,,Ha bármi baja esik, én abba belehalok!"

Itt az új rész! Remélem majd mindenkinek tetszik, és kommenteltek! ind. 10 komment, tudjátok! 8) A következő dolog, szerintem egy újabb videó (előzetes) lesz, aztán egy rész! A kép most kis egyszerű, de azért szimbolizálja a rész lényegét. 8)

Puszi, Vicky

 

Miley szemszöge

Teljesen tehetetlennek éreztem magam. És ez volt az egészben a legrosszabb.

Arra gondoltam, hogy várok egy kicsit, aztán újra felhívom Nick-et, hátha csak megszakadt a vonal, és rosszul hallottam.

Még csak pár perce vártam, de még is egy örökkévalóságnak tűnt. Nem tudtam, hogy mi van Nick-el.

Talán… arra gondoltam, hogy autóbalesete volt. Erre gondoltam, de nem akartam felfogni. Az nem lehet. Ha bármi baja esik Nicknek, én abba belehalok. Ráadásul ez is miattam történt. Ha nem beszélünk telefonon, akkor biztosan jobban tudott volna figyelni. Sőt, ha egyáltalán nem is hívom fel, akkor most egy koncerten lenne, nem pedig…

Egy negyed óra telt el. Tárcsáztam Nick-et. Nem tudom miért, de féltem a fülemhez rakni a telefont. Annyira féltem, hogy valami baja van.

Vártam néhány másodpercet, mire egy hang megszólalt. A szolgáltató volt az, hogy ezt a számot most nem lehet kapcsolni, próbáljam meg később.

Annyira rémült voltam. Felhívtam Joe-t, hátha ő tud valamit.

- Szia, Joe! 

- Szia, Miley! Mizu?

- Figyelj, tudsz valamit Nick-ről?

- Hát elment hozzád, L. A.-be, de ezt már mondtam.

- És az óta nem hívott, vagy valami?

- Nem, de… valami baj van? Olyan… várj, van egy másik hívásom. – mondta. Türelmetlenül vártam, hogy végre ismét mondjon valamit. Aztán végre megszólalt, de a hangja eléggé rémült volt.

- Bocs, Miley! Le kell tennem!

- Miért, mi a baj?

- Nézd, ne légy ideges, de… Nicknek autóbalesete volt, és… most viszik a kórházba. - először nem tudtam megszólalni. Annyira rossz érzés volt. Aztán végül kicsikartam magamból néhány szót.

- Joe… mondtak valamit az állapotáról? Hogy van?

- Rosszul. Nagyon. Egyszer már újra kellett éleszteni. – a hangján hallatszott, hogy ő is nagyon rémült és ideges.

- Én is bemegyek!

- Figyelj, inkább érted megyek! Ne vezess, ilyen állapotban! Már én is hazafelé tartok. Mindjárt ott vagyok.

- Rendben! Siess! – majd leraktuk a telefont. Ismét várakoztam.

Néhány perc múlva megérkezett. Gyorsan beszálltam a kocsijába. A szemeim már teljesen ki voltak sírva, de nem érdekelt. Hátul ült Demi is. Ő is nagyon rosszul nézett ki. Mikor beültem mellé, gyorsan megölelt. Nagyon jól esett most egy ölelés, de nem segített túl sokat.

- Nyugodj meg! Minden rendben lesz! – hallottam Demi halk, szomorú hangját. Sokat jelentett nekem, de ez sem segített túl sokat. Sajnos. Kb. egy fél óra múlva értünk be a kórházba. Nick már bent volt. Épp műtötték, mi pedig az ajtó előtt várakoztunk. Az összes szembe jövő doktort, és nővért megkérdeztem, hogy tudnak e valamit, de szinte senki sem tudott válaszolni. Az égvilágon semmi nem tudtam Nick-ről. Az sem, hogy egyáltalán él e.

Belegondolni sem mertem, hogy mi van, ha Ő meghal. Azt nem bírnám ki. Túl sok minden lenne egyszerre.

Végre kijött a doktor.

- Mi van Nick-el? Jól van? Életben, igaz? – kérdezgettem egyből.  

- Miley, nyugodj meg! – mondta halkan Joe, majd megkérdezte Ő. – Doktor Úr?

- Nick… életben van. Nehéz volt, de minden tőlünk telhetőt megtettünk, és életben maradt.

- Ez nagyszerű! – mondta Joe.

- Viszont… az autó ablakai teljesen összetörtek, és néhány üvegszilánk, sajnos belevésődött a fiú jobb kezébe…

- Ez mit jelent? – kérdeztem, elbizonytalanodva.

