek semmi oka nincs, hogy kihasználjon.
-Még híresebb, azzal, hogy veled jár....van barátnője, azzal, hogy veled jár, és még sorolhatnám....nekem sosem volt szimpatikus. -sorolta apu.
-De ez az én életem, nem a tiéd! -szóltam közbe. Egy percig csend lett, majd apu folytatta.
-Én csak nem akarom, hogy megint olyan szomorú legyél, mint akkor, amikor szakított veled. -sóhajtotta. -Apu. Régen, amikor azt mondtam, hogy ő szakított, és, hogy nem tudom miért, azt csak azért mondtam, hogy ne nyaggassatok vele. Én szakítottam vele. Ő sose tett volna ilyet. .vallottam be.
-Mindegy, ez nekem akkor sem elég ahhoz, hogy helyeseljem, hogy vele jársz....
-Tudod, hogy mindig hallgatok rád, és megfogadom a tanácsaidat, de ebben nem. Ebben én döntök, és tudom, hogy helyesen. -mondtam, mire Nick már meg is érkezett. Apu még ott volt a nappaliban, Nick pedig nyújtotta a kezét neki, de apu csak nézett rá, majd hátat fordított és elment. Megfogtam én Nick kezét és felmentünk a szobámba.
-Mi a baja apádnak? -kérdezte egyből Nick, mikor felértünk.
-Az az igazság, hogy nem nagyon kedvel téged. Erről beszéltünk mielőtt megérkeztél. -nem akartam hazudni, ezért inkább elmondtam.
-De hát nem is ismer...
-Tudom. Én sem értem. De most ne beszéljünk erről. Majd én megoldom.
-Majd mielőtt hazamegyek, beszélünk vele, rendben? -kérdezte.
-Meglátjuk....Frankie megbékélt már? -nevettem.
-Hát, csak azután, hogy megígértem neki, hogy nem leszek veled együtt előtte. -mosolygott Nick is.
-De csak előtte, igaz? -kérdeztem fülig érő szájjal, majd az ingétől fogva odahúztam magamhoz, és megcsókoltam. Ezután elkezdtünk beszélgetni, elég sok mindenről, de most inkább Nick beszélt. Kb. már egy órája csak beszélgettünk. Én az egyik fotelben ültem, Nick pedig az ágyamon feküdt.
-Miley! Te elmondod valakinek azt, hogy lefeküdtünk egymással? -kérdezte félénken.
-Hát, gondoltam rá, hogy anyunak elmondom, de inkább mégsem. Nem tudom, miért?
-Csak kérdezem. -válaszolta. Ezután ő a falat nézte én meg őt. Majd odamentem és ráültem. Ő csak nézett mire én megcsókoltam. Rajta ültem és csókolóztunk, majd Brandie benyitott. Én gyorsan lefordultam Nick-ről, ő pedig felült.
-Sziasztok....bocsi....
-Hogy még mindig nem tanultál meg kopogni? -vágott a szavába Nick.
-Haha. -mondta Brandie, majd odajött és leült mellénk az ágyra.
-Ezt meg kell, hogy nézzétek! Minden újságos ablakában ez virít! -mondta teljesen izgatottan, és megmutatott egy ma megjelent újságot, aminek a címlapján egy kép volt rólam és Nick-ről, amint csókolózunk. Alá pedig nagybetűvel ez írva: ,,Miley Cyrus volt pasijával, Nick Jonas-al  csalja Liam-et!"
-Váóó! -mondtuk egyszerre Nick-el. -Hát én a képre számítottam, de erre nem! -folytattam. Gyorsan elkaptam Brandie-től az újságot, és belelapoztam. A 17. oldalon voltunk. Egy csomó kép, plusz egy szép hosszú cikk, amiben tündérmesévé alakították a történetet, és nem Liam, hanem én lettem benne a gonosz.
-Ezt nem hiszem el! ,,Míg Liam minden barátjának azt mondja, h Miley a nagy Ő, addig Miley Nick Jonas-szal kavar, akit azzal etet, hogy szakít Liam-el!" Miiii? ,,Miley a nagy Ő!" Persze.......,,akit azzal etet, h szakít Liam-el"? ....-fakadtam ki. Teljesen felidegesített ez az újság. Egy csomó hazugságot írtak.
-Miley, nyugodj meg! -mondta Nick.
