Kimentünk a folyósóra, közben mindketten azon gondolkoztunk, hogy hogy is kéne összehoznunk őket.
- Figyelj, ha már egyszer jártak, akkor, ha nem is ugyanazt, de valamit még érezniük kell… mi lenne, ha Demi mondjuk, megbotlana, és pont Joe karjaimba esne… akkor egymás szemébe néznének és megtörténne a ’csoda’… - mondta Nick.
- Ez nem is hülyeség… akkor én elmegyek Demiért, te pedig Joe-ért, és öt perc múlva menjünk el itt egymás mellett. Akkor majd Demi neki lököm Joe-nak.
- Oké! – válaszolta, majd mind ketten elindultunk a dolgunkra. Elmentem a Sonny, a szárjelölt stúdióba. Demi ott volt és, ahogy mondta, ivott egy fél literes vizet.
- Szia, Demi! – köszöntem oda és eljátszottam, hogy izgatott vagyok.
- Szia! – köszönt vissza nevetve - Veled meg mi történt?
- Ha te azt tudnád… de tudod mit?! Megmutatom! Gyere velem az öltözőmbe.
- De pont most fogunk forgatni egy jelenetet…
- Az várhat, ez nagyon fontos… - vágtam a szavába, majd a kezénél fogva elhúztam.
- Úristen, mi lehet, olyan fontos? – kérdezte, miközben húztam, de nem válaszoltam. Odaértünk a folyosóra. Picit lelassítottam, mert láttam, hogy még Nick és Joe nincs ott. Aztán végre megpillantottam őket. Megint csak begyorsultam. Már alig 3 méterre voltunk egymástól, amikor Nick rám kacsintott. Én csak mosolyogtam, és amikor pont egymás mellett voltunk meglöktem Demit. Nick gyorsan mellém állt. Hát nem úgy sült el, ahogy akartuk…
Demi neki esett Joe-nak, mire ő is kiesett az egyensúlyából, és mindketten elestek.
- Nem éppen így gondoltam… - súgta nekem Nick. Felsegítettük őket, majd én és Demi és Joe és Nick is tovább mentünk. Mire odaértünk az öltözőmhöz eszembe jutott, hogy én eredetileg mutatni akartam Deminek valamit.
- Tudod mit, Demi?! Igazad van, ez várhat, a forgatás fontosabb… - mondtam neki, majd gyorsan bementem és bezártam az ajtót.
Ennél jobb ötletem nem támadt, de valószínű, hogy most Demi teljesen hülyének néz. Aminek, valljuk be, most van alapja.
Néhány perc múlva Nick is bejött.
- Hát ez tényleg nem úgy sült el, ahogy akartuk… - vágódott le mellém. Megint csak gondolkodtuk. Aztán nekem beugrott.
- Nick. Mi is úgy jöttünk össze megint, hogy bezáródtunk egy raktárba. Zárjuk be őket is, és akkor hátha…
- Jó, már csak az a kérdés, hogy melyikbe? – abba, amelyikben mi voltunk nem lehetett, mert az a mi titkos helyünk volt.
- Olyan kéne, amiben most biztos nem fog benyitni senki…
- Na, hát olyat biztosan nem találunk… és mi van az öltöződdel? – javasolta Nick.
- Igazad van. Mi itt megállunk az ajtó előtt, hogy biztos ne menjen be senki, és kész. – majd megint megindultunk. Ahogy kiértünk a folyosóra Nick visszarántott, és eléggé izgatott lett, egyik percről a másikra.
- Miley, szeretnék mondani valamit – és elhallgatott. Közben zsebre tette egyik kezét. Kicsit megijedtem, mert egyből arra gondoltam, hogy baj van. Végül Nick folytatta – Mindegy, majd máskor elmondom. – nem is hagyta, hogy szóhoz jussak, mert elment, gondolom Joe-ért. Kicsit összezavart, de hamar túl tettem magam rajta, arra gondolva, hogy majd később elmondja. Elmentem Demiért.
