,,Meg kellett tudnom, hogy mellettem állnál-e!"

13. (Miley szemszöge)
Nagy kő esett le a szívemről, hogy meg tudtam, hogy nem vagyok terhes. Sel haza is vitt a kocsijával. Az autóban nagyon elmélyültem valamin.
- Azon gondolkodtam, hogy… kíváncsi lennék, hogy Nick mit szólna, ha megtudná, hogy terhes vagyok. Mármint, hogy akkor is mellettem állna-e?!
- Mire célzol ezzel? El akarod vele hitetni, hogy terhes vagy? – értetlenkedett Selena.
-… ez egy nagyon jó ötlet! – jutottam erre.
- Miley, ennek mi értelme lenne?!
- Te nem szeretnéd tudni, hogy a pasid mindenben melletted állna-e?
- Hát… de igen.
- Egyébként, el fogom neki mondani az igazat, csak a reakciójára vagyok kíváncsi! De kéne a segítséged…
- Jól van… - egyezett bele – Mit kéne tennem?
- Előtte kéne elvinned az egyik nadrágomat, és azt mondanod neki, hogy egy számmal nagyobb kell belőle. Nemsokára úgy is neki is eszébe jut, hogy nem védekeztünk… érted?!
- Igen. Most?
- Aha, most. – majd Sel bement, én pedig a kocsiban maradtam.

Nick szemszöge

Ott ültem a nappaliban. Csak néztem kifele a fejemből. Miley-ra gondoltam. Már eléggé hiányzott.  Egyszer csak azt vettem észre, hogy Selena bejött.
- Szia! Beszéltetek Miley-val?
- Persze, és nyugodj meg, én nem mondom el senkinek! Durva is lenne, ha a szüleitek, vagy Miley apja megtudná…. Egyből a védekezéssel jönnének! – mondta Sel, mintha célozgatott volna valamire. Miért hozta fel a védekezést?
Aztán eszembe jutott. A nappaliban mi nem is védekeztünk. Próbáltam nyugodt maradni, de nem tudom mennyire jött össze.
- Sel, miből lehet észre venni, hogy egy lány terhes? – és nyeltem egy nagyot.       
- Hát például: olyanokat eszik a lány, amiket előtte utált, vagy eleve többet eszik. Felszed néhány kilót… De gondolom az ilyeneket te is, tudod?!
- Persze… - nagyon megijedtem, hogy mi van, ha Miley terhes. 17 évesek vagyunk. Mondjuk még egyik „jelet” sem tapasztaltam, szóval megnyugodtam valamennyire. Közben észre sem vettem, hogy Sel felment az emeletre. Mikor lejött Miley néhány nadrágja volt nála.
- Azokkal mit csinálsz? - kérdeztem rá.
- Ó, csak Miley mondta, hogy ugorja már be értük, mert ezekből, az ujjakból egyel nagyobb méret, kell. Ő pedig még forgat. Miért?
- Csak kérdezem! – egyel nagyobb méret? Akkor Miley… nem, az nem lehet.
Egy órával később, miután elment Sel, megjött Miley. Nem mertem rákérdezni, hanem ahogy Selena mondta, megvárom a jeleket.
Miley bejött, és egyből a hűtőhöz ment. Uborkát vett ki.
- Szia! Te mit csinálsz?
- Eszek! – hangzott a válasz.
- Azt látom, de uborkát? Azt te utálod… vagy tévedek?
- Már az is baj, ha eszem?! – idegeskedett, majd felviharzott. Nem értettem, hogy most mi van? Mondtam valami rosszat?
Felmentem utána. Miley az ágyán ült és még mindig uborkát evett.
- Miley, sajnálom, ha mondtam valami rosszat! Nem volt szándékos! – ha láthattam volna magam kívülről, akkor biztos nevette volna. Valószínűleg úgy néztem ki, mint egy öt éves, aki most vallott be valamit anyunak. Miley el is mosolyodott, szóval már biztos, hogy így néztem ki. Sokáig csend, majd megtörtem, mert nem bírtam ki, hogy ne hozzam fel a témát.
- Lenne egy kérdésem! – és leültem mellé az ágyra. – Emlékszel, amikor a nappaliban, a vásárlás után lefeküdtünk egymással… nos, akkor nem védekeztünk, és… tudod… hát kicsik rád a nadrágjaid, és…
- Szerinted kövér vagyok?!
- Neem, csak… láttam, ahogy ma Sel elvitte 3 nadrágodat, és..
- Köszönöm, te aztán tudod, hogy hogyan kell bocsánatot kérni! – akadt ki, majd bement a fürdőbe.
- Miley, nem úgy gondoltam…
- Nem szólj hozzám! – hangzott a válasz. Még egy darabig ott ültem az ajtó előtt, aztán lementem. Arra gondoltam, hogy már tutira terhes. Egyébként ő nem akad ki mindenen. De ha ő nem is mondja meg, akkor éreztetnem kell vele, hogy sosem fogom magára hagyni…

