,,Elmondtad neki az igazat, és hazudtál nekem…"

Hahó! 8) Szóval az előző résznél összesen 4 kommentet kaptam. Emiatt nagyon elszomorodtam. Szerintem volt elég idő, hogy mindenki elolvassa, és nem jöttek a kommentek. Arra gondoltam, hogy talán ahogy futnak a szálak a sztoriban, néhány embernek nem tetszik, és emiatt abbahagyták az olvasását. Ha esetleg van ilyen, azoknak üzenem, hogy kérem olvassák tovább, mert... nem biztos, hogy az fog történni, amit most hisztek. Lehet, hogy mégis, de lehet, hogy nem. Annyit ígérhetek, hogy izgalomból és drámából nem lesz hiány, ezzel a résszel kezdve... Remélem most meglesz a megszokott 10 komment. 8)

Előre is köszönöm, 

Vicky

Nick szemszöge

Kb. egy hete, hogy Miley elmondta a „nagy hírt”. Azóta nem is nagyon beszélgettünk róla, sőt mindketten kerüljük a témát. Leírhatatlan az érzés, ami bennem van. Szeretnék örülni neki, de egyszerűen nem megy maximálisan. 50 % félelem ott van bennem. Tudom, hogy azt mondtam Miley-nak, hogy nem lesz semmi baj, de… Honnan tudhatnám?! Mindenképpen fiatalok vagyunk ehhez, plusz, a hab a tornán a média lesz. Mégis mit fogunk mondani?! Amikor eleve mindkettőnkről azt tudják, hogy házasságig nem fekszünk le senkivel. Ehhez képest Miley terhes…

Vége a napnak, már az ágyban fekszünk Miley-val, és beszélgetünk. Aztán feljött a téma, amitől rettegek:

- Nicky, mi lesz velünk? Mármint a média, a szüleink… És egyébként is, készen vagyunk mi erre?!

- Hé, Miley. Nyugi, oké? Minden rendben lesz. És a válasz igen, készen vagyunk. És ha nem, akkor is tudjuk, hogy a másik ott van nekünk és segít. Együtt kezelni tudjuk a helyzetet. – majd csend lett. Később Miley:

- Te akarod ezt a babát?

- Hogy érted?

- Mármint, én sem mostanra terveztem, de… mióta tudom, kezdem megszokni a helyzetet, és már várom is… - Tök jó! – gondoltam. Én be vagyok sz*rva, Ő meg várja. És persze most is azért mondja, hogy én is ezt mondjam…

- Egyetértek. Én is várom már, hogy apa legyek. – ezzel egy hatalmas mosoly kerekedett az arcára. 8)

Másnap szinte egyszerre keltünk fel. Kb. egy óra múlva már lent voltam a nappaliban, a kanapén ültem, Ő pedig még a fürdőben. Mikor lejött, oda lépett elém, majd leült az ölembe.

- Ma megyek az orvoshoz! – mosolygott. – Állítólag ma megmondja majd az első ultrahang időpontját. – és még nagyobb mosoly kerekedett a gyönyörű arcára. – Nem kísérsz el, Nicky? – na ez volt az a perc amikor nekem meg lefagyott a mosoly az arcomról. El akartam menni, de mégsem… Ismét berezeltem. Ezért sajnálatos módon kitaláltam valamit:

- Szeretnék, de el kell mennem.

- Hova?

- A stúdióba De…

- Deltával? – kérdezte Miley, de most nem látszott semmi érzelem az arcán.

- Igen…

- Rendben, akkor majd legközelebb. – majd megcsókolt, úgy, mintha ez lenne az utolsó. Egyik keze a mellkasomon, a másik az arcomon. Mikor elhúzódott, nekem még mindig csukva voltak a szemeim, s közben megnyaltam az alsó ajkamat, remélve, hogy még érezni fogom rajta a csók ízét. Eközben hallottam Miley kuncogását. 8)

Kicsit később mindketten elmentünk, h Ő az orvoshoz én pedig a stúdióba.

Odaértem, bementem, és felhívtam Deltat, hogy jöjjön be, ha van ideje. Már ha ezt hazudtam Miley-nak, legalább dolgozzak is egy kicsit.

Delta azt mondta, hogy max. 1 óra múlva itt lesz. Addig én lefeküdtem a kanapéra, és gondolkoztam.

Milyen lesz majd ezután a kapcsolatunk? És a szülők reakciója? Úristen! Miley apja engem meg fog gyilkolni… - hasonló gondolatok voltak a fejemben.

Majd megérkezett Delta.

- Szia, Nicholas! – ölelt meg, s közben – természetesen – mosolygott.

- Szia. Szerintem kezdjük is hozzá. Írjunk egy dalt… - ez is lett. Egy óra múlva kb. másfél dallal lettünk kész.

- Nick, van valami baj? – kérdezte Del.

- Nem, nincs semmi, miért lenne? – válaszoltam, gyorsan.

- Mert te nem ilyen vagy, és látom rajtad, hogy nyomaszt valami. Gyerünk, nekem elmondhatod… - mondta, s közben a szemembe nézett. Feladtam, és elmondtam neki a dolgokat.

- Szóval, az a helyzet, hogy… Miley… terhes... – Delta igen meglepődött ezen, de nem szólt semmit, inkább várta, hogy folytassam. - … és, tudod, nagyon fél mindentől… és én mindig azt mondom, hogy minden rendben lesz, de én sem érzem így… és nem vagyok még kész erre… sőt, nem is akarom most ezt gyereket.

- Hát, figyelj… ezt vele kell megbeszélned… igazából, szeretnék segíteni, de erre tényleg nem tudok mit mondani.

Ettől kezdve ez járt a fejemben.

Aztán rájöttem, hogy igazából azt kell tudnom, amit én mondok Miley-nak: együtt meg tudjuk csinálni… 8)

Gondoltam, hogy az orvos után egyből ide fog jönni, s ez egyből feldobta a kedvem. Már alig vártam, hogy itt legyen, és elmondhassam neki, hogy mennyire szeretem. 8)

Miley szemszöge

Épp Nick stúdiójába tartok. Nagyon izgatott vagyok, mert egy hét múlva lesz az első ultra-hang.

Beléptem, és kicsit meglepett amit láttam. Nick a lehető legtávolabb ül Delta-tól. Ez nagyon jól esett.

- Akkor… én megyek. – mondta Delta, majd kiment. Észrevettem, hogy a táskáját itt hagyta, gondolom, hogy majd „véletlenül” megzavarhasson minket.

De nem érdekelt. Odamentem Nickhez, leültem az ölébe, és adtam neki egy puszit. Ő, egyik kezével a hajamat a fülem mögé tette, s csak nézett.

- Mi az?! – kérdeztem, kicsit zavarban már, mosolyogva.

- Semmi, csak nagyon szeretlek! – majd megölelt. 8)

Beszélgettünk egy kicsit, majd mikor Delta visszajött a táskájáért mi is mentünk vele. Pont, amikor a kijárati ajtóhoz értünk Nick észrevette, hogy ott hagyta a kulcsát. Visszament, addig mi ott megvártuk. Egyszer csak azt éreztem, hogy Delta a kezét a vállamra teszi és ezt mondja:

- Egyébként, Nick elmesélte, hogy mi van veletek… és nyugodj meg, lehet, hogy most nem akarja, de később, majd biztos tetszeni fog neki… - először nem esett le, hogy mire gondol, aztán koppant egy hatalmas nagyot… Nick komolyan elmondta neki, hogy terhes vagyok? És azt, hogy Ő nem akarja? Nekem pont az ellenkezőjét mondta…

Visszajött Nick, mosolyogva. Meg akarta fogni a kezem, de én elrántottam. Kinyitotta az ajtót, s kimentünk. Én gyorsan odamentem a kocsihoz és beszálltam. Egész úton nem is szóltam hozzá. Nagyon haragudtam rá.

Beléptünk a házba, én elől, Ő pedig a hátamnál, egy szó nélkül. Elindultam a lépcső felé, de előtte megálltam, mintha lefagytam volna. Egyfajta gyengeség kapott el. A szemeim könnybe lábadtak. Nem haragot éreztem már, hanem fájdalmat. Nem tudtam elhinni. Ez nem lehet…

- Miles, baby, mi a baj?! – kérdezte Nick, s közben hátulról megölelt. Én megfordultam, közben ledobtam magamról a kezeit, s ezt mondtam, még mindig hitetlenül.

- Te elmondtad neki, hogy terhes vagyok… - Nick kicsit mintha meglepődött volna először, majd neki is könnybe lábadt a szeme – Ezt nem hiszem el, hogy tehetted, Nick? Ez kettőnkre tartozott, és nem Ő lett volna az első ember, akivel megosztottam volna… Hogy tehetted?!

- Én… én… sajnálom, Miley.- csak néztem őt, majd megindultam felfele. Kb. a lépcső felénél megálltam, lenéztem rá, s ezt mondtam:

- A legrosszabb az egészben, hogy elmondtad neki, hogy nem akarod ezt a gyereket… Elmondtad neki az igazat, és hazudtál nekem… - majd felmentem a szobába, és lefeküdtem az ágyba.

Kb. 20 perccel később hallottam, hogy Nick belépett. Úgy tettem, mintha aludnék. Ő leült mellém, és ennyit mondott:

- Most el kell mennem, de… nagyon szeretlek. – s megpuszilta a homlokom. Mikor hallottam, hogy a kocsi kihajt, elővettem a telefonom. Nézegettem a neveket… Liam…

Hosszas gondolkodás után felhívtam. Megkértem, hogy ha nem gond, át tud e jönni. Igent mondott.

- Szia Miley. Baj van? Fura volt a hangod. – mondta, amikor ajtót nyitottam.

- Semmi…

- Persze… Gyere, mondd el! – majd lehúzott a kanapéra, s leült mellém. – Nick? Megbántott, vagy elutazott, vagy mi?!

