,,Megígérted, hogy velem maradsz. Nagyon szépen kérlek, hogy tartsd be!"

12. rész (Miley szemszöge)
Nem tudtam mit tenni. Teljesen megrémültem Aztán gyorsan elővettem a telefonomat, és hívtam a mentőket. Néhány perc múlva kijöttek, és elvitték Nicket.
Vele mentem a mentő autóban. Kérdezték, hogy mi volt, de semmire sem tudtam válaszolni.
Aztán megkérdezték, hogy cukor beteg-e. Mikor válaszoltam, hogy igen, már mindenki tudta, hogy mi a baj, rajtam kívül...
Már a kórházban voltunk, Nick bent, én meg a folyosón. Felhívtam Kevin-t, Joe-t és a szüleit. Pár perc múlva már ők is itt voltak.
Nem sokkal később a doktor is kijött. Odament mindenki, hogy halljuk mi van Nick-el:
- Nick… - elhallgatott, majd folytatta – nincs magánál, de be lehet menni hozzá.
- Mi volt a baja, doktorúr? – kérdezte Kevin.
- Az, hogy nem adta be magának a napi inzulin adagját, plusz későn is hozták be. Egyszerre ketten menjenek be hozzá, és HA magához tér, akkor ne zaklassa fel magát, maradjon nyugodt.
- Rendben, és köszönjük! – mondta Denise – Akkor én és Miley megyünk be először! – karolt meg. Azt hittem engem fognak hibáztatni, de nagyon kedves volt a helyzethez képest.
Mikor bementünk ő egyből odament megölelte a fiát, bár Nick még mindig eszméletlen volt. Én csak álltam. Annyira rossz érzés fogott el, ahogy láttam Nick-et mozdulatlanul, ahogy ott fekszik.
Denise ott foglalatoskodott körülötte, majd, hogy kettesben maradhassak vele, lement a büfébe gyümölcsért.
Én még mindig tehetetlen voltam, aztán csak leültem az ágya mellé, és megfogtam a kezét.
- Szia Nick. Kérlek… - nyeltem egy nagyot, majd folytattam - ha hallasz, akkor… mozdítsd meg az egyik ujjad! – de semmi sem történt – Figyelj, megígérted, hogy velem maradsz. Nagyon szépen kérlek, hogy tartsd be, és térj magadhoz. – még mindig nem történt semmi. Nem akartam, de mégis sírni kezdtem. Fel álltam és elindultam az ajtó fele. Nem bírtam volna tovább így látni Nick-et. Pont mikor megfogtam a kilincset, egy hang húzott vissza.   
- Miley – Nick volt az. Annyira megörültem, hogy odamentem és szorosan magamhoz öleltem. Mikor elhúzódtam, láttam, hogy még egy kicsit rosszul van, de eszméleténél volt, és ez volt a lényeg. A keze még mindig az enyémben volt.
- Nick, annyira sajnálom! Az egész az én hibám. Ha nem kértelek volna meg, hogy maradj nálunk, akkor…
- Miley. Ez nem a te hibád. Ne is gondolj… - de nem hagytam, hogy befejezze, mert megcsókoltam. Nem bírtam tovább. Mikor abbahagytuk, behívtam mindenkit. Nagyon örültek annak, hogy Nick jobban lett.

2 nappal később…

Végre hazaengedik Nick-et. Már teljesen jól volt, olyan volt, mint egy hete. Az elmúlt két napban mindig itt voltam vele, a családjával együtt.
Mikor Nick öltözött volna át fele a kórházi ruhából normálisba mindenki kiment, csak én nem. Ráültem az ágyra, és így szóltam:
- Nick, Az lenne a legjobb, ha most hazamennél, ne hozzánk. 3 nap múlva úgy is apuék is hazajönnek, és így legalább ez nem történik meg újra… - Nick nem válaszolt egyből, hanem odajött, odaállt elém, a lábaim közé, s ezt válaszolta:
- Igen, az lenne a legjobb… - majd megcsókolt. A csók közben átkaroltam a nyakát, ő pedig a combomra tette a kezeit. Pont a legjobb pillanatnál nyitottak ránk a szülei. Kicsit nagyon meglepődtek, de mivel gyorsan elhúzódtunk egymástól, így „természetesen” viselkedtek.
- Bocsánat, hogy zavarunk, de ideje lenne mennünk. – szólalt meg Denise.
- Anya, én Miley-hoz megyek. Majd még hazamegyünk néhány ruhámért… - egyből ránéztem, de nem szóltam semmit.
- Rendben kisfiam! De a cukor szint-mérődet, meg a többit el ne felejtsd vinni! Sziasztok!
- Nick, nem ezt beszéltük meg! – förmedtem ár, mikor kiment Denise.
- Azt mondtam jobb lenne, ha hazamennék, de veled akarok maradni… - csókolt meg. Ahogy mentünk kifele felhívta Joe-t, hogy menjen el a kocsijáért. Én csak hallgattam, hogy mit beszélnek, miközben átkaroltam Nick-et. Mikor lerakta elmondta nekem, is hogy miről volt szó.
- Megkértem Joe-t, hogy menjen el nálatok a kocsimért! – ekkor nekem beugrott, hogy én már megkértem Demit, és el is mondtam Nick-nek.
- De én már megkértem Demi-t, oda is adtam neki a ház kulcsot, hogy be tudjon menni a kocsi kulcsért. – majd egymásra néztünk, és csak nevettünk. Joe és Demi egy szobában lesznek. Ezért még kapunk.