- Szerencsére nem kapott el olyan ereket, amikbe akár bele is hallhatott volna, de… van, amit súrolt…

- Folytassa! – türelmetlenkedtem.

- Az a helyzet, hogy nem biztos, hogy tudja majd használni a jobb kezét. Sajnálom. – ezután megszűnt körülöttem minden. Mi lesz a dobolással? A gitározással? Nicknek ez az élete. A jobb keze mindenhez kell…

Aztán arra gondoltam, hogy az a lényeg, hogy él. Majd nyugodtan feltettem egy újabb kérdést a doktornak.

- És mikor fog kiderülni, hogy tudja e majd használni a kezét?

- Miután magához tér, még néhány napig biztosan nem fogja tudni használni, de ha 5-6 nap után sem, akkor valószínűleg… soha többé. – vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam, és felraktam az utolsó kérdésem.

- Be lehet menni hozzá?

- Természetesen. Ha nincs több kérdésük, akkor én megyek.

- Rendben, és minden köszönünk! – mondta Joe, majd felém fordult, és ezt mondta – Menj be te! Én és Demi addig felhívjuk apuékat, és mindenkit, akinek tudnia kell róla. – nem szóltam semmit, csak bólogattam.

Beléptem az ajtón. Odamentem Nick-hez. Csak ott álltam és néztem.

Sírva fakadtam, és leborultam hozzá. Teljesen magamhoz szorítottam, s közben csak sírtam. Sokáig csak ennyit tettem.

Majd mikor picit összeszedtem magam, leültem egy székre, az ágya mellé.

- Nick! Kérlek, térj magadhoz! Ezt nem bírom tovább! Nélküled én… semmi vagyok! – majd ismét sírni kezdtem. – Annyira szeretlek! – de nem történt semmi. A keze az enyémben volt, de semmit nem éreztem.

Egyszer csak, ajtónyitást hallottam. Megfordultam, majd megláttam… Chloe-t és Selena-t. Chloe ugyanúgy, sírt, mint én. Mikor meglátott, megállt. Majd elég ideges lett, egyik percről a másikra.

- Miley! Takarodj innen! – én csak néztem Chloe-ra. Nem értettem, hogy miért mondta ezt.

- Tessék?!
- Jól hallottad! Ez az egész a te hibád! Hát nem érted?! Nick majdnem meghalt. Ha végre békén hagytad volna, akkor boldog lenne. De te csak magaddal törődsz. – majd vett egy levegőt, kifújta, és picit nyugodtabban ezt mondta – Most az egyszer gondolj Nick-re is, és hagyd békén. – ránéztem Selena-ra. Nem szólt semmit, csak a padlót nézte.

- Selena?! – vártam. Azt vártam, hogy leállítsa Chloe-t, és mellém álljon. Ehelyett ennyit mondott, miközben lassan rám nézett 

- Igaza van! – nem akartam hinni a fülemnek. A legjobb barátnőm sem állt mellém. Nem szóltam semmit, csak kimentem. Kint elmentem Joe mellett, szótlanul. Szembe jött velem Demi.

- Miley, mi a baj? – fogta meg a kezem, mert meg akart állítani. Én viszont kirántottam, és elmentem….          

Új videó előzetes

Megígértem, mivel néhányan írtátok, így készítettem egy új videót. Ez tényleg olyan, mint egy előzetes, méghozzá a következő 3-4 rész előzetese. Láthattok benne néhány jelenetet, de csak annyit, hogy utána csikarjon a kíváncsiság. 8) Nem lövök le semmit, ha elárulok annyit, hogy Nick nem hal meg. (A következő rész első néhány sorában úgy is kiderült volna.8)) Remélem tetszik. Ez most jobban sikerült, mint az előző. 
Remélem emlékeztek, hogy hol hagytam abba, mert közvetlen annak a folytatásával kezdődik a videó. A zene alatta ismét a What Hurt The Most, de ez most Rascal Flatts ÉS Kelly Clarkson előadása. Szerintem gyönyörű. 
Véleményeket várom ide, kommentben, vagy aki akarja a következő részhez! (Kb. Keddre, Szerdára várható) De persze, a Youtube csatornával rendelkezők oda is írhatnak. 8)
Katt IDE a videóért...
Puszi, Vicky