- Nem…csak… megbántott… nagyon… - s kitört belőlem a sírás. Liam magához húzott, s megölelt. Majd mikor abbahagytam a sírást, megpuszilta a homlokomat.

Ezután ajtónyitást hallottam. Nick.

A következő dolog, amit tudok, hogy Nick odafut, és elrántja Liam-et a pólójánál fogva, s megpróbálja megütni. Liam viszont eldőlt, s Ő ütötte meg Nicket, aki emiatt elesett, s a szemöldöke is felszakadt.

- LIAM, állj le! – futottam oda. Ő lenyugodott, s elment.

Nick leült egy székre a konyhában a pult előtt, én pedig mellé. Közben egy kis jéggel simogattam a sebét.

Ő csak lefele nézett, mintha nem tudna a szemembe nézni. Majd végre megszólalt.

- Sajnálom… - s felnézett a szemeimbe. – Tényleg. Csak amikot megláttam, hogy hozzád ér, hatalmas idegesség fogott el, és… hát ez lett a vége. Kérlek, Miley. Ne hívd ide többé. Nagyon fáj nekem titeket együtt látni… - nem szóltam semmit. De nem is kellett, mert folytatta: - És… sajnálom, hogy elmondtam Delta-nak… Hiba volt… Kérlek, bocsáss meg! – s közben könnyek hullottak a gyönyörű, barna szemeiből…

Lécci hagyjatok egy kommentet, nem sok idő, és megéri...8) Kedvenc rész; jó/rossz vélemény; az új fejléc; bármi...

,,Én voltam már Nick és Miley közt... nem olyan jó hely."

- Én is veled akarok menni… - mondtam Nicknek, közben kis köröket rajzoltam a mellkasára az ujjammal.

- Hova? – kérdezte.

- A stúdióba, holnap. – válaszoltam. Éreztem, hogy Nick rámnézett, majd ezt kérdezte:

- Miért is?

- Te mondtad, hogy meg kell ismerjem Deltat, és igazából érdekel is…

- Aha, hát persze… - Nick – De tudod, szerintem ez már nem olyan jó ötlet…

- Miért nem? – Nick fel ült egy kicsit, így vele együtt én is.

- Miley… tudom, hogy féltékeny vagy – bár semmi okod –, de nekem akkor is együtt kell vele dolgoznom. Aláírtam egy szerződést, ami egy teljes albumról szól, nem pedig néhány számról, amit eddig írtunk.

- Rendben… - mondtam egy kis sóhajjal kísérve.

Egy héttel később

Minden rendben lenne, ha Delta nem dolgozna együtt Nickel. Illetve azzal nincs is semmi baj, csak hogy szinte minden nap elmennek együtt ebédelni, és rossz látni az újságokon és az Interneten, hogy „Niley szakított. Delta Goodrem?”

Viszont rájöttem, hogy ha féltékeny vagyok, s emiatt veszekszek Nickel, akkor körülbelül bele dobom őt Delta karjaiba. Nem. Ezt nem hagyom. Nick az enyém, és nem fogom mégegyszer elengedni.

Ma arra gondoltam, hogy váratlanul meglátogatom őket a stúdióban és megmutatom Delta-nak, hogy ki is Nick barátnője.

Beléptem az ajtón, s egy mosólygós lány jött velem szembe. Először csak köszönt aztán megállt, s megfogta a kezem.

- Úristen! Miley Cyrus ?! Nagyon imádom a dalaidat, szerintem az egyik legtehetségesebb tini sztár vagy a világon s igazi példakép. - képtelen voltam nem mosolyogni, de közben az járt a fejembe, hogy ez a lány annyira ismerős nekem.

- Köszönöm, ezt nagyra értékelem.

- Remélem még találkozunk. – majd megölelt s elment. Én tovább mentem, míg oda nem értem ahhoz a szobához, amiben Nick szokott dolgozni.

Beléptem az ajtón, s odamentem gyorsan Nickhez, s lepattantam az ölébe.

- Szia, Mi! – nevetett egy kicsit, majd megpuszilta az arcomat.   

- Meglepetés! – köszöntem, gyerek-hangon. 8)

- Az biztos! – Nick – De nagyon örülök neki… 8)

- Remélem is… - ezzel megint megnevetettem egy kicsit.

- Hiányoztál, Csinibaba! Egész nap csak rád gondoltam. – mondta, majd elkezte a nyakamat puszilgatni.

- Tényleg? – s közben becsukódott a szemem, annyira jó volt érezni Nick ajkait a bőrömön.

- Tényleg. – válaszolta. Én gyorsan felálltam, majd visszaültem úgy az ölébe, hogy vele szemben legyek, lábaim pedig Nick oldalán.

- Mondd el miket gondoltál velem kapcsolatban. – súgtam a fülébe, majd gyengéden beleharaptam abba. Ő sóhajtott egy nagyot, majd eldőlt tőlem, s ezt mondta:

- Az őrületbe kergetsz, azt ugye tudod?! – kuncogtam egyett, majd meghallottam, hogy valakik kint, az ajtó előtt beszélgetnek. Egy nagyon ismerős, régi hangot hallottam.

- Várj egy picit. – mondtam Nicknek, majd felálltam, s odamentem az ajtóhoz. Nem nyitottam ki, csak megálltam előtte, s hallgattam a beszélgetést. Hamar felismertem a lánynak a hangját, akivel kint is találkoztam.

Éreztem, hogy oajött Nick is, s elkezdte hátulról a nyakamat puszilgatni.

- Nick, várj… kik lehetnek ezek?

- Ez Delta. – mondta Nick, miután abbahagyta, s belehallgatott a beszélgetésbe. – És..

- Selena… - vágtam közbe. De vajon miért beszélgetnek? Ismerik egymást egyáltalán? Majd elhesegettem a gondolataimat, s hallgattam őket.

- Azt tanácsolom, hogy Nickel csak a munka miatt legyél együtt. – Selena.

- Nem értelek, szívem. Én csak a munka miatt vagyok vele. – Delta.

- Persze, ebédelni is csak a munka miatt mentek, igaz? – Selena.

- Szerintem neked ehhez semmi közöd. – Delta.

- Figyelj… én egyszer voltam már Nick és Miley közt… hidd el, nem olyan jó hely. Sosem fogsz jól kikerülni. – fejezte be Selena a beszélgetést, majd Delta elment, Sel pedig elindult az ajtó felé. Hallottam, ezért gyorsan hátat fordítottam és visszafutottam a székhez. Viszont elfelejtettem, hogy Nick a hátamnál állt, így őt ellöktem én pedig a rá estem.Próbáltam visszafogni, de mégis nevetésbe törtem ki.

Majd benyitott Selena.

- Oké, na ez kínos… - mondtunk egyszerre Selena-val. 8)

- Szerintem nem. – vágta rá Nick. Mindketten ránéztünk, majd Ő vette a lapot és elment. Leültünk mindketten, és egy darabig nem szóltunk semmit.

- Hé…

- Figyelj… - mondtuk megint egyszerre. Kuncogni kezdtünk. 

- Inkább te… - mondta Selena.

- Szóval… hallottam, hogy mit beszélgettetek Delta-val, és… köszönöm, hogy segítesz…

- Igazán nincs mit. 8) – mondta Selena, mosolyogva.

- Nézd én… - kezdett bele, de a szavába vágtam.

- NE! – majd odamentem hozzá, leültem mellé, s ezzel folytattam – Nem akarok a múltról beszélni. A jövő jobban tetszik, mert az igazán fontos emberek mellett, te biztos benne leszel az enyémben. – s megöleltük egymást. Tényleg hiányzott már ez. Mikor eldőltünk beszélgetni kezdtünk.

- Mellesleg, szerintem Delta vette a lapot. – nevetett Selena.

- Egyébként nagyon jó volt az a szöveg, amit mondtál. – kuncogtam én is. Sokáig beszélgettünk, majd Selena egyszer csak mégis felhozta a ’témát.’

- Nézd, tudom, hogy azt mondtad, hogy nem akarsz a múltról beszélni, de… csak annyit akarok, hogy rám mindig számíthatsz, és… tanultam az előző esetből, és sajnálom. De… tudd, hogy én mindig itt leszek neked. – mosolyogtam, majd eszembe jutott valami, s ezzel folytattam.

- Az jó, mert… lenne itt valami, amiben szükségem lenne rád.

- És mi az?

- El kéne kísérned engem valahova….

- Persze, semmi gond. Hova?

- Hát… ami azt illeti… nőgyógyászhoz. – mikor kimondtam Selena  nagyon meglepődött.

- Miért? Te… terhes vagy, Miley? – kérdezte.

- Nem… vagyis lehet… nem tudom… Tudod, amikor Nickel kibékültünk, és lefeküdtünk egymással nem igazán gondoltunk a védekezésre, és azóta folyamatosan hányingereim vannak, olyanokat megkívánok, amiket eddig utáltam, és néha elég fura a viselkedésem. – a szemeibe néztem, s folytattam – Félek, Selly. Egy baba… nem tudom Nick hogy fogadná… vagy hogy ÉN hogy fogadnám…

- Nyugodj meg, Miles. Nem lesz semmi baj. Figyelj, mi itt vagyunk, akármi is történjen…

- És mi van, ha Nick elhagy emiatt, és…

- Nem fog! – vágott a szavamba Sel.

Másnap.

Itt ülök egy kórházi ágyon, Selena mellettem. Túl vagyok a vizsgálatokon, már csak az eredményre várunk. Kijött a doktor úr, és ezt mondta.

- Szóval… Miss Cyrus, Ön terhes. – mikor kimondta valami megállt bennem. Nem is hallottam, hogy mit mondott utána, vagy bármi hangot. Csak, ahogyan a szívem vert százszor gyorsabban, mint általában.  

Már csak arra eszméltem, amikor Selena mondta, hogy induljunk.

Este

Már nem olyan izgatottan vártam haza Nicket, ahogy minden este. Mármint, hiányzott, de féltem. Nem akartam tovább eltitkolni előle a dolgot, mert már így is sokáig húztam, viszont nagyon féltem, hogy mi lesz a reakciója.