Mikor bementem a stúdióba, körülnéztem, és hamar szemkontaktusba kerültünk Demivel. Ahogy meglátott engem leguggolt az asztal elé, gondolom, nem akarta, hogy észre vegyem. Odamentem hozzá, mire nevetve felállt.
- Huh, megtaláltál… Ne haragudj, csak olyan fura voltál az előbb és…
- Te ne haragudj, csak… sokat voltam a napon – saját magamon meglepődtem, mert ritkán mondok ennél nagyobb baromságokat. Inkább folytattam: - Mindegy, most tényleg mutatnom kell valamit.
- Na, jó, mára már amúgy sincs több forgatás, szóval… mehetünk. – és nekiindultunk. Amikor odaértünk, mindketten bementünk. Majd azt színlelve, hogy WC-znem kell, kimentem. Pont találkoztam Joe-val, de Nick nem volt vele.
- Szia, Joe, te mit keresel itt?
- Nick az öltöződben hagyta a telefonját, és megkért, hogy hozzam el neki…
- Á, értem. Rendben, menj be nyugodtan. – mikor már bent volt, Nick is megjelent, és gyorsan bezártuk az ajtót. Aztán mindketten nekitapadtunk, hogy halljuk mi folyik ott bent. Elég sokáig kiabáltak kifele, hogy mi van.
- Sajnálom srácok, biztos megint „elromlott” az ajtóm. Hívok egy lakatost. Addig maradjatok bent. – kiabáltam be nekik. Igazából nem hívtam senkit, csak hallgatóztam Nick-el. Először semmit nem szóltak egymáshoz. Nem láttunk be, de még így is tudtam, hogy Demi az öltözőm egyik végében, Joe pedig a másik végében áll vagy ül. Már egy fél órája bent voltak, de semmi.
Egy óra múlva, miközben ott álltunk az ajtónál éreztük, hogy remeg. Joe próbálta meg kinyitni. És sikerült neki. Végre kijöttek, mi pedig próbáltunk úgy tenni, mint akik nem épp hallgatóztak.
Mindketten kijöttek, és Joe jobboldalra, Demi baloldalra ment tovább.
- Ez nem igaz! – sóhajtottuk egyszerre Nick-el. Aztán mindketten bementünk az öltözőmbe, és levágódtunk a kanapéra.
- Szóval, mit akartál mondani? – kérdeztem rá Nick-től. Jobb kezét megint a zsebébe tette, majd ennyit felelt:
- Semmit. Nem érdekes. – vágott egy erőltetett mosolyt, majd adott egy puszit az arcomra. – Van még ötleted Joe és Demi-vel kapcsolatban? – kérdezte.
- Őszintén? Nincs. Ez a kettő a filmekben midig beválik… – és elhallgattam. Nagy csend lett. Majd megtörtem – Nick.
- Igen?
- Ha még mindig nem járnánk, de látnál egy másik fiúval, féltékeny lennél?
- Ez kérdés? – értetlenkedett Nick.
- Ahj. Nézd, Demi a Sonny-ban Sterling-el összejön. Joe-val, amikor jártak pont ezeket, a jeleneteket forgatták. Joe ilyenkor egy picit sem volt féltékeny?
- Féltékeny? Az nem kifejezés. Akkor ment el utoljára egy Sonny forgatásra.
- Kérjük meg Sterling-et, hogy segítsen… Mondjuk, átöleli Demit, Joe előtt. Vagy ilyesmi. – mikor már Nick is értette ismét elmentünk a dolgunkra, de most cseréltünk, mert engem, ha ma még egyszer meglát Demi, megöl.
Nick elment Demihez, én viszont nem Joe-hoz, hanem Sterling-hez. Elmagyaráztam neki. Elsőre nevetett, aztán mikor végre komolyan vette a dolgot, beleegyezett. Nick pont odaért Demivel. Leültek egy padra, és beszélgettek.