Díj

Kaptam egy díjat enciiiii-től. Itt is szeretném megköszönni! Ez tényleg nagyon sokat jelent nekem! Mindenki szereti, ha elismerik a ,,munkáját"! 8)
Ezt a történetet még (2010) év elején kezdtem. Akkor kb. 3 barátnőmnek mutattam. Nekik tetszett, de mivel ők is Niley-fannok, így alap dolog volt, hogy tetszett nekik.
Nagyon sokáig, azért nem raktam fel az Internetre, mert nem tudtam, hogy mit fognak hozzá szólni, hogy fog tetszeni, és hogy egyáltalán valaki olvasni fogja-e.
Az első néhány részhez nem is nagyon írtak kommentet, csak 1-2. Tudtam, hogy még nagyon az elején vagyok, de akkor is már azt gondoltam, hogy csak magamnak rakom felfele a részeket. xD Aztán egyre több komment érkezett. Amikor már volt 5 komment, én majd kibújtam a bőrömből. xD
És most... a legtöbb 18 komment. Ti, szerintem nem is tudjátok, hogy ennek én mennyire örülök.
Ez alatt, természetesen minden komment jól esett, de volt néhány olyan, amikor tényleg azt éreztem, hogy van értelme ennek az egésznek. Pl. amikor valaki azt írta (Tiki), hogy megkönnyezett egy részen. 8) Aztán, nem egy ember írta, hogy a történetem olvasása közben rájött, hogy Nick és Miley mennyire összeillenek. Majd rávettem magam, hogy megmutassam az unokatestvéremnek (Dóri). Ő nem nagyon ismeri se Miley-t, se Nick-et, ezért elég sokat kellett magyarázni, de csak azért elolvasta, mert én írtam. Aztán megdicsért, és azt mondta, hogy belőlem valami író lesz. Legalább az is lesz a családban xD Később, az egyik legjobb barátnőm (Orsi) bíztatott, hogy készítsek egy videót hozzá. Bár nekem nem tetszik, sokan dicsértétek, így épp most csinálok egy ujjat, a következő részhez. 8) Végül, (megint) az egyik legjobb barátnőm (Marcsi) pedig elmondta, hogy ő soha nem bírta a Niley-párost, de a történetemben mindig várja, hogy mi lesz, és drukkol nekik.
Ez a legjobb, amikor látom, hogy elérem, hogy az is megszeresse ezt a történetet, aki amúgy nem is szereti a párost. 8)
Végül enciiiii elküldte nekem ezt a díjat. Ez nekem hatalmas megtisztelés, de komolyan. Mivel tovább küldhetem valakinek, egyértelműen M-nek küldöm tovább! Megérdemli! 8)

Csak gondoltam leírom nektek ennek a történetnek a történetét. xD (Jó hosszú lett xD)
Még egyszer megköszönöm mindenkinek, aki ha csak egyszer is, de megnézte a blogomat. Ti vagytok a legjobbak. 8)

Köszi, ha elolvastad.
Puszi, Vicky

,,Bárcsak ne mentél volna el!"

Új rész! Mostantól megpróbálom olyan hamar felrakni minden új részt, ahogy csak az időm engedi. Ez, nekem az egyik kedvenc részem. Hosszú, sok minden kiderül benne, plusz romantikus, és a vége izgalmas. Megint találgathattok majd! 8D Remélem a min. 10 komment megint összejön. Jah, és ha valaki esetleg még nem tudta, akkor elmondom, hogy készítettem a blogomhoz egy videót (előzetes-féle), és felraktam a Youtube-ra. Katt IDE, ha megnéznéd. A kép nekem nagyon tetszik, jól sikerült, szóval most meg vagyok elégedve magammal. xD Remélem ti is velem. Puszi, Vicky

Nick szemszöge

Ismét a turnén vagyunk. Jól indult minden. Jól szórakozunk.

Miley egyszer sem telefonált, hogy mi van. Ez egy picit zavart. De amúgy minden jó volt. Chloe és én kezdünk visszarázódni a régi kerékvágásba.

Ma este Detroit-ban fogunk koncertezni. Ott is mindig nagy tömeg vár, ezért már eléggé izgultunk.

Megvolt már a koncert próba. Ott buliztunk egy kicsit azzal a néhány rajongóval, akik el tudtak jönni. Joe, kitalálta, hogy játszunk székfoglalósat. Annyit nevettünk. De igazából valami nekem most is hiányzott.

Este. Már csak néhány perccel a koncert előtt. Az öltözőnkben már csak én voltam. Ajtónyitást hallottam, és Chloe jött be rajta.

- Szia, Nick! – köszönt, mosolyogva, izgatottan. – Már nagyon várom az esti show-t. – majd adott egy puszit a számra.    

- Én is! Biztos klassz lesz! – mosolyogtam.

- Van egy meglepetésem! – mondta, csakugyan mosolyogva, Chloe. Majd kivett valamit a zsebéből. Egy ezüst karkötő volt, amin egy kis medál lógott. Ebbe volt bele vésve az én, és az ő nevének a kezdőbetűje. „N&C”. Rácsatolta a kezemre, majd a szemembe nézve ennyit mondott.