-Hogy nyugodhatnék meg? Egy újabb botrány van készülőben, és ez még csak egy újság.....-válaszoltam, még csakugyan idegesen.
-Holnap tisztázzuk az egészet. Csak nyugodj meg! -még mindig ideges voltam, de valamilyen szinten lenyugodtam. Brandie látta rajtam, h most mindenki jobban teszi, ha nem szól hozzám, ezért kiment.
-Komolyan, Liam megakart erőszakolni, és most mégis ő a ,,szegény áldozat".
-Figyelj....az újságírok nem tudnak semmit, de valamilyen sztori kellett a képekhez.....Megoldjuk, hallod? Bízz bennem!-nyugtatott meg fele Nick.
-Rendben. Megnyugodtam! -majd megöleltem Nick-et. Aznap este ott maradt, és együtt aludtunk.           
Másnap reggel Nick nem volt már mellettem. Nemsokkal miután felkeltem, kijött a fürdőből, megint, ahogy a múltkor, félmeztelenül. Leült mellém az ágyra  és adott egy jóreggel-puszit. Még ott ült, csak közben felhúzta a cipőjét. Aztán csak gondolkodott. Láttam rajta, h valami nyomasztja.
-Mi a baj? -kérdeztem rá.
-Semmi....
-Ugyan. Látom rajtad, hogy valami van.
-Csak arra gondoltam, hogy régen sok vitánk volt abból, hogy mindenki tudta, hogy járunk, és....most már nem is tagadhatjuk, és.....-elakadt.
-És mi?
-És félek, hogy ez tönkre teszi a kapcsolatunkat.
-Figyelj.....-közben hátulról átöleltem- szeretlek, és te is szeretsz engem....és ennyi elég. Most......
-....és mindörökké -fejezte be Nick a mondatomat. Adtam neki egy puszit, aztán megtörtem a csendet.
-Jhhhaj, öltözz már föl......-mondtam, s közben a fürdőszobába indultam. Még hátrafordultam és befejeztem a mondatomat
-....túl izgató vagy!-Nick csak nevetett. Bent voltam a fürdőben, és zuhanyoztam. Egyszer csak azt hallottam és láttam, hogy Nick kinyitotta a zuhanyzó ajtaját, és bejött. Mind a ketten nevetni kezdtünk.
-Hát, te nem vagy normális! -kacagtam.
-Ezért szeretsz, nem? -válaszolta, majd megcsókolt. Kb, egy órán át hülyültünk, legfőképpen csókolóztunk a zuhany alatt. Aztán végre kimásztunk. Nick a szobámban leült egy fotelbe, én pedig köntösben egy kendővel a hajamat töröltem.
-Mindig meg tudsz lepni! -nevettem, mire Nick is nevetni kezdett. Mikor a hajam már szinte  teljesen megszáradt bementem a gardróbomba, de nyitva hagytam az ajtót. Kivettem egy habos-babos rózsaszín ruhát, és megmutattam Nick-nek.
-Wow! Ez a tiéd? -kérdezte meglepődve, mert tudta, hogy az ilyen ruha nem éppen az én stílusom.
-Igen, sajnos! Egy éve kaptam Selena-tól, mielőtt összevesztünk, a szülinapomra. Biztos méregdrága volt, látszik rajta, de.....-elakadtam. Közben leültem az ágyra, és az ölemben fogtam a ruhát.
-Ha eddig nem vetted fel, akkor már biztos nem fog feltűnni Sel-nek. -mondta Nick.
-Dehogyis nem! Mióta jóban vagyunk minden beszélgetésben célozgat rá.....-vágtam a szavába..
-Figyelj, majd valamikor felveszed, valamilyen rendezvényre....neked minden jól áll....-rámosolyogtam, aztán folytatta -kivéve ez. -nevetett.
-Hülye! -dobtam neki a törölközőt, amivel a hajamat száritgattam pár perce.
-Nick. Tegnap mondtad, hogy ,,Majd tisztázzuk" azokat a képeket....hogy akarod tisztázni? -kérdeztem.
-Mondjuk....elmegyünk valahova együtt. Akkor láthatják, hogy nem ,,titokban csalod Liam-et".....-kezdett bele.
-Hanem nyíltan csalom veled! Ez jobb! -kötekedtem.
-Neem! Ebből mindenkinek az fog leesni, hogy már szakítottatok. Érted?