Nem sokkal később, hogy lefeküdtem éreztem Nick kezeit a csípőmön.

- Szia, Mi! – súgta a fülembe.

- Szia. – mondtam, normálisan, semmi érzelemmel.

- Folytassuk, amit elkezdtünk délután? – kérdezte Nick, közben puszilgatta a vállam, majd a nyakam.

- Most nincs kedvem hozzá! – mondtam, majd a bal oldalamra fordultam, így háttal voltam neki.

- Valami baj van? – kérdezte.

- Nem, miért lenne baj?! Az, hogy nem akarok veled napi 24 órában szexelni, egyből azt jelenti, hogy baj van?!

- Miley, ne kezd ezt újra…

- Micsodát?!

- EZT. Megint egy kis hülyeségen fogunk veszekedni… vagyis TE fogsz veszekedni velem…

- Persze, hogy én. Mindig mindenben én vagyok a hibás, igaz?!

- Most menstruálsz vagy mi van?! – kiabálta Nick.

- Nem menstruálok, hát éppen ez az! – kiabálta vissza, majd felültem, s megpróbáltam lenyugodni. Nick is felült mellém, majd nyugodtan mondta:

- Nekem bármit elmondhatsz, azt ugye tudod.

- Tényleg?

- Tényleg.

- Akkor gyere. – majd megfogtam a kezét, és behúztam a fürdő szobába. A WC hátánál álló kis polcról levettem egy kész terhességi tesztet, és megmutattam neki.

- Ez… most… terhes vagy?! – kérdezte. Én csak bólogattam, majd a földet néztem. Viszont akaratlanul is láttam, hogy Nick beletúrt a hajába, majd sóhajtott egy nagyot.

- Mióta tudod? – kérdezte, s próbált olyan nyugodt maradni, amennyire csak lehet.

- A tesztet kb. egy hónapja csináltam, de még csak ma voltam orvosnál…

- Egy hónapja?! – Nick most már nem is próbálta álcázni az idegességét. – Miley, miért nem mondtad el hamarabb?! Nekem is ugyanannyi jogom van tudni, mint neked?! Épp most szerveztem meg egy turnét, ha ezt egy hónappal ezelőtt elmondod, ez most nem lenne probléma. – mondta Nick, picit hangosabban már. Csönd lett ezután. Egyikőnk sem szólalt meg. Nick leült a fürdő kád szélére, s fejét a kezeibe helyezte. Én csak néztem lefele, majd elkezdtem sírni, akaratlanul. Épp most rontottam el az egész életét – gondoltam.

- Sajnálom…. – mondtam. Nick gyorsan felnézett, amikor hallotta, hogy szipogok. Odajött, majd magához húzott, és megölelt.

- Nyugodj meg, minden rendben lesz!

- Nem, Nick, nem lesz. Túl fiatal vagyok még ehhez és… .- de Nick a szavamba vágott, s közben a két kezét az arcomra helyezte, s letörölte könnyeimet.

- ÉS én itt leszek. Mi, ketten meg fogjuk tudni csinálni, oké? Szeretlek… - fejezte be.

- Én is… ha tudnád, hogy mennyire… - mondtam, majd megcsókoltam. Mikor elhúzódtunk, NIck csak nézett engem. 

- Ne nézz! Elkenődött a sminkem, biztos nagyon csúnya vagyok....

- Nem vagy az, de a smink problémát megoldhatjuk... - majd mosolygott, felemelt, s bevitt a zuhanyzóba, s megengedte a vizet. 

Nevetésbe törtünk ki mindketten, majd a zuhany alatt, vizesen, ruhában csókolóztunk nagyon sokáig. Később Nick törte meg a csendet.

- Mellesleg, ha szerencsénk van a kölyök rád fog hasonlítani, és akkor a legdögösebb kisgyerek lesz az egész világon… - mondta Nick, mire én kuncogni kezdtem. Olyan jó, hogy mindig meg tud nyugtatni…. 8)

Aznap este úgy aludtunk, hogy Nick körülfogott engem az egyik kezével, s a tenyere a hasamon volt, s simogatta azt.               

Köszi, hogy elolvastátok, légyszi hagyjatok kommentet. Az előzőnél 10 volt, mainek nagyon örültem, remélem most is meglesz. Kedvenc rész/Leginkább nem kedvelt?! 8) Köszi

Vicky

,,You don't know you're beautiful, but that's what makes you beautiful"

A maraton megmaradt részei egyben. Amint láthatjátok, viszonylag hosszú, eléggé megcsapott az ihlet xD. És még van bőven belőle, szóval kommenteljetek sokat, s kapjátok az új részt. 8) Az előzőnél 7 komment volt, és teljesen megértem a hosszú szünet miatt, de azért remélem ennél meglesz a minimum 10 komment. 
Előre is köszi. 
Vicky

 - Miért ne lennék jól? – kérdeztem vissza, ridegen.

- Hát… csak… gondoltam, hogy volt valami baj az előbb lent…

- Nem volt semmi baj, nem értem miért kérdezed, természetes volt minden. – vágtam a szavába, még mindig elég keményen. Ezután egy hosszú csend következett. Nick keze még mindig körülöttem, de nem mozdult, nem szólt, s olyan volt mintha levegőt sem venne. Tudtam, hogy megbántottam. Nagyon. De… egyszerűen nem tudtam, hogy hozhatnám rendbe.

Még mindig a csend. Aztán egyszerre egy suttogó hang a fülemnél ismét megszólal:

- Szeretlek! – Nick. Ezzel teljesen eltört bennem valami. Hallottam, éreztem a fájdalmat a hangjában, és ez megölt belül engem. 

Épp, amikor éreztem, hogy egy könnycsepp legurul az arcomon, megfordultam a karjaiban, és szorosan hozzábújtam.

- Én is szeretlek… nagyon… - mondtam, s közben szipogtam egy kicsit. 8)

- Hé… figyelj… - mondtam Nick még mindig gyengéden, s közben az egyik kezével letörölte a könnyeimet az arcomról – Nekem te vagy a leggyönyörűbb lány az egész világon, oké? Minden értelemben… - én csak bólogattam, majd ismét közelebb húzódtam hozzá, s megpróbáltam elaludni.

Nick szemszöge

Másnap, mikor felébredtem, még mindig csukott szemmel, de kerestem Miley-t a jobb oldalamnál. Nem találtam, ezért kinyitottam a szemem és láttam, hogy nincs is ott. Nagy nehezen felkeltem, majd bementem a fürdőben. Ott sem találtam. Gyorsan felhúztam magamra egy nadrágot, és egy pólót, majd lementem. Amint beléptem a konyhába, megláttam Miley-t a pultnál, háttal nekem. Odamentem, két kezemet a pultra helyeztem, így körbefogtam Őt, majd adtam egy gyengéd puszit az arcára.

- Jó reggelt! – mondtam. – Jól vagy? – Miley kuncogni kezdett, miután ezt kérdeztem, majd – még mindig a karjaimban – megfordult.  

- Nicky, tudom, hogy tegnap egy kicsit… rossz kedvem volt…

- Egy kicsit? – most rajtam volt a sor, hogy nevessek.

- DE, nem kell folyamatosan megkérdezni, hogy jól vagyok-e. – fejezte be a mondatot Miley, közben Ő is próbálta visszafogni a nevetést.

- De én nem azért kérdeztem, mert félek, hanem, mert érdeklődöm a barátnőm lelki és testi állapota miatt. – Miley nevetésbe tört ki, majd ezt válaszolta.

- Hát persze… - ezzel – úgy éreztem – le is zártuk ezt a témát.

Megreggeliztük, sokat kacagtunk és beszélgettünk, majd délben nekem el kellett mennem. Mivel a banda már nincs éppen együtt, így én is egy új dolgot kezdtem el csinálni: különböző sztároknak segítek zenét írni, s felvenni azt egy stúdióban. Már nagyon sok tehetséges, híres emberrel találkoztam e munka folyamán, aminek kifejezetten örülök.

A mai napon egy bizonyos Delta Goodrem nevű nővel lesz találkozóm. Őszintén szólva nem igazán ismerem, de miután rákerestem egy kicsit, nagyon szimpatikus lett. Olvastam a betegségéről, és arról, hogy már 7 éves kora óta énekel, színészkedik. Úgy éreztem, hogy remekül kijövünk majd.

Odaértem a stúdióhoz, ahol találkoztunk, bementem, és kb. az várt, amire számítottam. Delta nagyon közvetlen, s már kb. 2 perc után, úgy éreztem, mintha ezer éve ismerném.

Dalírás közben eléggé megismertem, nagyon sokat mesélt az előző, 5 éves kapcsolatáról, a szakításról, és hogy mennyire megviselte.

- Sajnálom… - mondtam, mikor befejezte. Nem tudom mit mondani ezen kívül, mert… Mármint te mit mondanál, ha valaki, akit igazából nem ismersz, elmeséli neked, hogy 5 év után szakítottak a vőlegényével.   

- Nem, nem kell. Tudod, én egy nagyon pozitív ember vagyok. Nem arra gondolok, hogy vége lett és milyen szerencsétlen vagyok, hanem hogy meg volt, boldog 5 év, és, hogy milyen szerencsés vagyok emiatt. – fejezte be egy mosollyal, ami olyan volt, mintha le se lehetne mosni az arcáról, s arra késztet téged, hogy mosolyogj vele együtt.

Én is ezt tettem, mosolyogtam, s közben csak bámultam az arcát. Hihetetlen volt számomra, hogy hogy lehet valaki ilyen pozitív és erős.

Olyan gyorsan elröppent ez a nap, hogy szinte meglepődtem azon, hogy este 9 óra van, amikor megnéztem a telefonomat. Az időn kívül Miley 7 db nem fogadott hívását is láttam. Arra gondoltam, hogy valószínűleg ezért is kapni fogok ma este, de elhessegettem ezt a gondolatot.