- Szeretlek! – én csak mosolyogtam. Tudtam, hogy vár valamit. Valamit, amit nekem kéne kimondanom.

- Én is szeretlek! – majd megöleltük egymást. Igazából, legbelül rossz érzés fogott el, mert nem volt igaz, amit mondtam. Szeretem Chloe-t, de nem úgy. Sajnos. Azt hittem, majd idő közben szerelmes leszek belé, de tévedtem…

Most, a következő dal a Hello Beautiful, amit játszunk A táncosok ott álltak a színpad szélén, mert vártak a következő számra, amiben már ők is részt vesznek. A dal kezdése előtt Joe, lement a színpadról, majd Chloe-val, Demi-vel, és Danielle-el jött vissza. Mind hármójukat leültette egy székre, és nekik énekeltük a dalt.

Nekem, közben mindvégig az, járt a fejemben, hogy miért mondtam Chloe-nak, hogy szeretem, ha nem.

Egyszerűen egy mosolyt sem tudtam kicsalni magamból. Pedig Chloe annyira boldog volt…

Miley szemszöge

Annyira nehéz most minden. Apu inkább a munkába temetkezik, anyu pedig… úgy tesz, mintha semmi sem történt volna.

Én is próbálom jól érezni magam, de ez nagyon nehéz. Persze, a kameráknak mosolygok, de több nem megy.

Annyira nehéz, ha erről kérdeznek, vagy ha Brandie-vel, vagy bárkivel erről beszélünk.

Ráadásul Nick sincs itt.

Sok barátom velem van, de mégis annyira egyedül érzem magam.

Eddig is így volt, hogy ha valami tényleg nagyon bántott, akkor csak Nick tudott megvigasztalni. De most ő sincs itt.

Felhívni pedig nem akarom, mert most a turnén van. Nem akarom elrontani neki. Plusz akkor Chloe-val is veszekedne, és azt sem szeretném. Csak annyit, hogy boldog legyen. És ez, úgy látszik, már megvan.

Már napok óta alig tudtam elaludni. Ez ma sem volt másképp. Néhány órát, ha aludtam. Reggel lementem a konyhába. Mielőtt beléptem volna, halottam, hogy anyu valakivel telefonon kiabál.

- Nem vagyok együtt Bret Michaels-el. Hagyjanak már békén. Nem fogok nyilatkozni. Úristen! – majd lecsapta a telefont. Kimentem hozzá. Láttam, hogy sírt, de amikor meglátott letörölte a könnyeit, és mosolygott.        

- Jó reggelt, Miley! Kérsz reggelit? – nem válaszoltam, csak közelebb mentem hozzá, és megkérdeztem.

- Anyu, mi volt ez az egész? – vett egy nagy levegőt, majd kifújta, és elmondta, nyugodtan.

- Néhány ember, kitalálta, hogy apád és én azért válunk, mert én megcsaltam Bret Michaels-el, amíg ő veled volt a turnékon.

- Mi?! De hát ez hülyeség.

- Én tudom, de… figyelj, Miley! Ne foglalkozz velük. – majd elkezdett megteríteni a reggelihez.

- Anyu, ne haragudj, de én most nem tudnék enni. – majd felmentem a szobámba. Eszembe jutott, hogy délután a Disney stúdiójába kéne mennem, mert még van egy pár szám, amit fel kell vennünk.

Délután 4. Elindultam.

A parkolóban megálltam a kocsimmal. Amint kiszálltam kb. 10 paparazzi jött oda hozzám, fényképeztek, és kérdezgettek. Már alig volt néhány méter a bejáratig, amikor az egyik megkérdezte, hogy anyunak tényleg viszonya van e Bret Michaels-el.

Ezzel elindított egy lavinát, mivel ezt követően mindegyik paparazzi ugyanilyen kérdéseket rakott fel. Próbáltam gyorsabban bemenni, de teljesen körbefogtak. Végül, amikor bementem, már nagyon ideges és szomorú voltam egyszerre. Hogy lehet néhány ember, ennyire kiállhatatlan.

Most annyira szükségem lett volna Nick-re. Jobban, mint bármikor. Tudtam, hogy nem kéne, de felhívtam. Csak az, járt a fejemben, amikor azt mondta, hogy hívjam, ha baj van.

Néhány csöngés után fel is vette

- Szia, Nick! – köszöntem neki.            

- Ó! Szia, Miles! Hogy vagy? – kérdezte.

- Hát, ami azt illeti, nem túl jól.

- Miért, valami baj van? – ez a kérdés után, kitört belőlem minden.