-Jaaa, értem. -ezután elhallgattunk, és csak ültünk csendben. Egyszer csak Nick megtörte a csendet.
-Basszus!
-Mi az?       
-Tegnap.....fotózásunk volt....mondta is apa, hogy ne maradjak sokáig! Ááá, ezért még megkapom a magamét! Bocsi, Miley, de most tényleg mennem kell!
-Nem, semmi baj!
-Majd hívlak! -mondta, s közben mind a ketten kifele vettük az irányt. A bejárati ajtónál megcsókolt, majd elment. Ahogy jöttem befele, apu jött velem szemben.
-Kislányom, Nick ugye nem aludt itt!?
-Miért? -tettetem a hülyét.
-Csak mert tegnap jött, és most ment el. -nem tudtam megszólalni. Ki tudna erre bármit is mondani. Ha elmondom, h itt aludt, apu biztosan kiakad. Igazából nem is várt választ, mert egy perc múlva folytatta -Nem lesz ez így jó! Tessék, máris rossz hatással van rád.
-Milyen rossz hatás? Apu, te kavarsz ki mindenből ilyeneket. -szólaltam meg végre, elég nagy hang erővel. -Még kell az az ok, hogy miért vagyok vele? -folytattam..
-Igen!
-Szeretem őt, apu! Szerelmes vagyok belé! -apu csak hallgatott. Szerintem meglepődött. Mivel nem szólt semmit, én fogtam magam és felmentem a szobámba. A szobámba lefeküdtem az ágyamra és csak néztem kifele a fejemből. Rosszul esett, hogy apu ennyire nem bízik bennem. 18 éves leszek nemsokára és mégis úgy kezel, mint amikor 13 éves voltam. Röhejes. Nem is tudtam mit csinálni, mert egyszerűen semmihez sem volt kedvem. Végül felhívtam Selena-t és beszélgettünk egy kicsit. Miután leraktam eszembe jutott Demi. Hogy milyen régen beszéltem már vele. Átlapoztam, kivételesen, azt az újságot, amit tegnap Brandie adott. Voltak benne képek Demiről is, és néhány cikk. A képek egy díj átadón készültek, ami nemrég volt, a The Something Awards, amire én sajnos nem tudtam elmenni. Ahogy néztem a képeket Demiről, hát: Váó! Hihetetlen mennyit változott mióta nem láttam. A haja egyszerűen csodálatos lett, és nagyon gyönyörű volt azon a díj átadón. Ahogy ezen gondolkodtam elkezdett hiányozni, mert nekem ő is olyan, mint Selena: az ég világon bármikről eltudok vele beszélgetni, akár órákig. Arra gondoltam, hogy felhívom, de akkor anyu lépett be.
-Kicsim, gyere le, mert vacsi! -majd elmentem vele. Vacsora közben apu és én egy szót sem szóltunk egymáshoz. Ez volt az első ilyen vacsora. Nagyon szomorúan mentem fel utána a szobámba. Egy kicsit el is álmosodtam, szóval gyorsan letussoltam és fogat mostam, aztán irány az ágy. Már az ágyban voltam, kapcsolni akartam lefele az éjelilámpát, amikor apu nyitott be.
-Szia!
-Szia! -köszöntem én is.
-Beszélhetnénk? -kérdezte félénken
-Persze, gyere csak! -toltam el a takarómat, hogy apu letudjon ülni mellém.
-Nézd, kicsim. Szeretlek, és én csak neked akarok jót. Még mindig nem hiszem el.....- de a szavába vágtam.
-Apu!
-Hagy fejezzem be, kérlek! Szóval, még mindig nem hiszem el, hogy szeret......de te szereted, és...nekem ennyi elég! -mondta, mire én megöleltem. -És arra gondoltam, hogy majd elhívhatnád vacsorázni, hogy jobban megismerjem, hiszen 2 évig már jártatok, és most is, szóval...itt az ideje!
-Imádlak, apu! -mondtam neki fülig érő szájjal, és ismét megöleltem.
-Na ez az én Smile-m! -mindketten nevetni kezdtünk.
-De most már aludj, jó éjt. -köszönt el.
-Jó éjt! -nagyon boldog voltam, hiszen apu végre elfogadta, hogy Nick-el vagyok. Bár, hogy ő szeret azt még nem hitte el, de egyenlőre ez is elég....