- Akkor holnap találkozunk. – mondta Delta, mielőtt megölelt. Mikor elhúzódtunk, folytatta – Remélem legközelebb én is megismerhetlek téged.

- Mindenképpen. – válaszoltam, mosolyogva. Mikor kiléptünk nagyon sok lesifotós fogadott minket, szinte már a küszöbnél. Miközben próbáltuk kikerülni őket, Delta odasúgta nekem, hogy nem is lát a sok vakutól. Később észrevettem, hogy megfogta a kezem. Biztos, hogy segítsek neki – gondoltam. Mikor végre odaértünk a kocsinkhoz gyorsan beültem, és elvezettem onnan.

Mire odaértem Miley házához nagyon késő volt. Ő már aludt. Lefeküdtem mellé, s nem sokkal később elaludtam.

Másnap reggel 4-kor már fent voltam. Nem tudtam aludni. Kb. két óráig, néztem Miley, ahogy alszik, majd arra gondoltam, hogy elmegyek reggeliért, és kávéért. Halkan felkeltem, felöltöztem, majd mielőtt elmentem biztosra mentem, hogy nem keltettem fel Miley-t. Mikor odamentem láttam, hogy Ő még mindig alszik. Megpusziltam, majd elmentem.

Miley szemszöge

Ajtózárásra keltem fel. Nick – gondoltam. Kicsit még mindig zavart, hogy előző este egyszer sem vette fel a telefonját, de arra gondoltam, hogy biztos dolgozott, ezért lehalkította.

Elmentem a fürdőbe, lezuhanyoztam, rendbe szedtem magam, majd hallottam, hogy szólt a telefonom. Kimentem felvenni, és ismét egy váratlan fordulat.

- Szia, Miley! – Liam. Már megint mit akarhat? – gondoltam magamban.

- Ó, szia.

- Nem számítottál rám, huh? – nevetett egy kicsit.

- Hát, őszintén nem.

- Csak gondoltam megkérdezem, mi újság? Jól vagy?

- Igen, persze. Miért ne lennék jól? – kérdeztem összezavarodottan. Liam kicsit mintha ideges lett volna, és ezt válaszolta.

- Hát… tudod… ami történt… Nickel… szóval… sajnálom.

- Várj, várj, várj. Mi van Nickel? – most már még jobban össze voltam zavarodva.    

- Hát… az, hogy szakítottatok. Gondoltam, biztos nagyon ki vagy, és szükséged lenne egy…

- VÁRJ! MI VAN?! Ezt meg honnan hallottad?

- Tegnap késő este olvastam az Interneten.

- Ó, értem… - nevettem – Liam, tanuld meg, hogy ne higgy a bulvár oldalaknak, vagy az újságoknak.

- Értem már – nevetett Ő is, majd folytatta - csak kicsit fura, hogy Nick egy másik lánnyal volt, és fogták egymás kezét, de akkor biztos ez is csak…

- Micsoda?! Milyen lány?! – kérdezgettem.

- Ja, hogy nem tudtad… Mindegy, én nem mondtam semmit, szia. – majd megszakadt a vonal.

Nagyon ideges lettem, a miatt, amit Liam mondott. Gyorsan kezembe vettem a laptopomat és megnéztem. „Nick Jonas és Delta Goodrem kézen fogva. Niley szakított?!” – szinte minden oldalon. Megnyitottam a képet, s amint megpillantottam egy szúró érzés fogott el, mintha valaki késsel szurkálna. Miért fogja Nick a kezét?! Miért mennek együtt?! Miért vannak együtt?! Egyáltalán ki ez a csaj?! – ez a 4 kérdés folyamatosan forgott a fejemben.

Hallottam, hogy Nick leparkolt a garázs elé a kocsival. Kíváncsi voltam, hogy elmondja e nekem ezt az egészet. Ezért úgy tettem, mintha nem is láttam volna a képeket, és nem is tudnék semmiről.

Nick szemszöge

Beléptem az ajtón, s megláttam Miley-t. Leraktam a kávét és a reggelit az asztalra, majd odamentem hozzá és megöleltem.

- Szia, Csinibaba! – köszöntem.

- Szia – a szemeibe néztem, s olyan volt, mintha sírt volna.

- Valami baj van? – kérdeztem.

- Nem, nincsen semmi, tényleg. – válaszolta.

- Oké… - majd úgy tettem, mint aki elindul, azonban e helyett gyorsan visszafordultam, felemeltem Miley-t, s bevittem a nappaliba, majd ledőltem a kanapéra, vele a karjaimban. Ő végig kuncogott, ami engem is megmosolyogtatott.

- Hiányoztál tegnap este… - mondta.

- Te is nekem, ó, és ne haragudj, hogy nem vettem fel a telefont, le volt némítva a dal-írás miatt.

- Semmi baj. Csak meg akartam kérdezni, hogy mikor jössz vissza, mert… terveztem nekünk valamit tegnap estére, de most már mindegy.

- Naaa, mit?! – kérdeztem, izgatottan. Miley kuncogott, majd egyik ujjával köröket rajzolt a mellkasomra, s ezt válaszolta.

- Talán egyszer megtudod. De abban biztos lehetsz, hogy tetszeni fog. – vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam, mire Ő még jobban kacagni kezdett.

- Tegnap egy Delta Goodrem nevű lánnyal dolgoztam együtt, nagyszerű ember, tényleg, meg kell őt ismerned. – miután kimondtam a nevét Miley kiugrott az ölemből, s elment. Nem értettem, hogy most mi van. Követtem őt. Beviharzott a szobába, s mielőtt én is be tudtam volna menni, rám csapta az ajtót, ami történetesen arcon talált, elég erősen, az orrom is elkezdett vérezni.

- Miley, mi az a nagy probléma, ami miatt rám kellett csapnod az ajtót, úgy hogy betörjön az orrom?

- Megérdemelted! – mondta. Ezen eléggé meglepődtem. Tudtam, ha ilyen mond, akkor biztos valami nagyon, nagyon rosszat tehettem.

- És megtudhatnám, hogy mit követtem el? – kérdeztem, kicsit már frusztrálva.

- Ó, TE?! Igazán semmit, azon kívül, hogy egy 8 évvel idősebb csajjal járkálsz kézen fogva a fotósok előtt, nekem dicséred össze-vissza, és még a telefont sem veszed fel, mert te VELE vagy. Ezen kívül tényleg semmi bajom nincs. – először nem esett le, hogy milyen "kézen fogva" dologról beszél, aztán beugrott. Sóhajtottam egyet, majd odamentem hozzá, s leültem mellé az ágyra.

- Baby, Ő fogta meg a kezem, mert nem látott a vakuktól, én pedig odasegítettem a kocsijához, ezen kívül nem történt semmi. A telefont már elmondtam… Sajnálom, nem akartalak megbántani.

- Hát, pedig sikerült, nagyon is. Ráadásul nem is mondtad volna el nekem…

- Jézusom, azért nem, mert nem is emlékeztem rá, mivel NEM JELENTETT SEMMIT. – most már én is kiabáltam Miley-val. Eléggé untatott már ezzel a viselkedésével. Sóhajtottam még egy nagyot, majd kicsit lenyugodtam, s folytattam. – Nem akartalak megbántani, csak… kérlek, ne tolj el magadtól ilyen is butaságok miatt…

- De ez nekem sokat jelent! – kiabálta Miley.

- Tudod, már nagyon kezd elegem lenni a viselkedésedből… - kiabáltam vissza.        

- Lehet, hogy akkor ezzel a Delta-val kéne járnod, Ő úgy is olyan tökéletes… - Miley.

- Tudod, mit?! Lehet, hogy igazad van! – kiáltottam vissza, majd ráeszméltem, hogy mit mondtam. Basszus – gondoltam magamban. – Miley, sajnálom, nem úgy gondoltam… - de ő felállt az ágyról, s berohant a fürdőbe, valószínűleg sírni.

Kb. egy óráig, ültem az ajtó mellett, s kértem Miley-t, hogy jöjjön ki. Végre kinyitotta az ajtót, kijött, s lefeküdt az ágyára. Lefeküdtem mellé, s csak néztem. Rám nézett, majd ezt mondta:

- Most tényleg nem akarok veled beszélni.                 

- Rendben. Akkor csak itt fogok ülni, nézlek, s hallgatom, ahogy levegőt veszel. – Miley kuncogott egy kicsit majd ezt mondta:

- Annál már csak az a rosszabb, ha alvás közben bámulsz. – nézett rám.

- Akkor, azt hiszem, ez a tökéletes idő, hogy elmondjam, reggel 2 óráig néztelek, amint alszol… - Miley ismét kuncogott, de most erősebben. Mosolyogtam, majd elkezdtem énekelni.

„Baby you light up my world like nobody else
The way that you flip your hair gets me overwhelmed
But you when smile at the ground it aint hard to tell

You don't know you're beautiful

But that's what makes you beautiful”

Miley szemszöge

 Teljesen elolvadtam, mire abbahagyta. Gyorsan odahúzódtam hozzá, fejemet a mellkasára helyeztem. Nick egyik ujjával felemelte a fejemet, s megcsókolt. Egy rövid idő után elhúzódtam, és ezt mondtam gyorsan:

- Nem énekelhetsz mindig, ha elrontasz valamit!         

- Tudom. De szemlátomást ez bejön. – mosolygott, majd ismét megcsókolt. Illetve akart, mert én ismét elhúzódtam, s elkezdtem:

- De ne hogy azt hidd, hogy ez mindig…

- Fogd már be. – nevetett Nick, majd habozás nélkül megcsókolt….

,,Minden rendben van?!"