- Nick… bárcsak ne mentél volna el! Kérlek, gyere vissza! Szükségem van rád!

Nick szemszöge

- Nick… bárcsak ne mentél volna el! Kérlek, gyere vissza! Szükségem van rád! – mondta Miley, valószínűleg sírva. Először teljesen leblokkoltam, mert erre az egyre nem számítottam. Ma Wichita-ban vagyunk. Itt lesz ma este a koncert. Ez elég messze van Los Angeles-től.

Miley, folytatta, picit nyugodtabban:

- Ne haragudj, tudom, hogy nem kérhetek ilyet… - de nem hagytam, hogy befejezze.

- Miley! Csak nyugodj meg! – majd vettem egy nagy levegőt, és ezt mondtam - Visszamegyek! Néhány óra múlva ott leszek! Szia! – majd leraktam a telefont. Pont ezután, a srácok léptek be az öltözőbe, mert nemsokára készülődnünk kell a koncertre.

- Srácok! Én ma nem tudok fellépni! – böktem ki egyből. Joe és Kevin is nagy meglepődtek.

- Miért? Mi a baj? – kérdezték szinte egyszerre.

- Miley most hívott, és… visszamegyek L.A.-be.

- De Nick. Ez nem így megy! – kezdték el, de én nem hagytam, hogy befejezzék.

- Tudom, mindent tudok. De Miley-nak szüksége van rám, és… más nem számít! – Kev és Joe egymásra nézett, majd odajöttek mellém, és ennyit mondtak.

- Tedd, amit kell, tesó! - majd elmentem. Kint, amilyen szerencsém van, persze, hogy találkoztam Chloe-val.

- Szia! – ölelt volna meg, de megfogtam a kezét, hogy ne tudjon. – Mi a baj?

- Semmi, de ma én nem fogok fellépni.

- Mi?! Miért? Baj van?

- Nem, de… visszamegyek L.A.-be…

- Miért? – majd, miután nem válaszoltam, leesett neki – Miley-hoz?!

- Igen. Szüksége van rám. – majd elmentem Chloe mellett. Alig mentem pár lépést, megállított.

- Nick! Ha most elmész Miley-hoz… akkor vége! – mondta, teljesen komolyan. Nem szóltam semmit. Aztán ránéztem a karkötőre, amit tőle kaptam. Közelebb léptem Chloe-hoz, majd levettem a kezemről a karkötőt, és odaadtam neki. Végül csak ennyit mondtam.

- Sajnálom! – majd hátat fordítottam, és elmentem. Gyorsan beültem a kocsimba, és elindultam L.A.-be.

Miley szemszöge

Néhány órával később…

Nem tudtam, hogy most akkor mi van. Megbántam, hogy felhívtam, mert így tönkretettem a koncertjüket.

Nem tudtam, mit tegyek.

Aztán felhívtam Joe-t telefonon.

- Szia, Joe! Nick igaz ott van?

- Szia! Nem, Nick nincs itt! Elment. Azt mondta, hogy hozzád.

- Rendben, köszi! – válaszoltam, majd leraktam a telefont.

Néhány perccel később arra jutottam, hogy felhívom Nick-et.

Elsőre nem vette fel, csak másodjára.

- Szia, Miley! Már mindjárt ott vagyok!   

- Nick, nagyon köszönöm, de nem kellett volna ott hagynod mindent…

- Miley, hiszen rólad van szó… - majd csend lett. Ez annyira jól esett. Nem tudtam mit válaszolni rá. Aztán Nick kisegített – Már Las Vegas-ban vagyok.

- Nick… valamit el kell mondjak!

- Mi az? – kérdezte.

- Hazudtam, amikor azt mondtam, hogy nem hiányzol… épp ellenkezőleg: nagyon is hiányzol, mindennél jobban. – egy rövid csend után, Nick válaszolt.

- De miért nem mondtad el ezt eddig?

- Mert… én csak azt akarom, hogy boldog légy. És Chloe-val az vagy. De… csak hogy tudd… semmi sem változott.

- Ez hogy érted? – kérdezte Nick, ismét egy pici csend után.

- Úgy, hogy… még mindig szeretlek. – majd megint csend következett. A csendben egyszer csak, mintha üveg-törés hangját hallottam volna. Aztán folyamatosan csak ezt halottam. Nagyon megijedtem. Nick még mindig nem szólt semmit.

- Nick! Szólalj meg! – de semmi nem történt, aztán megszakadt a vonal.

,,Olyan sok rossz dolgot vágtam a fejedhez, és mégis itt vagy"

Új rész! Tudom, hogy sajnos megint sokára jött, de remélem megértitek. Nah szóval, ez egy picit rövidebb, mint a többi, de megígérem, hogy a következő még a héten fent lesz! Remélem hamar meglesz a 10 komment, és rakhatom felfele az új részt.  