Miley szemszöge

Bent voltam a fürdőben. Látszott az előbb Nick-en, hogy félt, de ezt nem tudtam mire vélni. Néhány óra múlva kimentem. Már nem volt az ajtó előtt. Lementem a konyhába, Nick pont megérkezett, és egy ajándék táska volt a kezében. Odajött és lerakta elém a konyha asztalra.
- Mi ez? – kérdeztem izgatottan. Mikor megláttam, még jobban meglepődtem. – Uborka?!
- Igen! Megszeretted, és gondoltam megleplek vele! – mondta, majd megfogta a kezeim. – Nézd tudnod, kell, hogy nekem bármit elmondhatsz! Én mindig melletted leszek! Bármi történjék… - a szemeim majdnem könnybe lábadtak, majd mosolyogva elmondtam az igazat:
- Ezt akartam hallani!
- Mi?! – húzta fel a szemöldökét Nick.
- Nick, nem vagyok terhes. Csak tettetem ezeket, a dolgokat!
- De hát miért?
- Meg kellett tudnom, hogy mellettem állnál-e… - éreztem, hogy elengedte a kezeim, és egy lépéssel hátrált.
- Tehát hazudtál…
- Nem csak… meg kellett tudnom! Nick, tudod, hogy mennyire fontos vagy nekem!
- Nagyon jól ki tudod mutatni! Azt hitted, hogy cserbenhagynálak…
- Nem csak… megijedtem, mert megint túl közel kerültél hozzám… a szívemhez, és… nem akartam, hogy megint fájdalmat okozz, mint a múltkor, amikor a legjobb barát nőmmel jártál, rögtön utánam, és…
- Tudod, eddig azt hittem, hogy ezt a dolgot nem fogod egyszer előnynek kovácsolni! Figyelj ennek az egésznek semmi értelme! Te nem ezt akarod, nem engem! Így lesz neked is a legjobb! – mondta, majd hátat fordított és elment.
Én pedig csak álltam. Nem jöttek a szavak. Nem akartam elhinni, hogy ennyi volt.

2 nappal később

Hívtam Nick-et, de csak az üzenet rögzítője felelt. 2 napja nem beszéltünk, ami nagy rossz volt.
Pont hazaértem egy Hannah forgatásról, és Kevin állt az ajtómnál.
- Szia… Kevin! Mit keresel itt?
- Szeretnék beszélni veled.
- Oké, gyere be! – meg voltam lepődve, hogy vajon mit akarhat. Bementünk és leültünk a kanapéra.
- Az a helyzet, hogy Nick mindent elmesélt.
- Akkor gondolom, azért jöttél, hogy leordítsd a fejem.
- Nem, dehogyis… csak lenne egy kérdésem. Kislány korod óta ismerlek, ezért szeretném, ha őszintén válaszolnál.

- Szereted Nick-et?
- Igen, nagyon is! – Kevin elmosolyodott, és folytatta.
- Hiszek neked! Tudod, ha ránézek Nick-re ugyanezt az arc kifejezést, látom, mindig, akárcsak Danielle vagy a saját arcomon. 17 évesen megtalálni a szerelmet, az nem kis dolog, és nem ajánlatos alábecsülni, vagy ellökni.
- Tudom, és nem is fogom! – majd miután mindketten mosolyra húztuk a szánkat megöleltük egymást. Kev épp menni készült, de előtte ezzel búcsúzott.
- Ó, és ma este fellépünk! Csak úgy megjegyezném. Egy szabad strandon. Na szia. 
Mivel Kev „véletlenül” elmondta, hogy ma hol lépnek fel, alig bírtam kivárni, hogy este 7 legyen.
Fél hétkor elmentem arra a strandra kapucnis felsőben és napszemüvegben. Háromnegyed hét volt. Már a színpad hátánál voltam, de Nicket sehol sem láttam. De még Kevinéket sem.
Aztán egyszer csak végre megpillantottam Joe-t. Nem sokkal utána Kevint, majd Nick-et. Messziről látszott rajta, hogy le van törve.
Odafutottam, de ahogy közelebb értem lelassítottam. Nick megfordult, nem tudtam eldönteni, hogy most meglátott e. Legszívesebben leültem volna vele, és átbeszéltem volna az egészet, de nem volt időnk. Rápillantottam a telefonom az órára és már csak 5 perc volt hétig, azaz a kezdésig. Gyorsan odafutottam, eléléptem, és olyan szenvedéllyel csókoltam meg, ahogy csak tudtam. Valószínűleg mindenki meglepődött körülöttünk, az élen Nick-el, de nem érdekelt se engem, se őt. Mivel ez egy szabadtéri koncert volt, így az első sorba állók mindent láttak. Hatalmas síitásba kezdtek, de mi csak tovább csókolóztunk. Mikor végre elengedtük egymást, csak néztem Nick szemét. Ő szólalt meg előbb.
- Ami azt a másik dolgot illeti… - de nem hagytam, hogy befejezze, mert újra megpusziltam, majd ezt mondtam:
- Nézd, nagyon sajnálom, nem akartalak megbántani. Tudom, mit akarok, és az te vagy. Szeretlek!
- Én is szeretlek! – mosolygott – Most és mindörökké! - láttam, hogy a hátánál Kevin is mosolygott. A koncert szervező odaszólt, hogy ideje lenne felmenni a színpadra. Nick még rám nézett. Megigazítottam a nyakkendőjét, s közben ezt mondtam.
- Mutasd meg nekik! – ismét csak mosolygott, majd mindhárman felmentek.
Én a színpad mellett néztem végig őket. Tényleg eszméletlen jó koncert volt.
Amikor a When You Look Me In The Eyes számukat énekelték Nick folyamatosan rám nézett. Annyira édes volt. Az utolsó refrént már én is énekeltem velük, persze csak a színpad mellett.
Mikor lejöttek már elég késő volt. Kevin és Danielle külön mentek, minket pedig Joe vitt haza…