Szóval itt a maraton első része, folyamatosa nézzétek a blogot, ugyanis teszem az új részeket. Remélem tetszeni fog. Kommenteljetek, nagyon érdekel a véleményetek. (Az előző bejegyzésemhez írt egy kommentelő, hogy új olvasóm. Ennek nagyon örülök és köszönöm, ugyanis azt gondoltam/gondolom, hogy elvesztettem néhány olvasót ezzel a szünettel, ezért különösebben is örülök az ,,ujjaknak"xD)
Vicky

Amilyen gyorsan csak tudtam, elfutottam a fürdőbe. Az ajtót sem tudtam bezárni, ugyanis egyből leborultam a WC elé.

Néhány perccel később – én még mindig a WC előtt térdeltem - éreztem, hogy valaki a hajamat, gyengéden, elhúzza az arcomból a hátamhoz. Felnéztem, és Nicket láttam. Felálltam, majd megmostam az arcom. Aztán csak ott álltam, kezeimmel támaszkodtam és néztem magam a tükörben. Nick ismét, habozás nélkül odajött, és hátulról megölelt. A tükörben egymásra néztünk, de nem szóltunk semmit.

- Jól vagy? – törte meg Nick a csendet.

- Most már igen. – mutattam egy apró, gyenge mosolyt, remélve ez megnyugtatja. – Biztos csak összeettem mindent. 

- Gyere – húzott el, gyengéden – feküdj le. – majd kimentünk a szobámba és lefeküdtünk az ágyamra. Nem kellett sok, hamar elaludtam. Azon az éjszakán kétszer volt hányingerem. Nick mindig felkelt velem, és ott volt nekem.

Másnap reggel, amikor kinyitottam a szemem, Ő már ébren volt. Az egyik kezével tartotta a fejét, mosolygott, s közben csak engem bámult.

- Jó reggelt! – puszilta meg az arcom. – Hogy érzed magad?         

- Egész jól. – mosolyogtam. Nick közénk húzott egy tálcát, rajta reggelivel. Olyan volt, mintha valami ki lenne írva az étel segítségével. Megnéztem jobban, majd amikor picit összezavarodtam, megkérdeztem.

- Költözzünk Ősszel!? – néztem Nickre. Mikor ezt kiejtettem Nicknek lefagyott a mosolya, majd megigazította a betűket a tányéron.

- Költözzünk össze! – jöttem rá. Akaratom ellenére egy hatalmas mosoly jelent meg az arcomon. Majd néhány másodperccel később ráugrottam Nickre.

- Ez igen lenne? – kérdezte nevetve.

- Abban biztos lehetsz. – mondtam, majd olyan szenvedéllyel, ahogy csak tudtam, megcsókoltam.

2 héttel később…

Minden rendben van. Szinte már úgy érzem, hogy az életem nem is lehetne jobb. Nickel a lehető legnagyobb rendben van minden, Chloe és az összes többi lány is eltűnt. Liam néhányszor hívott, kérdezve „Mi a helyzet?” Nem mondtam el Nicknek ugyanis tudtam, hogy reagált volna. Előtört volna belőle a féltékenység. Emellett tényleg megbocsátottam Liam-nek, és jó tudni, hogy legalább barátoknak megmaradtunk.

A nappaliban ülök a kanapén. Nicket várom, eredetileg találkoznánk nálam, majd elmegyünk megnézni a házat, amit Ő vett kettőnknek. Végre megjött.

Kifutottam hozzá, épp, hogy a kocsijából kiszállt, a nyakába ugrottam.

- Szia, baby! – mondtam, aranyosan.

- Ezt a köszönés módot meg tudnám szokni. – nevetett Nick. – persze csak veled. Joe-val vagy Kevinnel elég fura lenne… - nevetésbe törtem, hiszen szinte a szemem előtt volt, ahogy Joe Nick nyakába ugrik, és azt mondja: „szia, baby!” xD

Beszálltam a kocsijába, és elindultunk. Útközben beszélgetni kezdtünk. Majd egy rövidke csend után, közelebb dőltem hozzá, kezemet a combjára helyeztem és simogattam azt. Nicknek egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán, látszott, élvezi a dolgot. 

- Miley… nem vagyok benne biztos, hogy tudok így vezetni. – mondta, mire én kuncogtam, s fentebb helyeztem a kezemet, folyamatosan simogatva. Nick hátra dőlt, majd vett egy nagy levegőt és kifújta azt. Ismét kacagtam. Megérkeztünk a házhoz, Nick leparkolta előtte. Egyik kezem még mindig a combján volt.

- Mi lenne, ha egy picit itt maradnánk a kocsiban? – kérdezte Nick, majd ő is közelebb dőlt, és csókolgatni kezdte a nyakamat. Becsuktam a szemem, nagyon élveztem, ahogy Nick ajkai a bőrömhöz érnek. Minden egyes mozdulatánál kirázott a hideg. Pontosan tudtam, miért akar a kocsiban maradni, és – legyünk őszinték – nekem sem volt ellenemre, viszont elég sok lesifotós van a közelünkben, plusz, játszadozni akartam Nickel. 8)

- Talán később. – mondtam, majd kiszálltam a kocsiból, s ott hagytam egy szótlan, felizgult Nicket. Néhány másodperc múlva kiszállt Ő is, én pedig gonoszan rámosolyogtam.

- Utállak! - mondta. Kuncogtam, majd közelebb mentem hozzá és megfogtam a kezét. Ahogy gondoltam, egyszerre rengeteg paparazzi ,,termett" körénk. Nem szóltunk semmit, nem is válaszoltuk semmire, viszont ahogy Nickre néztem, nem olyan volt, mint régen. Sőt, úgy látszott, nagyon is örült, hogy ott voltak a fotósok. Először nem értettem, aztán miközben bementünk közelebb dőlt és a fülembe suttogta: „Lefogadom, hogy mind féltékenyek, mert a világ legszexibb csaja az enyém” – közben elengedte a kezem, s feltűnés nélkül a fenekemre tette azt. Elpirultam, s ezt próbáltam takargatni a kezemmel, nem akartam, hogy holnap az álljon a címlapokon, hogy vajon mit mondhatott nekem Nick.

Miután beértünk a házba, mindketten körülnéztünk. Nagyon tetszett. Máris tudtam a kedvenc helyemet: a nappali szőnyeg. Annyira jól néz ki. Imádom elképzelni magukat rajta… bárhogy.

Nem sokkal később a képzeletem valóra vált.

Ott feküdtünk, én Nick lábai közt, meztelenül, egy pléddel betakarva, a sötétben a kandalló előtt.  

- Nick?

- Igen?

- Mit gondolsz a testemről? – attól függetlenül, hogy nem láttam az arcát, tudtam, picit meglepődött a kérdésemen.

- Hát… amint azt már kint is megbeszéltük, te vagy a legszexisebb lány a világon. Imádok mindent rajtad. – vett egy nagy levegőt – Az arcod, a melleid, a hasad, a lábaid csak… - sóhajtott – tökéletesek. 8)

- És… akkor is tetszenék, ha nem lennék ilyen vékony? – biztosra vettem, hogy ezen még jobban meglepődött.

- Miley… Nekem úgy vagy tökéletes, ahogy vagy, de… - de a szavába vágtam.

- Szóval nem.

- Mi nem?

- Nem tetszenék neked.

- De… én nem ezt mondtam, sőt…

- Ilyen szöveget csak akkor mondunk, amikor pont az ellenkezőjét gondoljunk, csak éppen nem akarunk megbántani senkit. – mondtam, picit hangosabban, s közben elhúzódtam tőle, így a szemébe tudtam nézni. Egy nagyon összezavarodott Nicket láttam.

- Mi van!? – kérdezte. – Miley, én egy szóval sem mondtam, hogy nem tetszenél, ha nem lennél ilyen vékony. – sóhajtott egyet, majd egy apró mosollyal ezt mondta – Nem akarok ilyen kis butaságokon veszekedni. – próbált közelebb húzni magához, de én gyorsan felálltam, magamra tekertem a plédet, majd mielőtt elmentem a fürdőbe, ezt mondtam:

- Akkor minek hoztad fel a témát? – s sarkon fordultam.

- MI VAN?! De hát nem is én… - tovább nem hallottam, mert becsaptam az ajtót. Később bementem egy hálószobába és megpróbáltam elaludni. Nem sokkal később ajtónyitást hallottam. Néhány mp elteltével éreztem egy kezet a csípőmön, ami majd átölelt, s Nick suttogó hangját a fülemnél.

- Jól vagy?

- Miért ne lennék jól? – kérdeztem vissza, ridegen. Igazából magam sem értettem mi volt a probléma, miért voltam ilyen szeszélyes, de egyszerűen ezek a szavak hagyták el a számat…

Új rész várható

Először is szeretnék bocsánatot kérni, amiért már kb. 2 hónapja nem töltöttem fel semmit. Viszont, ez a hosszú szünet előtt megígértem egy maratont, ami annyit tesz, hogy 3 (vagy több!!) rész egyszerre kerül fel az oldalra. Ez természetesen még él. Úgy tervezem, hogy kitűzök nektek egy pontos dátumot, és azon a napon kapjátok meg ezt a maraton. (És ez most biztos, már dolgozom rajta) 
Szóval ez a nap: Szeptember 2. (Legalább a sulikezdés után egy kis örömöt hozok. 8)
Addig még esetleg lehetnek meglepetések, szóval nézegessétek a blogot, hátha kaptok kis részleteket 8)
Vicky 8)

,,Egyszerűbb, mint elmondani az igazságot."

 Ismét egy új rész, hosszú idő után. Sajnálom, de vizsgáim voltak, aztán beteg is lettem, de most már minden oké, és remélem meg lesz a 10 komment ehhez is. Előre is köszi.

- Én jövök. – törtem meg a csendet, majd kérdeztem: - Miért viselkedtél olyan furán mostanában?

- Hogy érted? – nézett rám Nick.

- Például a tárgyalóteremben. Vagy az, hogy utánam egyből Nicole-al vagy. Mármint… régen nem voltál ilyen.

- Tudom. – mondta, s közben lefele nézett, mintha szégyellné az egészet. – Ez csak… egyszerűbb, mint elmondani az igazságot. – komolyan ránéztem, majd ezt kérdeztem.