Nick szemszöge

Én keltem fel hamarabb. Megpróbáltam úgy felállni, hogy Miley ne kelljen fel. Nehezen, de sikerült.

Egy percre kimentem az udvarra. Gondolkoztam. Annyi minden járt most a fejemben… minden, amihez Miley-nak köze van most. Bárcsak tudnék valahogy segíteni neki!

Visszamentem a nappaliba, és leültem Miley mellé.

Teljesen elmerültem. A tegnap este járt leginkább a fejemben. Olyan volt, mint régen, kb. 1 éve. Amikor még boldogok voltunk. Együtt.

Ahogy néztem őt, s közben erre gondoltam, észrevettem, hogy a kezén még mindig ott van a gyűrű. A jegygyűrű, amit én adtam neki. Ez teljesen meglepett. Hiszen, annyira haragudott rám, azt hittem, hogy mindent kidobott, amit tőlem kapott. Főleg ezt. De nem. Azóta is a kezén van. Ez a gyűrű egyenlő az ígérettel, amit neki tettem. Azzal az ígérettel, hogy most és mindörökké szeretni fogom. Ezek szerint még mindig hisz benne... de akkor miért taszít el magától?!  

Rápillantottam az órára. Már reggel 8 volt. Indulnom kellene – gondoltam.

Közelebb dőltem Miley-hoz, majd megpusziltam az arcát.

Kifele menet, megnéztem a telefonomat. Nagyon sok nem fogadott hívásom volt. A legtöbb az Chloe volt.

Kevin-től egy sms-t is kaptam. Ez írta: „Holnap is a stúdióban leszünk. Ha lehet, gyere majd oda. Kevin&Joe&Demi”

Így a stúdióba mentem.

A folyosón találkoztam Demivel. Megpróbáltam csak simán elmenni mellette, mert tudtam, hogy mit akar mondani.

A tervem nem jött össze, mivel megállított:

- Várj csak! – húzott vissza – Nézd, tudod, hogy imádlak, és Miley-t is, de az, csúnya volt, amit tegnap csináltál Chloe-val…

- Tudom, de Miley-nak szüksége volt valakire. Én csak azt szeretném, ha barátok lennénk.

- Jól van. Ezzel semmi baj. De ezt Chloe-val is beszéld meg előtte.

- Kérjek tőle „engedélyt”? – grimaszoltam.

- Nem. De ő a barátnőd, tehát fontos része az életednek. Igaz?

- Persze. – válaszoltam, nem túl nagy magabiztossággal.

- Hát, ha tényleg így van, akkor mutasd is ki. Főleg neki. – sóhajtottam egyet, majd ezt mondtam:

- Utálom, ha igazad van! – Demi csak mosolygott, aztán észrevettük, hogy jön Chloe.

- Chloe, beszélhetnénk? – kérdeztem tőle. Bólogatott, majd bementünk az öltözőjébe.

- Nézd, sajnálom a tegnapit…

- Nick, én csak 1 valamit szeretnék tudni.

- És… mi az? – kérdeztem bizonytalanul.

- Mondd meg, hogy… kivel akarsz lenni? Őszintén!

- Figyelj… tegnap, Miley-nak szüksége volt valakire, mert nagyon rossz dolgok történtek vele mostanában, de… én veled vagyok, érted?! – végre mosolyra húzta a száját, majd közelebb jött, és megölelt.

Közben hallottuk, hogy kint a folyosón valaki kiáltotta a nevem.

- Ez Kevin. Megyek, de… néhány perc és jövök, oké? – mosolyogtam Chloe-ra.

- Rendben. – majd kimentem.

Miley szemszöge

Felkeltem, de már nem volt mellettem senki.

Bennem volt, azaz érzés, hogy mindenféleképpen beszélnem kell Nick-el. A tegnap estéről, és… rólunk.

Tudtam, hogy a stúdióban lesz, ezért miután megreggelizem, és helyreraktam magam, odamentem.

Sehol nem találkoztam senkivel, ezért arra gondoltam, hogy bemegyek az öltözőjébe, és ott megvárom.

Amikor beléptem az ajtón, egy olyan ember állt bent, akivel soha nem akartam volna többé találkozni. Chloe.

- Szia! – mosolygott, nagyképűen. 

- Nick, hol van? – kérdeztem tőle, olyan kedves hangsúllyal, ahogy csak tudtam. Ő, egyből rávágta:

- Semmi közöd hozzá!
- Rendben, akkor megvárom kint. – majd megfordultam.