Demi szemszöge

Már ott voltam az ajtó előtt. Bementem a házba és felmentem Miley szobájába. Ott Nick nadrágjában megtaláltam a kocsi kulcsát. Mikor már a lépcsőn jártam, hangokat hallottam lentről. Lassú léptekkel lementem a nappaliba, majd onnan még lassabban át a konyhába. Mikor láttam, hogy senki nincs ott megfordultam. Egyszer csak valaki előtt találtam magam. Joe állt előttem. Sokáig csak néztünk egymás szemébe. Majd én megtörtem a csendet.
- Te mit keresel itt?     
- Te mit keresel itt? – kérdezett vissza Joe.
- Én kérdeztem előbb.
- Nick kért meg, hogy jöjjek el a kocsijáért, aztán láttam, hogy nyitva van az ajtó, ezért bejöttem.
- Engem meg Miley kért meg. – majd elhallgattunk. Arra gondoltam, hogy ez biztos Nick és Miley műve. De nem foglalkoztam vele, hanem kérdeztem valamit Joe-tól:
- Akkor most ki vigye el a kocsit?
- Vigyük ketten! – és rámosolygott. Nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak vissza, olyan édes volt.
- Akkor menjünk! – adtam oda a kulcsot. Elvette, majd ahogy kifele mentünk kinyitotta nekem az ajtót. Olyan kedves és figyelmes volt.
Ahogy mentünk a kocsiban egy szót sem szóltunk. Én mintha egy kicsit zavarban lettem volna, de ahogy rápillantottam Joe-ra látszott, hogy ő is kellemetlenül érzi magát.
Mikor megérkeztünk Nick és Miley már ott álltak a kórház ajtajánál. Odamentünk és Joe átadta a kulcsot Nick-nek.
- Ezért megöllek! – súgtam oda Miley-nak.    
- Bocsi! – nevetett.

(Miley szemszöge)
Ahogy odamentünk a kocsihoz kivettem Nick kezéből a kulcsot.
- Én vezetek! Most nem vezethetsz!
- Az én kocsimat lány nem vezetheti! – mondta, mire én kicsit lentebb húztam a pólómat, odamentem, megcsókoltam, majd olyan csábítóan néztem rá, ahogy csak lehet.
- Na jó! – döntött végül így. Nevetve ültem be. Először, ahogy Denise-nek is mondta, elmentünk náluk, és összeszedte néhány holmiját. Miközben visszaszálltunk a kocsiba ezt mondta:
- Te vagy az első aki vezette az autómat, rajtam kívül! – mosolygott rám. Annyira aranyos volt. Ez amúgy nem jelentett volna senkinek semmit, de tudtam, hogy neki nagyon sokat jelent.
Mikor megérkeztünk, felmentünk a szobámba és kipakoltuk Nick ruháit. Mindeközben az ajtó kinyílt, és Selena jött be rajta
- Ennél a háznál senki nem tud kopogni?! – néztem Nick-re.
- Bocsi! – mosolygott Sel.
- Semmi! – öleltem meg üdvözlésképpen.
- Nick, hallottam, hogy kórházban voltál. Jobban vagy már? – kérdezte Sel.
- Persze, de én most lemegyek. Nem értek a lányok nyelvén… - nevettünk. Nick még odajött hozzám, és gyengéden megpuszilta a homlokomat, majd lement. Selena-val elkezdtünk beszélgetni. Mér rég nem találkoztunk, és azóta egy csomó dolog történt vele is és velem is.
- Szóval, Tayor-ral beszélgetünk és odajött másik Taylor (Lautner), és elkezdtek csókolózni, meg ilyesmi. Taylortól (Swift) megértem, mert mondtam neki, hogy nekem nem baj, de Tay-től (Lautner) kicsit rossz volt, mintha…
-… féltékennyé akarnak tenni! De tényleg, ez annyira látszik! – vágtam a szavába.
- Akkor szerinted még mindig… érez irántam valamit? – kérdezett rá.
- Valószínű! – válaszoltam. Selnek egy apró mosoly látszott a szája szélén, mintha örülne neki, de gyorsan lemosta, és ezt mondta.
- Kár, hogy engem már nem érdekel!
- Biztos? – mosolyogtam, mire Sel is nevetett:
- Na jó, lehet! De mi van veled és Nick-el, most hogy itt lakik. Történt már valami izgi? – erre valószínűleg el kellett volna mondanom, hogy már nem vagyok szűz, és hogy Nick sem az, de egyszerűen nem ment. Nem azért, mert nem bíztam benne, csak… nem is tudom.
- Ezen az ájulós-kórházas dolgon kívül semmi. Jól megvagyunk. Boldog vagyok! – mosolyodtam el. 
Még sokáig beszélgettünk, majd Sel menni készült. Mikor leértünk Nick-et nem láttuk sehol.
- Hol lehet? – kérdezte Sel.
- Szerintem kint a medencénél. Mostanában vizes kedvében van. – válaszoltam mire mindketten kimentünk. Ott álltunk a medence szélén, de Nick sehol. Egyszer csak egy lökést éreztem, ami miatt kiestem az egyensúlyomból, és bele a medencébe. Mikor a víz felszínére értem, láttam, hogy Sel is bent van mellettem, Nick pedig kint, majd meg szakad a röhögéstől.
Mi is nevetni kezdtünk.
- Oké ezt megkaptuk, de most segíts kiszállni! – nyújtottam a kezem Nick-nek, s közben rákacsintottam Sel-re. Nick, egyik kezével nekem, a másikkal Selnek segített. Egymásra néztünk Selel, majd egyszerre megrántottuk. Nick egy nagyon szép fejest ugrott a medencébe.
Mi még jobban nevetni kezdtünk, de közben gyorsan kiszálltunk, nehogy megint belehúzzon. Mivel Sel is tiszta víz lett felmentünk a szobámba, és adtam neki ruhát.
Mire leértünk már Nick is a nappaliban volt, és telefonon beszélt valakivel. Sel és én halkan elköszöntünk egymástól. Miután kiment levágódtam a kanapéra, és hallgattam, hogy Nick mit beszél. Lerakta a telefont, és így folytatta:
- Be kell mennem a Disney-hez. Még felveszünk néhány J.O.N.A.S. számot, és egy fotó sorozatot. Elkísérsz?
- Persze. – válaszoltam, és elindultunk a kocsija felé. Átkaroltam a derekát, miközben kifele mentünk. A paparazzi-k már kint vártak, és folyton kérdezgettek, hogy Nick miért volt kórházban, és hogy mi van Liam-el. Mi egyikre sem válaszoltunk, csak beültünk a kocsiba. Látszott Nick-en, hogy már nagyon unja ezt az egészet. Mikor beszálltunk rá is kérdeztem.
- Nagyon zavarnak?
- Igen, de nem számít! – mosolygott.
Mikor már ott voltunk én bementem a Hannah öltözőmbe, mivel a stúdióban nem lehettem ott. Már 1 óra eltelt, mikor kimentem. Az ajtó előtt pont találkoztam Nick-el. Már máshogy volt felöltözve: egy elegáns ing, és a nyakán egy nyakkendő, amin még messziről is látszott, hogy nagyon erős.
- Ezért utálom a fotózásokat… és a nyakkendőt! – én csak nevettem, majd megfogtam a nyakkendőjét, és ezzel folytattam:
- Gyere be velem, és felvidítalak! – és behúztam. Bent megint elég gyorsan történ minden…