- És mi az igazság? – Nick hirtelen rám nézett, majd egy apró mosoly jelent meg az arcán és ezt mondta:

- Ha most egy filmben lennénk, azt mondanám, hogy még mindig szeretlek… mindennél jobban. És, hogy semmi más nem számít. – ezt végig egy mosoly kíséretével. Majd egy apró nevetés mellett, ezzel fejezte be. – És, ha most egy filmben lennénk, te megcsókolnál…

- Nem. – vágtam rá. Fájdalmat láttam a szemében, majd ismét közelebb húzottam hozzá, kezeimet az arcára helyeztem, és ezt mondtam: - Ha egy filmben lennénk, azt mondanám, hogy én is szeretlek, és aztán csókolnálak meg. – majd lassan felé dőltem, míg végül ajkaink eggyé olvadtak, és egy szenvedélyes csók keletkezett. Ez volt az, ami igazán hiányzott. Amikor okok nélkül szeretjük egymást, és elfelejtünk mindent.

- Váóh. – mondta Nick, miután elhúzódtunk, még mindig becsukott szemmel, közben megnyalta alsó ajkát, mintha még mindig a csókot akarná érezni.

Én csak kuncogtam rajta, annyira aranyos volt! 8)

- Csináljuk meg azt a képet. – mondta, majd elvette a telefonomat az asztalról.    

 - De mosolyogj! – nevettem. Elkészítettünk a képet, majd mikor megnéztem, ismét nevetésben törtem ki

- Elég nagy mosoly? – kérdezte gúnyosan, én viszont nem tudtam válaszolni a kacagástól.

Ő ismét kényelembe helyezte magát az ágyamon, majd az ölébe húzott. Nekem a mosolyt esélytelen volt lemosni az arcomról. Újra azt éreztem, hogy teljesen boldog vagyok, és minden rendben van.

De aztán ismét elkomolyodtam.

- Nick, mik vagyunk mi? – de persze nem kaptam meg egyből a választ.

- Hát, ha nem írok mihamarabb néhány dalt, akkor én egy hullócsillag. – majd nevetni kezdtünk.

- De most komolyan… - ütöttem a mellkasára, játékosan.

- Mit akarsz, mik legyünk? – kérdezte, fülig érő szájjal.

- Nem tudom… talán…

- Folytassuk ott, ahol abbahagytuk?

- Aha, persze, akkor felhívom Chloe-t, hogy segítsen… - vettem elő a telefonomat, majd úgy tettem, mint aki hív.

- Oké, ez jogos volt. – mondta, majd kivette a kezemből a telefont. Letette az ágy mellé, majd megpuszilta az arcomat. – Akkor… - kezdte, közben lentebb a nyakamat puszilta – mi lenne – hátrahajtotta a fejemet, és – ha csak – kezét a jobb combomra helyezte és elkezdte simogatni azt – élveznénk a pillanatokat? – jó volt, amit Nick csinált, nem akartam, hogy vége legyen.

- Azt hiszem… igazad van. – mondtam, közben levegőért kapkodtam. Hirtelen annyira meleg lett a szobámban. Úgy éreztem, hogy le akarom venni az összes ruhát, ami rajtam van, azonnal. Nick, közben gyengéden lefektetett az ágyra, majd miközben a számat és a nyakamat csókolgatta, a pólóm alá nyúlt. Élveztem az egész helyzetet, így csukva volt a szemem, de éreztem, kikapcsolódik a melltartóm, majd Nick kihúzta a pólómból, és eldobta valahova a szobában…

Kb. 1 óra múlva már az ágyban feküdtünk, mindketten kapkodtunk a levegőért. A fejemmel rádőltem Nickre, közben egyik újammal köröket rajzoltam a mellkasára.

- Ez. Elképesztő. Volt. – mondtam, mosolyogva, közben felnéztem rá.     

- Egyetértek. – mosolygott. Egy ideig csak néztem az arcát. Majd megtörtem a csendet.

- Szeretlek. – Nick rám nézett, mintha valami ujjat mondtam volna, mire én egy picit kuncogtam.

- Én is téged. – s közelebb húzott magához, majd egy kis idő múlva elaludtunk.

Másnap, mikor felkeltem, még nem nyitottam ki a szemem, csak jobb kezemmel kerestem Nicket, de nem volt ott. Mikor kinyitottam a szemem, láttam egy kis papírt mellettem. Lassan felültem, majd elolvastam.

,,Jó reggelt, Csinibaba. Sajnálom, hogy nem lehetek melletted, amikor felébredsz, de el kellett mennem a stúdióba. Délután találkozunk. - Nick” – mosoly kerekedett az arcomra, majd leraktam a papírt az éjjeliszekrényre, és bementem a fürdőbe. Néhány perccel később már felöltözve kijöttem, majd leültem, és bekapcsoltam a Tv-t. Unatkoztam, és közben már nagyon vártam a délutánt, hogy ismét Nickel lehessek. 

Az órák lassan teltek, aztán egyszer csak hallottam, hogy egy kocsi áll meg az ház előtt. Nagyon megörültem, hogy Nick végre itt van.

Egy hatalmas mosollyal, gyorsan lefutottam az emeletről, majd kinyitottam az ajtót.

- Szia, ba-Liam?! – elakadtam. Olyan volt, mintha minden megállt volna. A mosoly lefagyott az arcomról, és csak

néztem őt.

- Szia, Miley. – mondta egy kis mosollyal. – Bejöhetek? – kérdezte, egy kínos csend után.

- Gyere. – mondtam, majd bementünk a nappaliba. Én nem ültem, csak megfordultam, és vártam, hogy mit akar. De mikor nem mondta magától, rákérdeztem. – Mit akarsz itt?

- Bocsánatot kérni. – ez egy picit meglepett.

- Igen?! – mondtam, olyan hangnemben, mintha siettetném.

- Tényleg, őszintén sajnálom, amit tettem. És szeretném, ha legalább barátok lehetnénk. – egy ideig csak néztem őt. Kerestem a szemében valamit. Őszinteséget, hazugságot, de semmit nem tükrözött.           

- Rég megbocsátottam, de köztünk már barátság sem lesz, soha többé. – a mondatom végére Liam lenézett, mintha egy picit szomorú lenne.

- Azért… megölelhetlek? Utoljára… - kérdezte, ismét egy kínos csend után. Én nem tudtam mit mondani. És mivel nem is mondtam semmit, odajött hozzám, és megölelt. Sokáig ölelt, majd elengedett.

- Hát akkor… szia! – mondta, majd elment.

Én még mindig sokkolva voltam. Nem számítottam erre, az biztos.

Aztán azon gondolkodtam, hogy mondjam-e el Nicknek, hogy mi történt.

Nick szemszöge

Végre elszabadultam Joe-tól, és az új albumától, és mehettem Miley-hoz. Nagyon boldog voltam a tegnap este után. Alig vártam, hogy ismét a karjaimban legyen.

Mikor odaértem a kocsimmal, láttam, hogy a kapu már nyitva volt. Bementem, majd elvettem az ülésről a szál rózsát, amit Mileynak hoztam, és elindultam az ajtó felé. Láttam, hogy egy kicsit nyitva van. Megijedtem, mert azt hittem, hogy valami rossz történt. De aztán hangokat hallottam bentről. Miley-ét, és… Liam-ét?!

Minden leforgott a fejemben: Mit keres Ő itt? Miért beszél vele Miley? Miért engedte be?

Majd később, amikor rájöttem, hogy úgysem fogom tisztán hallani, amit beszélnek, benéztem egy picit, de épp annyira, hogy ők nem lássanak.

Később azt kívántam, bárcsak ne néztem volna be. Miley Liam karjai közt volt, és ölelték egymást. Nagyon rosszul esett, amit láttam. Először dühöt éreztem, majd fájdalmat. Később, a kettőt egyszerre. Ledobtam a rózsát az ajtó mellé, és elmentem.

Miley szemszöge

Már eléggé késő volt, de Nick sehol. Hívtam legalább háromszor, és egyszer sem vette fel. Arra gondoltam, hogy meglepem és elmegyek hozzájuk, Így is tettem.

Denise nyitott ajtót, majd mikor elmondta, hogy Nick a szobájában van, oda siettem.

- Szia, baby! – mondtam, egy hatalmas mosollyal, mikor megláttam Nicket. Az ágyon ült, előtte volt a laptopja. Odamentem, leültem mellé, majd meg akartam puszilni az arcát, de elhúzta. – Valami baj van? – kérdeztem. Nick felállt, és az ablakához ment. – Nick…

- Képmutató vagy, Miley. – mondta, kicsit mintha dühös lett volna, de fogalmam sem volt róla, hogy miért.

- Miről beszélsz, Nick? – kérdeztem.

- Egyik percben még engem szeretsz, aztán ismét Liammel flörtölgetsz. Képzeld, ez a bajom! – mondta, már szinte kiabálva, majd ismét hátat fordított nekem. Kis gondolkodás után rájöttem, hogy biztosan láthatta a délutáni jelenetet, és valószínűleg félreértette. Viszont a kiabálás miatt, már én is dühös voltam, ezért ezt válaszoltam.

- Fogalmas sincs arról, hogy miről beszélsz. Előbb talán kérdezz meg, és aztán vádaskodj. – ezzel sarkon fordultam, becsaptam magam után az ajtót, és hazamentem.

Hazamentem, majd egy órával később csengettek. Demi volt az.

- Szia. – mondtam, lehangolóan.

- Mesélj, mi a baj? – kérdezte egyből Demi, közben leült.

- Csak Nick, annyira ahhhhh! – idegeskedtem. – Szóval, tegnap átjött, minden jól ment, csókolóztunk, aztán itt maradt éjszakára, és másnap reggel el kellett mennie, aztán délután Liam beállított, hogy „bocsánat, kérhetek egy utolsó ölelést?” majd megölelt, és ezt valószínűleg látta Nick az ajtóban, félreértette, megsértődött, és elment.