- Ribanc. – ezt hallottam, pont miután megfordultam. Chloe jegyezte meg halkan. Megfordultam ismét, felé, majd ezt mondtam.

- Szerintem inkább te vagy a ribanc, ribanc! – és mit sem törődve vele, kimentem.

Kb. egy órát álltam ott, mire Nick, Joe és Kevin megjöttek. Odajöttek hozzám.

- Szia. – köszönt Nick – Jobban vagy már?

- Igen, de… beszélnünk kell.

- Rendben, gyere. – majd elmentünk a raktárba. A MI közös helyünkre.

- Szeretném még egyszer megköszönni a tegnap estét. És ne haragudj, hogy megkértelek, hogy maradj ott, de… tudod, Demi most nagyon elfoglalt, Selena pedig Európában van, és… szükségem volt valakire…

- Miley, semmi baj, Figyelj… én mindig itt leszek neked. Ezt megígértem, és megtartom. – majd egy pillanatig csend lett. Aztán ismét ő szólalt meg – Holnap megyünk tovább a turnén, de… hívj nyugodtan, ha bármi baj van… rendben?!

- Rendben. És köszönöm.

- Ezt már mondtad. – nevettem.

- Tudom, csak… annyira hihetetlen. Olyan sok rossz dolgot vágtam a fejedhez, és mégis itt vagy. – Nick csak mosolygott, s közben meghúzta a vállát. Ezután ismét csönd volt. Most én törtem meg.

- Akkor én megyek. Csak ennyit akartam. – Nick nem szólt semmit. Viszont teljesen a kijáratig ki kísért. Ott pedig egy öleléssel engedett el. 

,,Miley mindig nagyon fontos lesz neki!"

Nah, meghoztam az új részt. Ez szerintem, olyan átlagos. Romantikus, ,,fordulatos" stb stb. Kommenteljetek, lécci! Nagyon örülök neki, hogy mostanában mindig megvan a minimum 10 komment. Köszi mindenkinek.

Vicky

Nick szemszöge

Néhány hónappal később…

Együtt vagyok Chloe-val. Az elején minden jól indult.
Megbeszéltük, hogy egy ideig titokban tartjuk az egészet, mert nem akartam, hogy a média teljesen szétszedjen.
Chloe viszont mindenkinek elmondta. Ebből lett egy kis vitánk, de most már minden rendben van.
A srácokkal épp a stúdióba tartunk. Deminek segítünk az új albumában. Chloe, természetesen elkísért minket.
Amikor odaértünk, kiszálltunk a kocsiból. Már alig volt néhány méter a bejáratig. Chloe mégis hozzám bújt, és megfogta a kezem.
Mentünk a stúdió fele, folyosón. Egyáltalán nem is szóltunk egymáshoz.
Igazából nem ez az első ilyen eset. Valahogy, nincs meg köztünk a közös téma.
Valamiért, nem ugyanolyan, mint Miley-val…

