,,Elmondtad neki az igazat, és hazudtál nekem…"

Hahó! 8) Szóval az előző résznél összesen 4 kommentet kaptam. Emiatt nagyon elszomorodtam. Szerintem volt elég idő, hogy mindenki elolvassa, és nem jöttek a kommentek. Arra gondoltam, hogy talán ahogy futnak a szálak a sztoriban, néhány embernek nem tetszik, és emiatt abbahagyták az olvasását. Ha esetleg van ilyen, azoknak üzenem, hogy kérem olvassák tovább, mert... nem biztos, hogy az fog történni, amit most hisztek. Lehet, hogy mégis, de lehet, hogy nem. Annyit ígérhetek, hogy izgalomból és drámából nem lesz hiány, ezzel a résszel kezdve... Remélem most meglesz a megszokott 10 komment. 8)

Előre is köszönöm, 

Vicky

Nick szemszöge

Kb. egy hete, hogy Miley elmondta a „nagy hírt”. Azóta nem is nagyon beszélgettünk róla, sőt mindketten kerüljük a témát. Leírhatatlan az érzés, ami bennem van. Szeretnék örülni neki, de egyszerűen nem megy maximálisan. 50 % félelem ott van bennem. Tudom, hogy azt mondtam Miley-nak, hogy nem lesz semmi baj, de… Honnan tudhatnám?! Mindenképpen fiatalok vagyunk ehhez, plusz, a hab a tornán a média lesz. Mégis mit fogunk mondani?! Amikor eleve mindkettőnkről azt tudják, hogy házasságig nem fekszünk le senkivel. Ehhez képest Miley terhes…

Vége a napnak, már az ágyban fekszünk Miley-val, és beszélgetünk. Aztán feljött a téma, amitől rettegek:

- Nicky, mi lesz velünk? Mármint a média, a szüleink… És egyébként is, készen vagyunk mi erre?!

- Hé, Miley. Nyugi, oké? Minden rendben lesz. És a válasz igen, készen vagyunk. És ha nem, akkor is tudjuk, hogy a másik ott van nekünk és segít. Együtt kezelni tudjuk a helyzetet. – majd csend lett. Később Miley:

- Te akarod ezt a babát?

- Hogy érted?

- Mármint, én sem mostanra terveztem, de… mióta tudom, kezdem megszokni a helyzetet, és már várom is… - Tök jó! – gondoltam. Én be vagyok sz*rva, Ő meg várja. És persze most is azért mondja, hogy én is ezt mondjam…

- Egyetértek. Én is várom már, hogy apa legyek. – ezzel egy hatalmas mosoly kerekedett az arcára. 8)

Másnap szinte egyszerre keltünk fel. Kb. egy óra múlva már lent voltam a nappaliban, a kanapén ültem, Ő pedig még a fürdőben. Mikor lejött, oda lépett elém, majd leült az ölembe.

- Ma megyek az orvoshoz! – mosolygott. – Állítólag ma megmondja majd az első ultrahang időpontját. – és még nagyobb mosoly kerekedett a gyönyörű arcára. – Nem kísérsz el, Nicky? – na ez volt az a perc amikor nekem meg lefagyott a mosoly az arcomról. El akartam menni, de mégsem… Ismét berezeltem. Ezért sajnálatos módon kitaláltam valamit:

- Szeretnék, de el kell mennem.

- Hova?

- A stúdióba De…

- Deltával? – kérdezte Miley, de most nem látszott semmi érzelem az arcán.

- Igen…

- Rendben, akkor majd legközelebb. – majd megcsókolt, úgy, mintha ez lenne az utolsó. Egyik keze a mellkasomon, a másik az arcomon. Mikor elhúzódott, nekem még mindig csukva voltak a szemeim, s közben megnyaltam az alsó ajkamat, remélve, hogy még érezni fogom rajta a csók ízét. Eközben hallottam Miley kuncogását. 8)

Kicsit később mindketten elmentünk, h Ő az orvoshoz én pedig a stúdióba.

Odaértem, bementem, és felhívtam Deltat, hogy jöjjön be, ha van ideje. Már ha ezt hazudtam Miley-nak, legalább dolgozzak is egy kicsit.

Delta azt mondta, hogy max. 1 óra múlva itt lesz. Addig én lefeküdtem a kanapéra, és gondolkoztam.

Milyen lesz majd ezután a kapcsolatunk? És a szülők reakciója? Úristen! Miley apja engem meg fog gyilkolni… - hasonló gondolatok voltak a fejemben.

Majd megérkezett Delta.

- Szia, Nicholas! – ölelt meg, s közben – természetesen – mosolygott.

- Szia. Szerintem kezdjük is hozzá. Írjunk egy dalt… - ez is lett. Egy óra múlva kb. másfél dallal lettünk kész.

- Nick, van valami baj? – kérdezte Del.

- Nem, nincs semmi, miért lenne? – válaszoltam, gyorsan.

- Mert te nem ilyen vagy, és látom rajtad, hogy nyomaszt valami. Gyerünk, nekem elmondhatod… - mondta, s közben a szemembe nézett. Feladtam, és elmondtam neki a dolgokat.

- Szóval, az a helyzet, hogy… Miley… terhes... – Delta igen meglepődött ezen, de nem szólt semmit, inkább várta, hogy folytassam. - … és, tudod, nagyon fél mindentől… és én mindig azt mondom, hogy minden rendben lesz, de én sem érzem így… és nem vagyok még kész erre… sőt, nem is akarom most ezt gyereket.

- Hát, figyelj… ezt vele kell megbeszélned… igazából, szeretnék segíteni, de erre tényleg nem tudok mit mondani.

Ettől kezdve ez járt a fejemben.