Demi teljesen lefagyott, gondolom sok volt ez neki egyszerre.

- Oké, csak egy kérdésem van. Ti ketten két napot nem bírtok ki veszekedés nélkül?         

- Az ő hibája. Ő féltékenykedik folyamatosan, és sértődik meg, anélkül, hogy kérdezne valamit.             

- De a féltékenykedés azt jelenti, hogy nagyon szeret, és hogy fontos vagy neki. – mondta Demi. Próbáltam leplezni, de a szám szélén egy apró mosoly jelent meg. Témát akartam váltani. – Éhes vagyok. – mondtam, majd bementem a konyhába. Elővettem a jégkrémet, leültem és elkezdtem enni.

- Te ilyenkor eszel jégkrémet? – kérdezte.

- Aha. – mondtam, közben a szám tele volt. - Kérsz? – nyomtam egy kanalat az arcába.

- Nem, köszi. – nevetett.

Néhány perccel később láttuk, hogy valaki belép az ajtón. Nick volt az. Lassan odafele jött. Közben Demi gyorsan elment.

- Szia. – köszönt Nick, mikor odaért. – Nagyon sajnálom. – mondta, s közben lefele nézett.

- Annyira utállak! – válaszoltam, majd odamentem hozzá, és megöleltem. Mikor elhúzódtunk egymástól, homlokát az enyémhez érintette, és ezt mondta.

- Én is szeretlek.

- Na jó, talán én is… egy ilyen picit. – mutattam, kb. egy centit az ujjammal. Nick csak mosolygott, majd megcsókolt.

A csók után ismét csak néztünk egymást.

Aztán olyan furán éreztem magam. Elkezdett fájni a hasam, majd mintha megfordultam volna a gyomrom, és szörnyű hányingerem volt.

- Mindjárt jövök. – majd elfutottam a fürdőszobámba. 

Ismét kérlek titeket: Kedvenc rész/mondat, és az amit nem igazán kedveltetek. Előre is köszi.

Vicky 

,,Miért mentél el?"

Itt az új rész. 8) Ismét bocsi, hogy ilyen sokáig kellett várni. Remélem ez a rész kárpótol. 8) A következő részt megpróbálom hamarabb hozni, bár nem tudom milyen sikerrel. A legutóbbi részhez 13 kommentem volt, aminek nagyon örültem. Remélem itt is meglesz a min. 10.
Puszi, Vicky

Nick nagyon sokáig ott maradt velem. Egyáltalán nem veszekedtünk, és nem volt feszült a hangulat. Egyszerűen csak jól éreztük magunkat.

- Váó! Ez működik? – mutatott Nick egy régi fényképező-gépre, ami a szekrényen hevert, a nappaliban.

- Fogalmam sincs. – válaszoltam. Majd mindketten odamentünk.

- Nézzük meg! – mondta, mire mindketten, egyszerre odanyúltunk érte. A kezeink találkoztak. Egymásra néztünk, majd én gyorsan elhúztam a kezem, és visszaültem a kanapéra.

Nick levette a fényképező-gépet, és odaült mellém. Mindketten beálltunk, majd megnyomta a gombot, de nem történt semmi.

- Úgy látszik, már nem működik! – mondtam.

- Megoldom. – vágta rá Nick, majd lerakta maga elé, és úgy tett, mint aki ért ehhez. – Csupán órák kérdése. – tette hozzá, kicsit halkabban, mire én kuncogni kezdtem. 

Majd egyszer csak egy nagy vaku fényt láttunk. Elkészült a kép.   

- Azt hiszem, ez a legértelmesebb kép, ami valaha készült rólam. – mondta Nick, mire én nevetni kezdtem.

Kb. egy félóra múlva már a szobámban voltunk. Én az ágyamon ültem, Nick pedig a szekrényeim előtt sétálgatott.

- Nah ez mi? – kérdezte, közben az asztalom felé mutatott. A naplómra talált rá, amit kb. már 2 éve nem vezetek.

- Csak egy régi napló… - mondtam, majd gyorsan odamentem hozzá és kivettem a kezéből. Nem akartam, hogy elolvassa, mert nagyrészt róla szólt. Még amikor 12 éves voltam, akkor kezdtem el, és akkor fejeztem be, amikor először szakítottunk.

- Akkor nem lehet baj, ha megnézem… - mondta Nick, majd mosolyogva kivette a kezemből. – De az! Gyerünk Nick, add vissza! – mondtam, s próbáltam komolynak tűnni, de mégis kuncogtam közben.

- „Akkor hajnali négyig…” – kezdte el olvasni az egyik oldalt, de én kikaptam a kezéből, s megpróbáltam kifutni a szobából. Ő viszont utánam jött, és hátulról körbe fogott erős kezeivel, amik teljesen átértek. A közelségtől elgyengültem. Egy ideig Nick is csak állt, majd kivette a naplót a kezemből, és hátrébb lépett.

- „Akkor hajnali négyig beszélgettünk. És én fülig szerelmes lettem. Úgy éreztem, mintha a világ megállt volna. Semmi más nem számított.” – olvasta Nick először nevetve, majd minden egyes szónál, mintha kicsit komolyabb lett volna. Lapozott egyet, és a következő oldalról is felolvasott néhány sort: - „Imádok bringázni, ő pedig mellettem sétált, és énekelte nekem a My Girlt. De a refrént átköltötte, és a „my girl” helyett azt énekelte, hogy „Miley, talkin’ ’bout Miley”.” – itt megjelent egy apró mosoly a száján, jelezve, hogy már teljesen tisztában van azzal, hogy ez róla és rólam szól. Végül az utolsó oldalra lapozott, és felolvasta az utolsó mondatokat.

- „Annyira szerelmes vagyok! De ez az a fajta szerelem, amikor teljesen mindegy, hogy a nap süt-e, vagy zuhog az eső. Az a fajta szerelem, amitől decemberben is a legszívesebben beleugranál a vízbe. Az a fajta szerelem, amikor legszívesebben táncra perdülnél az esőben.” – olvasta, egy hatalmas mosollyal az arcán. – Váó! – sóhajtott még mindig megdöbbenve, s közben leült az ágyamra.

Nekem egy apró mosoly jelent meg az arcomon, ami már elvörösödött, s inkább lefele néztem.

Egy kis idő után, leültem mellé.

- 20 kérdés? – szólalt meg Nick. – Én kezdem.

- Oké. – válaszoltam még mindig egy kicsit zavarban.

- Elő tudnám hozni belőled ezeket, az érzéseket újra? – kérdezte egyből, egy percnyi gondolkodás nélkül.

- Talán. – válaszoltam, mosolyogva. Az igazi válasz természetesen ez lett volna: „SIMÁN!” de nem akartam elrontani ezzel a ma estét. – Van olyan pillanat, hogy hiányzok? – Nick rám nézett, majd a kezeire, és válaszolt:

- Minden nap. – próbáltam nem mutatni, de egy hatalmas mosoly kerekedett az arcomra. Egy idő elteltével én lefeküdtem a hátamra, Nick pedig mellém, de ő csak ült, kezei a térdén voltak.

- Miért mentél el? – kérdezte, mélyen, és komolyan a szemembe nézve. Pontosan tudtam, hogy mire gondol. Miét mentem el a kórházból, amikor Ő eszméletlenül feküdt? Vettem egy mély levegőt, kifújtam, majd elmondtam neki az igazat.

- Mikor Joe elmondta, hogy mi történt, egyből bementünk a kórházba. Azt mondták, hogy nem biztos, hogy túl éled. Nagyon megijedtem, mert belegondoltam a legrosszabba is. Aztán amikor bementem hozzád, csak ott ültem melletted, és fogtam a kezed. Majd bejött Selena és… - itt megálltam.

- Ki? – kérdezte Nick, közben lefeküdt, így az arcunk egy szinten volt.

- Chloe. Azt mondta nekem, hogy ez az egész az én hibám. És hogy milyen önző vagyok, meg, hogy mikor velem vagy, mindig történik valami baj. Majd miután Selena helyeselte, kiküldött. Egy ideig dühös voltam rájuk, de aztán rájöttem, hogy igazuk volt. Másnap megkértem Joe-t, hogy mindenről tájékoztasson, ha csak megmozdulsz is, de ne mondja el neked… Kb. ennyi. – Nick csak nézett. Nem szólt semmit. Majd egyszer csak odahúzott magához.

- Nem vagy önző… Tudod… te vagy a leggyönyörűbb lány, akit valaha láttam… kívülről és belülről is. – ismét egy mosoly jelent meg az arcomon, miközben ott ültem a karjai közt.

Lécci, ismét írjátok le a kedvenc részt, és azt, ami nem igazán tetszett. Nyugodtan le lehet írni azt is, jól fogadom a kritikát. 8)

,,Miért kell ilyen nehéznek lennie?!"

 Itt az új rész. Ezt gondolom extra nagyon várjátok, ahogy abba hagytam az előzőt... xD De hát kell ez is.. xD Na mind1, szóval most is raktam bele képeket, amik talán ismét segítenek előcsempészni a fantáziákat. 8) Ebben a részben a végén, amikor Miley kibukott egy pletykán, az egyébként tök igaz, csak éppen Nick nem volt benne... 8) Remélem ez a rész is tetszik és kommenteltek. Az előző résznél pont nem volt meg a 10, de reméljük, hogy itt meglesz, úgyhogy hajrá. 8)

- N-Nick... - mondtam halkan, szinte suttogva, de épp elég hangosan, hogy Ő hallja. Lassan felnézett. Le akartam állítani, de aztán a szemeink találkoztak. Két kezem az arcára helyeztem. -… Csókolj meg…

Elégedetten mosolygott, majd azt tette, amit mondtam. Erőszakosan és durván megcsókolt. Egyáltalán nem úgy, mint régen. Beletúrtam a hajába, és csak élveztem a csókot, ami hosszú volt, és szenvedélyes.

