,,Én?! Dehogy vagyok féltékeny!"

2. rész
Másnap reggel apu keltett, mert be kellet mennünk a Disney-hez, megbeszélni a Hannah Montana 3 albumot és a számait. Nehezen, de felkeltem, gyorsan lezuhanyoztam, magamra kaptam valamit, és irány a kocsi. Apu kérdezte tőlem , hogy miért nem vacsiztam az este, de én valamivel eltereltem a szót. Megérkezünk a Disney-hez! Mentünk befele a folyosón és találkoztunk Sely-vel.
-Szia!
-Szia, Miles! Mi újság?-kérdezte egyből.
-Óóó semmi különös, csak Hannah miatt kellet bejönnünk. és te?
-Én meg a Wawerly Place Varázslóihoz veszek fel egy dalt. Még dolgozunk rajta, de nem sokára kész lesz. Most csinálják az alapot, addig elkísérlek titeket...vagyis téged. Hova tűnt apud?
-Szerintem megunt minket és előre ment. Mindegy, legalább tudunk beszélgetni!
Ahogy mentünk és közben beszélgettünk 3 személy jött felénk, akiket én nem láttam, mivel pont beszéltem Sel-nek. Persze, hogy az én formámmal neki is mentem az egyiknek, vagyis csak lefejeltem.
-Jaj bocsánat, nem figyeltem, ne haragudj!-mikor felnéztem akkor láttam, hogy akit lefejeltem, az Nick Jonas volt.
-Semmi gond, Miley!-mosolygott-Aaammm, megnőttél!-mondta Nick.
-Ja, te is!-mondtam kicsit zavarban, ami nálam annyit jelent, hogy valószínűleg fülig piros voltam. Nick rám nézett  és ismét elmosolyodott. Sokat változott, de a mosolya, az nem! Még mindig olyan édes...de mivel Sel látta, hogy mennyire zavarba jöttem elhúzott onnan és tovább mehettünk!
-Húh, köszi! Nem tudom mi volt velem, egyszerűen nem tudtam megszólalni! Figyelj, először menjünk az öltözőmbe!-be is mentünk, én ott levágódtam a kanapéra és csak feküdtem!
-Szóval ez sem azt jelenti, hogy te még mindig szereted...-mondta Sel gúnyosan.
-Persze, hogy...-próbáltam mondani, de Sel a szavamba vágott.
-Miley, ezt nem magyarázod ki! Láttam és szerintem Joe is és Kevin is, hogy hogy néztetek egymás szemébe! Mintha a világon csak ti léteztek volna, szóval ne akard ezt kimagyarázni!-mondta Sel, én meg már inkább meg se szólaltam. Most, hogy kiveséztük, vagyis Sely kivesézte, mentünk a dolgunkra. Én a HM megbeszélésre, ahonnan már így is elkéstem, Sel pedig zenélni.
A megbeszélésen nagyon sok minden zavaros volt. Már a 4. évadról dumáltak, közben meg még a 3.at sem forgattuk le. Én meg közbe szóltam, és megkérdeztem, hogy mit keresett itt a Jonas Brothers?! Azt mondták, hogy most írtak alá egy szerződést a Disney-nél, ugyanis mától ők is itt dolgoznak majd, a tengerparton, a J.O.N.A.S. című sorozatuk 2. évadján. Miután ezt kimondták egyáltalán nem is figyeltem tovább, hogy mit beszélnek, mert arra gondoltam, hogy mától mindennap fogom látni Nick-et, hiszen a HM nagy része a tengerparton játszódik, és még ha a házban vagyunk az is a tengerparton van. Részben örültem, viszont részben rossz volt, mert így nehéz lesz elfelejteni.  Ezen kívül már csak arra a mosolyra tudtam gondolni. Mivel nem érdekelt a megbeszélést, gyomorfájást színlelve kimentem! Elmentem egy Disney-s raktárba, amit nem nagyon használnak, ezért is van mindig nyitva. Ez az én búvóhelyem, senki nem tud róla, csak én és Nick, mert még amikor kibontakozóban volt a kapcsolatunk, akkor mutattam meg neki ezt a helyet. Ott leültem a sarokba a földre és gondolkodtam. Kb. 5 perc múlva ajtónyitást hallottam. Na és kijött be rajta? Hát persze, hogy Nick. Én meg köpni-nyelni nem tudtam. Látszott rajta, hogy fel volt dúlva, és gondolom azért jött be, hogy ő is gondolkozzon és kikapcsoljon egy kicsit. Mikor meglátott engem elkezdett nevetni.
-Majdnem 2 évig nem találkoztunk, ma meg kétszer is! Lassan elkényeztetsz!-mondta gúnyosan. Látom a humora még mindig megvan.
-Haha!-Miley.
-Szóval, hogy vagy?Vagy vagytok?!-kérdezte.
-Vagyunk? Kire gondolsz?-kérdeztem vissza.
-Hát te meg a kis Liam-ed?!
-Miért mondod így őt? Csak nem féltékeny vagy?!-mondtam neki.
-Én?! Dehogy vagyok féltékeny, kire és miért? Ugyan dehogy!-mondta, miközben egy kicsit zavarba jött-Figyelj, emlékszel még, hogy mindig azt mondtad, hogy imádod a mosolyomat és a szememet?!-ismét gúnyosan.