Aztán rájöttem, hogy igazából azt kell tudnom, amit én mondok Miley-nak: együtt meg tudjuk csinálni… 8)

Gondoltam, hogy az orvos után egyből ide fog jönni, s ez egyből feldobta a kedvem. Már alig vártam, hogy itt legyen, és elmondhassam neki, hogy mennyire szeretem. 8)

Miley szemszöge

Épp Nick stúdiójába tartok. Nagyon izgatott vagyok, mert egy hét múlva lesz az első ultra-hang.

Beléptem, és kicsit meglepett amit láttam. Nick a lehető legtávolabb ül Delta-tól. Ez nagyon jól esett.

- Akkor… én megyek. – mondta Delta, majd kiment. Észrevettem, hogy a táskáját itt hagyta, gondolom, hogy majd „véletlenül” megzavarhasson minket.

De nem érdekelt. Odamentem Nickhez, leültem az ölébe, és adtam neki egy puszit. Ő, egyik kezével a hajamat a fülem mögé tette, s csak nézett.

- Mi az?! – kérdeztem, kicsit zavarban már, mosolyogva.

- Semmi, csak nagyon szeretlek! – majd megölelt. 8)

Beszélgettünk egy kicsit, majd mikor Delta visszajött a táskájáért mi is mentünk vele. Pont, amikor a kijárati ajtóhoz értünk Nick észrevette, hogy ott hagyta a kulcsát. Visszament, addig mi ott megvártuk. Egyszer csak azt éreztem, hogy Delta a kezét a vállamra teszi és ezt mondja:

- Egyébként, Nick elmesélte, hogy mi van veletek… és nyugodj meg, lehet, hogy most nem akarja, de később, majd biztos tetszeni fog neki… - először nem esett le, hogy mire gondol, aztán koppant egy hatalmas nagyot… Nick komolyan elmondta neki, hogy terhes vagyok? És azt, hogy Ő nem akarja? Nekem pont az ellenkezőjét mondta…

Visszajött Nick, mosolyogva. Meg akarta fogni a kezem, de én elrántottam. Kinyitotta az ajtót, s kimentünk. Én gyorsan odamentem a kocsihoz és beszálltam. Egész úton nem is szóltam hozzá. Nagyon haragudtam rá.

Beléptünk a házba, én elől, Ő pedig a hátamnál, egy szó nélkül. Elindultam a lépcső felé, de előtte megálltam, mintha lefagytam volna. Egyfajta gyengeség kapott el. A szemeim könnybe lábadtak. Nem haragot éreztem már, hanem fájdalmat. Nem tudtam elhinni. Ez nem lehet…

- Miles, baby, mi a baj?! – kérdezte Nick, s közben hátulról megölelt. Én megfordultam, közben ledobtam magamról a kezeit, s ezt mondtam, még mindig hitetlenül.

- Te elmondtad neki, hogy terhes vagyok… - Nick kicsit mintha meglepődött volna először, majd neki is könnybe lábadt a szeme – Ezt nem hiszem el, hogy tehetted, Nick? Ez kettőnkre tartozott, és nem Ő lett volna az első ember, akivel megosztottam volna… Hogy tehetted?!

- Én… én… sajnálom, Miley.- csak néztem őt, majd megindultam felfele. Kb. a lépcső felénél megálltam, lenéztem rá, s ezt mondtam:

- A legrosszabb az egészben, hogy elmondtad neki, hogy nem akarod ezt a gyereket… Elmondtad neki az igazat, és hazudtál nekem… - majd felmentem a szobába, és lefeküdtem az ágyba.

Kb. 20 perccel később hallottam, hogy Nick belépett. Úgy tettem, mintha aludnék. Ő leült mellém, és ennyit mondott:

- Most el kell mennem, de… nagyon szeretlek. – s megpuszilta a homlokom. Mikor hallottam, hogy a kocsi kihajt, elővettem a telefonom. Nézegettem a neveket… Liam…

Hosszas gondolkodás után felhívtam. Megkértem, hogy ha nem gond, át tud e jönni. Igent mondott.

- Szia Miley. Baj van? Fura volt a hangod. – mondta, amikor ajtót nyitottam.

- Semmi…

- Persze… Gyere, mondd el! – majd lehúzott a kanapéra, s leült mellém. – Nick? Megbántott, vagy elutazott, vagy mi?!

- Nem…csak… megbántott… nagyon… - s kitört belőlem a sírás. Liam magához húzott, s megölelt. Majd mikor abbahagytam a sírást, megpuszilta a homlokomat.

Ezután ajtónyitást hallottam. Nick.

A következő dolog, amit tudok, hogy Nick odafut, és elrántja Liam-et a pólójánál fogva, s megpróbálja megütni. Liam viszont eldőlt, s Ő ütötte meg Nicket, aki emiatt elesett, s a szemöldöke is felszakadt.

- LIAM, állj le! – futottam oda. Ő lenyugodott, s elment.

Nick leült egy székre a konyhában a pult előtt, én pedig mellé. Közben egy kis jéggel simogattam a sebét.

Ő csak lefele nézett, mintha nem tudna a szemembe nézni. Majd végre megszólalt.

- Sajnálom… - s felnézett a szemeimbe. – Tényleg. Csak amikot megláttam, hogy hozzád ér, hatalmas idegesség fogott el, és… hát ez lett a vége. Kérlek, Miley. Ne hívd ide többé. Nagyon fáj nekem titeket együtt látni… - nem szóltam semmit. De nem is kellett, mert folytatta: - És… sajnálom, hogy elmondtam Delta-nak… Hiba volt… Kérlek, bocsáss meg! – s közben könnyek hullottak a gyönyörű, barna szemeiből…

Lécci hagyjatok egy kommentet, nem sok idő, és megéri...8) Kedvenc rész; jó/rossz vélemény; az új fejléc; bármi...