Picit ledőlt, éppen csak annyiért, hogy megfogja a combjaimat, és felemeljen, anélkül, hogy a csók megtört volna. Lábaimat a hátánál összekulcsoltam, a kezeimet, pedig az arcáról, a nyakára tettem.

Bal kezével még mindig fogta az egyik lábam, a jobbal, pedig lassan, de határozottan felfele haladt.

A csókot megtörve, az arcomat kezdte csókolgatni, majd ezt súgta a fülembe: „Gyönyörű vagy.” A szavai miatt teljesen elpirultam. Egy apró mosoly jelent meg a számon, majd megpusziltam a nyakát, és kigomboltam az első gombot az ingén. Mikor végeztem az összessel, ledobtam róla. A pólón keresztül, ami még rajta volt, végig simítottam a mellkasát.

Azt akartam, hogy ez a pillanat örökké tartson. De aztán megzavart az ajtónyitás hangja. Demi állt ott, hatalmas szemekkel.

- Váó! Azt hittem, hogy ölitek egymást, de… úgy látom, hogy sikerült… megbeszélnetek, azt hiszem. – majd egy rövid, és legfőképpen kínos csend következett - Na mindegy, tegyetek úgy, mintha be sem léptem volna. – és ezzel együtt, gyorsan kiment, és bezárta maga után az ajtót. Mindketten kuncogtunk rajta egy kicsit, majd Nick felém fordult.

- Nem kéne ezt tennünk. Nem itt. Nem most. – törtem meg a csendet. Fájt ezeket, a szavakat kimondanom, hiszen épp annyira akartam, amennyire Ő, de mint mindig, most is az eszemre hallgattam és nem a szívemre. Nick bólogatott, majd gyengéden letett.

- Tudod, amikor rád gondolok, mindig csak jók jutnak eszembe, de aztán… beugrik az, hogy mikor kórházban voltam, te elmentél, és azt sem tudtad, hogy élek vagy halok. Valószínűleg nem is érdekelt.

- Nick…

- Mi az?! Talán nem így van. Miért, Miley?! Miért kellett elrontanod mindent?! Leribancozod Chloe-t, amikor Ő volt az egyetlen, aki velem volt, mindvégig?! És te olyankor hol voltál? - a szavai nagyon fájtak, mintha minden egyes betűnél valaki szíven szúrna, de megértettem Őt.  - Ja, persze. Filmet forgattál és turnéztál. Mi mást?! És velem mi van?! Akit állítólag „Mennyire szeretsz, és oda adnál mindent érte.”

- Te is tudod, hogy ez így van.

- Remekül ki tudod mutatni. – majd egy picit lenyugodott és ezt kérdezte. – Jelentett ez neked valamit? – utalva az előző jelenetünkre.

- Miért, neked? – kérdeztem vissza, nem voltam benne biztos, hogy el kéne mondanom, hogy ez jelentett nekem mindent. Egy rövid csend után, ezt válaszolta, szomorú szemekkel, lefele nézve.

- Nem. Semmit. Csak egy kis… pillanatnyi fellángolás volt. – és ezzel felvette az ingét, majd kiviharzott a szobából. Én pedig csak ott álltam, könnyes szemekkel. Nem akartam elhinni ezt az egészet. Direkt akarja nehezebbé tenni nekem?!

Nick szemszöge

- Miért, neked? – kérdezett vissza, s látszott rajta, hogy nem biztos abban, mit kellene felelnie. Én sem voltam az. „Nagyon sokat jelentett.” – gondoltam magamban, de az a tüske még mindig ott volt, ezért ez volt a válaszom.

- Nem. Semmit. Csak egy kis… pillanatnyi fellángolás volt. – mivel láttam a fájdalmat rajta, amit soha nem akartam ÉN okozni, így felvettem az ingem és kimentem. Nem kellett sok nekem sem, hogy sírjak, de erősnek akartam mutatni magam, így beviharoztam az öltözőnkbe. Leültem a kanapéra, és a fejem a kezeimbe helyeztem. Miért kell ilyen nehéznek lennie?!

Miley szemszöge

Egy órával később

Kimentem a folyosóra, ahol találkoztam Demivel. Elindultunk a terembe, ahol a fő meeting lett volna, mielőtt kezdődik ez az egész.

És mi fogadott, amikor beléptünk? Nick flörtölt Nicole Anderson-al. Az arcát simogatta, és megnevettette, többször. Annyira féltékeny lettem. Ezt velem kellene tennie, nem vele. De nem tehettem mást így csak vártam Demivel, aki folyamatosan arról kérdezett, hogy mi volt bent. Próbáltam elterelni a szót, de lehetetlen volt.

Majd bejött egy férfi, aki azt mondta mindenkinek, hogy a mai felvétel elmarad, holnap kezdünk.

Én még egy pillantást vetettem Nick és Nicole felé, amikor azt láttam, hogy a lány mosolyog, viszont Nick felém néz.

Gyorsan félre néztem, egyenesen Demire.

- Bocsi, mennem kell, majd holnap beszélünk. – és ezzel ott hagytam, mielőtt újra kérdezgetni kezdett volna.

- De...?! És mi...?! És… nah, mindegy. – hallottam a hátam mögött Demitől, aki picit össze volt zavarodva.

Mikor hazaértem, nem tudtam mit tenni. Leültem a kanapéra, és elővettem a laptopomat. Körbenéztem néhány oldalon, de valamin megakadt a szemem. „Miley Cyrus részeg volt” Elolvastam, és az állt benne, hogy egy fotón úgy nézek ki, mint aki be van rúgva, és a barátaim támogattak a kocsimhoz. Megnéztem képet, és emlékeztem arra, hogy mikor és hol volt ez. Egy megbeszélésről jöttem, és a sok vaku annyira zavart, hogy nehezen tudtam elérni a kocsimhoz. Erre ebből kihoztak egy ilyen történetet. Pláne most, amikor amúgy sem voltam a topon, elkapott a sírás. Majd a telefonom csörögni kezdett. Próbáltam rendbe szedni magam és felvettem.

- Igen?

- Szia, Miley. Itt Nick. – nagyon meglepődtem. Mármint… miért hívna engem Nick?

- Szia… - válaszoltam, nem biztosan abban, hogy mit kéne mondanom.

- Csak gondoltam felhívlak, de… baj van? Olyan fura a hangod. – ez Ő. Egyből megérzi, ha van valami baj, és valamilyen úton-módón mindig ott terem.

- Nem, nincs semmi baj, de… tényleg ezért hívtál? – kérdeztem összezavarodottan.

- Igazából, csak hallani akartam a hangod. – nevetett egy picit, idegességében, ahogy mindig is tette. – És szeretnék bocsánatot kérni a délutániért. Nem kellett volna azt tennem.

- Semmi baj, rendben van. – mondtam, s végre egy mosoly jelent meg az arcomon.

- Miley, hallom a hangodon, hogy valami baj van, gyerünk, mondd el!

- Tényleg semmi különös. – majd egyből ezt vágta rá, mintha biztos lett volna a válaszomban.

- Rendben, akkor egy 10 perc és ott vagyok. – majd lecsapta a telefont, mielőtt bármit is tudtam volna mondani.

Ahogy ígérte 10 perc múlva meg is jött. Kinyitottam az ajtót, és ott állt.

- Szia. – mondta, halkan, alig hallhatóan. Nem szóltam semmi, csak közelebb lépett hozzá, és szorosan megöleltem. Nagyon szükségem volt rá, abban a pillanatban. Miközben öleltük egymást, gyorsan elmeséltem neki az oldalt, és hogy mit írnak.

- Miley, tudom, hogy ez nehéz, de ki kell bírni. Figyelj… - húzódott el, épp annyira, hogy két kezét az arcaimra tudja helyezni – én mindig itt leszek neked. – mondta egy hatalmas mosollyal az arcán, amit ritkán mutatott mostanában. Pedig én imádtam azt a mosolyt.  

- Megígéred?

- Megígérem. Most és mindörökké… - ezekkel, a szavakkal egy hatalmas mosolyt csalt az enyémre is. Rég hallottam ezt a mondatot, és hiányzott. Tudtam, hogy ez nekünk többet jelentett, mint bármi más. Ez volt a mi mondatunk. 

Nah, itt a vége ennek a résznek. Most lécci írja le mindenki a kommentbe, hogy (ebben a részben) melyik volt a kedvenc része, és az a rész, amit a leginkább nem kedvelt? Előre is köszönöm mindenkitől. Puszi, 

Vicky    

Második díjam 8)

Enciiiii-től megkaptam a második díjamat, amit először is szeretnék nagyon megköszönni neki.8)

Nagyon sokat jelent nekem ez is, akár csak a kommentek, amiket írtok. Tudom, hogy a kis ,,szünetekkel", amik mostanában a részek közt vannak, elvesztettem néhány olvasót, de remélem ők is hamar visszajönnek, és újak is. 

Ezzel a második díjjal együtt biztosan kijelenthetem, hogy: tényleg nagyon jó, ha valaki(k) elismeri a munkádat.  

Szabályok a díjhoz:
1) Kell egy bejegyzést kitenned a díj logójával és a szabályok feltüntetésével.
2) Be kell linkelned a személy nevét akitől kaptad a díjat és tudatni vele, hogy elfogadtad.
3) Tovább kell adnod 3-5 blogtársadnak és szólnod nekik. :)

Tudom, hogy 3-5 embernek kéne tovább küldenem, de én csak egynek küldöm. Okok: 1, Mivel angol-szakos iskolába járok, így igazából, ha olvasok is történeteket, azokat csak angolul, így nem igazán tudok sok blogtársat. 
A második ok pedig, hogy egy blogot ismerek, aki szerintem nagyon megérdemli, méghozzá M. Tényleg a története eszméletlen ragadós, elkezded olvasni, és nem tudod abbahagyni. Emellett gyönyörűen fogalmaz. Én imádom. Plusz, ha Ő nincs, az én történetem sem került volna fel. 8)   

Köszi, ha elolvastad. 
Vicky