Mi a srácokkal bementünk a stúdióba, Chloe pedig a saját dolgára.
Néhány órával később, kimentem az öltőzőnkbe, egyedül, öt üveg vízért. Kint a folyosón Brandie jött velem szemben. Lefele nézett.
- Szia, Brandie! – köszöntem neki, de nem köszönt vissza, csak elment mellettem, mintha nem is hallotta volna. Megálltam, és utána mentem. Megfogtam a kezét, megpróbáltam megállítani.
- Baj van? – kérdeztem, mire megfordult, és sóhajtott egy nagyot.
- Szia, Nick! Ne haragudj, csak… most beszéltem Miley-val, és teljesen ki van borulva…
- Miért? Mi baj van? – kérdeztem egyből, nem is hagytam, hogy Brandie folytassa.
- Hát, tudod, apu és anyu válnak. És tegnap adták be a válási papírokat. – először nagyon meglepődtem, aztán tovább kérdezgettem Brandie-t.
- De, eddig nem tudta Miley, hogy mi a helyzet?
- De. Apuék már említették, csak… Miley nem hitte, hogy tényleg ennyire el fog fajulni. És, ráadásul magát hibáztatja mindenért.
- Mi? Ennek semmi értelme!
- Én tudom, de Miley… hajthatatlan. – egy percre elgondolkodtam. Tudtam, hogy nem lesz jó, amit most akarok tenni, de nem érdekelt.
- Most hol van?
- Nick…- sóhajtott - nem ez a legjobb alkalom.
- Hol van? – kérdeztem újra, sokkal határozottabban.
- Amikor eljöttem, még az öltözőjében volt.
- Rendben. Kösz! – majd elindultam Miley öltözője felé. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a folyosón szembe jön velem Demi és Chloe. Chloe egyből odajött, és megölelt.
- Szia! – majd megcsókolt. – Hova sietsz ennyire?
- Sehova, én csak… Miley-hoz. – majd tovább mentem. Nem is figyeltem arra, hogy mit mondtak, miután eljöttem, de azt akaratlanul is hallottam, ami Demi mondott:
- Miley mindig nagyon fontos lesz neki! – majd elhúzta Chloe-t, aki eléggé szomorú és összetört volt.
De abban a pillanatban nem érdekelt semmi, és senki. Csak mentem, Miley öltözője felé.
Mikor odaértem, láttam, hogy az ajtó félig nyitva volt.
Kinyitottam teljesen. Miley nem volt bent.
Egy perc múlva már tudtam, hogy hol lehet.
A raktárban. Biztos voltam benne, hogy ott van.
Arrafele vettem az irányt. A ajtó ott sem volt bezárva. Bár azt megértem, hogy miért.
Mikor beléptem, egyből megláttam Miley-t.
Semmit nem változott ez alatt a néhány hónap alatt. Ugyanolyan gyönyörű, mint volt.
Járkált, föl és alá.
- Szia! – köszöntem neki. Megfordult. Egy picit, mintha meglepődött volna. Aztán visszaváltott a kemény stílusára.
- Mit akarsz itt? – kérdezte gorombán, közben letörölte a könnyeit.
- Csak, gondoltam megnézem, mi van veled.
- Remek. Láttad. Most már elmehetsz. – majd hátat fordított nekem. Közelebb mentem, olyannyira, hogy szinte már csak egy fél méter volt köztünk. Megérintettem a karját, de elrántotta. Majd összefonta, a mellkasa előtt.
- Miley, én csak segíteni akarok… - de nem hagyta, hogy befejezzem. Megfordult, és kiabálni kezdett.
- De nem kell. Nem érted, hogy nincs szükségem rád. Csak fogd fel, hogy… utállak. – és kitört belőle a sírás. Igazából, ennyire még nem láttam sírni. A vak is észrevette volna, hogy mennyi fájdalom, és düh van most benne, egyszerre.
Nem mentem el, csak ott álltam, és néztem. Rám nézett, ugyanúgy, sírva.
Közelebb léptem és megöleltem. Nem ellenkezett, sőt, szorosan magához ölelt.
A karjaimban is éreztem, hogy most annyira védtelen és összetört.
Minden összejött neki mostanában: a munka, a családja… én.
Ott öleltük egymást, kb. 5 perce. Aztán egy picit elhúzódtam, hogy rá tudjak nézni.
- Gyere. Hazaviszlek.
- Rendben. – válaszolta, olyan halkan, hogy alig lehetett hallani. Megfogtam a kezét, majd kimentünk.
A folyosón szerencsére nem találkoztunk senkivel.
Direkt egy hátsó kijáraton mentünk ki, hogy ne vegyenek észre a paparazzik.
A kocsiban nem szóltunk egymáshoz. Miley végig nézett kifele az ablakon. Kezei az ölében voltak.
Jobb kezemet rátettem az övére.
- Minden rendben lesz! – először a kezemre, majd rám nézett. Egy apró, erőltetett mosoly jelent meg a szája szélén. Majd megint az utat nézte, de kezeit nem vette ki az enyémből.
Megérkeztünk. Bekísértem.
Bent, leült a kanapéra.
Én, pedig csak ott álltam.
Miley ismét könnyezni kezdett, majd rám nézett és ezt mondta.
- Nem utállak.
- Tudom. – válaszoltam egy apró mosollyal a számon. Néhány másodperc múlva megfordultam. Mikor megfogtam a kilincset Miley hangja húzott vissza.
- Nick.
- Igen? – fordultam meg, újra.
- Kérlek… maradj itt! – nem szóltam semmit, csak leültem mellé.
Beszélgetni kezdtünk. Elmondta, hogy hogy is volt ez az egész válás.

Már elég sok ideje voltam ott.
A kanapé egyik szélén ültem én, a másikon Miley.
Egy, két perce, elmentem a mosdóba. Mire visszaértem, Miley elaludt.
Körülnéztem és találtam egy lepedőt. Ráterítettem Miley-ra, majd vissza, leültem a kanapé másik végébe.
Pont, mire kényelembe helyeztem magam, felébredt. Körülnézett, mintha nem tudná, hol van.
Majd meglátott engem. Megfordult, és odacsúszott hozzám. Fejét a mellkasomra helyezte, majd a lepedővel betakart engem is.

Úgy aludt tovább. Néhány perc múlva én is elaludtam…