-Talán emlékszem! Na és, emlékszel valami olyasmire, amit te mondtál rólam??-kérdeztem nevetve.
-Aaaammmm........mennem kell!-és elindult az ajtó felé.
-Igen? Tudod, nem is olyan édes se a mosolyod, se a szemed!-kiabáltam utána-Ugyan már, ki akarok becsapni, olyan édes!-jegyeztem meg halkan. Közben Nick ki akart menni. Amikor megfogta a kilincset nem nyílt az ajtó. Kiabált nekem, hogy menjek segíteni! Odafutottam, de nem nyílt.
-Mi a....-mondta Nick idegesen.
-Egy tíz éves, rozsdás ajtótól, amit még nem használtak, mégis mit vársz?-böktem rá.
-Miley, most ne akarj veszekedni! Tudom, hogy utálsz, de most inkább csak fogd be!-kiabált le.
-Jó, okoska, te kezdted el az egészet...
-MILEY!-kiabált megint.
-Jól van, oké...befejeztem!-majd ott hagytam, és odébb mentem felhívni apát, vagy valakit aki tudna segíteni. Viszont ez sem jött össze, mert nincs térerő.
-Telefonálni sem tudunk, mert nincs térerő!-mondtam Nick-nek.
-Ez az én formám a mai napon.-ezután fogta magát és leült a földre.-Hát, legalább megtudjuk beszélni, hogy mi is történt köztünk!-mondta nekem.
-Szerintem meg nincs miről beszélnünk!-vágtam rá egyből, mert nem akartam ismét kettőnkre gondolni.
-Pedig ez pont jó alkalom, hiszen csak mi ketten vagyunk itt!-Nick.
-Igen, de mindketten tudjuk, hogy mi volt, és én már nem akarok visszaemlékezni.-Miley.
-Okés...de azt tudnod kell Miley-és odajött hozzám- hogy sohasem akartalak volna szándékosan megbántani!-mondta Nick.
-Nem akartál megbántani? Nick, egyből a szakításunk után összejöttél a LEGJOBB BARÁTNŐMMEL! Nekem ebből nem az jött le, hogy te nem akarsz megbántani!
-Álljunk meg egy percre! Nem mi szakítottunk, hanem te! Te szakítottál velem, aminek még ma sem értem az okát! Tessék! Ha rólunk nem akarsz beszélni, akkor mond el ezt!-kiabálta.
-Minek? Már úgy is mindegy, nem? Hiszen már te is és én is túl vagyunk rajta, rég!-válaszoltam.
-Honnan veszed, hogy én túl vagyok rajta?! Mármint rajtad túl vagyok, de ez a téma mindig is érdekelt, csak a választ nem kaptam meg soha!
-Mondtam, nem szeretnék beszélni róla! Most igazából semmiről sem szeretnék beszélni!-ezután a mondat után leültem a földre. Nick csak nézett rám fele, aztán leült mellém. Csak ültünk és meg se szólaltunk kb. 5 percig.
-Most már akarsz beszélni róla?-kérdezte mosolyogva. De az a mosoly...nem láttam magamaat, de minden bizonnyal olvadtam...
-Nem vagy vicces!-mondtam neki nevetve.
-Akkor miért nevetsz?-majd egymásra mosolyogtunk-jó, nem akarsz róla beszélni. De valamivel el kell töltenünk az itt lévő időt, amíg valaki el kezd keresni...szóval...még nem válaszoltál a kérdésemre!-mondta nekem Nick.
-Nick, mondtam, hogy nem akarok erről beszélni, mert...
-Ja, nem nem, én nem arra a kérdésre gondoltam-vágott a szavamba-hanem arra, hogy mi van veled és...Liam-el?!
-Jaa, semmi különös, jól elvagyunk. Na és te? Nem rég volt Valentin-nap. Volt kinek venni ajándékot?-kérdeztem tőle a barátnős dologra térve. ,,Valentin nap". Komolyan, már szánalmasnak éreztem magam, hogy ilyen hülye témával próbálom kiszedni belőle, hogy van e barátnője.
-Nem, most nincs senkim. Szingli vagyok...
-Tényleg, tudhattam volna, hiszen itt van az új bandád, a turné meg minden...gondolom nem is lenne időd...
-Hát, ha nagyon akarnám, szakíthatnék rá időt, de most nincs kire...-mondta szomorúan-viszont, ha most lenne, az biztos, hogy más lennék vele, mint az eddigi barátnőimmel, mert már rájöttem, hogy nagy részben mindig azért lett vége mindegyik kapcsolatom, mert tiszteletlen voltam a lányokkal. De már megváltoztam...-mondta, mintha valamit jelezni akart volna, de nem esett le, hogy mit.
-Aha, értem!-mivel mást hirtelen nem tudtam mondani ez jött ki a számon. Egy kicsit örültem azoknak amiket mondott, hiszen az nagyon jó, ha megváltozott és odafigyel a barátnőjére. Kár, hogy az már nem én leszek, hiszen nekem van barátom. Ez volt az első pillanat, amióta Liam-el vagyok, hogy sajnálom, hogy ő a barátom.