Megbeszéltük Sterling-el, hogy odamegy, és először csak beszélget Demivel, majd átöleli. Gyorsan elfutottam Joe-ért. Odavittem, és jeleztem Sterling-nek, hogy mehet. Odament Demi-ékhez. Nick egyből elment, és odajött hozzánk. Hárman beszélgettünk. Egyszer azt vettem észre, hogy már csak én és Nick beszélgetünk. Joe egyenesen előre nézett. Nickel megnéztük, hogy mit is néz, és pont azt, amire számítottunk.
Sterling ölelgette átfele Demi-t. Annyiban nem egyezett a tervel, hogy Deminek ez nem tetszett. Húzódott elfele, de Sterling eléggé komolyan vette a „feladatát” ezért nem hagyta magát, hanem még jobban ölelgette Demit.
- Mi az, Joe? – kérdeztem mosolyogva. Választ nem kaptam, mert Joe odaindult. Nick-el inkább utána mentünk, hogy ne legyen semmi komoly. Mikor odaért idegesen elrántotta Sterling-et.
- Mi folyik itt? – kérdezte közben.
- Semmi, haver, nyugi. – védekezett Sterling. Demi, mivel nem tudott semmiről, kicsit megijedt, és Joe hátához ment. Én közben jelezni próbáltam Sterling-nek, hogy most már elég. Vette, és elment. Joe megfordult.
- Vedd már észre! – súgtam oda Deminek és egy picit, meglöktem. Egy lépéssel állt csak előrébb, úgy, hogy pont egymás elé kerültek Joe-val.
Mi pedig elmentünk Nick-el. Persze csak néhány lépéssel, hogy azért lássuk, hogy mi történik.
Egy ideig csak beszélgettek, Joe néhányszor zavarba jött, csak úgy, mint Demi. Aztán megölelték egymást. Majd Demi megindult. Joe pedig csak állt ott, és látszott rajta, hogy valamivel többet várt, csak nem merte megtenni. Ránk pillantott, mi pedig mutattuk neki, hogy menjen Demi után, aki már kb. 5 méterre volt.
Joe először nemet bólogatott, majd végül rászánta magát. Demi után futott. Megfogta a kezét, megfordította, és habozás nélkül megcsókolta. A szánk tátva maradt.
- Hát én nem erre gondoltam, de szerintem ez is megteszi – mondta Nick, amikor láttuk, hogy Demi nem ellenkezett, sőt átölelte Joe-t a csók közben. Mikor abbahagyták, mindketten hatalmas mosolyra húzták a szájukat. Aztán ránk néztek, és nevetve integetni kezdtek, mi pedig próbáltuk megint úgy tenni, mint akik nem nézték végig ezt az egészet.
Elégedetten, és kézen fogva mentünk vissza az öltözőmbe.
- Na ez, hosszú nap volt. – sóhajtottam. Nick csak mosolygott. Ahogy ott ültünk, ránéztem és láttam rajta, hogy valami mintha bántaná. Közelebb ültem hozzá, és megkérdeztem.
- Nicki. Mi a baj? Ma egész nap olyan fura voltál… - még mindig csak mosolygott, majd felém fordult és mélyen a szemembe nézett. Megcsókolt, úgy, ahogy eddig még soha.
Aztán, megint csak a szemembe nézve, rákezdett:
- Miley. Nemrég azt mondtad, hogy amikor azt mondod „Örökre veled maradok” az nem csak egy szép mondat. Tudom, hogy nem akarod elhinni, hogy én is komolyan gondolom, de be fogom bizonyítani, hogy nekem sem csak egy mondat… - és ismét elhallgatott. Aztán megint a zsebébe nyúlt, közben egy pillantást sem vetve szemeimről. –… íme a fogadalmam… - és kivett egy gyönyörű gyémántgyűrűt a zsebéből…