(Selena szemszöge)

Véget ért a napi forgatásom, ezért gondoltam bemegyek Mileyhoz az öltözőjébe. Láttam, ahogy Nickel megérkeztek.
Mikor az ajtó elég értem elég furcsa hangokat hallottam bentről. Azt értettem, hogy Miley volt bent, de hogy mit csinált, azt nem. Néhány másodperc múlva egyből leesett a hangokból, hogy Nick is bent van, és hogy mit csinálnak. Inkább elindultam, de láttam, hogy jön valaki a folyóson, és hogy nehogy bemenjen Miley-hoz, ott maradtam az ajtó előtt.
Nem sokkal később Miley kinyitotta az ajtót fülig érő szájjal, hátánál Nick-el.
- Sziasztok! Mit csináltatok ott bent? – kérdeztem meglepett arccal, pedig pontosan tudtam.
- Háát… b-b-beszélgetünk… igen! - dadogta Nick.
- Miért kérdezted? – mosolygott Miley.
- Ó semmi… - kacsingattam Miley-ra, majd elkezdtem halkan utánozni azokat a hangokat, amiket hallottam. Ebből lesett neki, hogy tudok mindent.
- Selena! – kiáltott, de a szája szélén neki is ott volt a nevetés.
- Nekem mennem kell! – Nick ismét kihúzta magát a feladat alól.

(Miley szemszöge)

Selel bementünk az öltözőmbe és elmeséltem neki mindent, amit eddig nem.
- És eddig hányszor történt meg, mert szerintem nem ez volt az első? –mosolygott.      
- Hát az első a szobámban, a második a nappaliban, és most itt… - elhallgattam egy kicsit, ugyanis valami eszembe jutott.
-ÚR ISTEN! – kiáltottam.
- Mi az? - lepődött meg Sel.
- A nappaliban… nem… nem védekeztünk…
- Micsoda?!
- Olyan gyorsan történ minden, és…
- Miley, azért, hogy lefeküdtetek, nem szólnék semmi, de most legszívesebben megütnélek!
- Meg is érdemelném… 17 éves vagyok… nem akarok még terhes lenni…- idegeskedtem.
- Most inkább csak nyugodj meg. Elmegyünk egy nő gyógyászhoz. Szólok Nick-nek! – indult el, de megállítottam.
- Ne! Ne szólj neki! Még ne! – majd elindultunk a nő gyógyászhoz…