,,Nem ér semmit, ha Miley nincs velem!"

 11. rész (Miley szemszöge)
Igazából nem is tudom, hogy most mit érzek.  Olyan, mintha Nick nem is Nick lenne. Az, akivel a raktárban csókolóztam, nem tenne ilyet...az, akivel lefeküdtem, nem tenne ilyet....nem is értem, hogy most mi van. Olyan tökéletesnek éreztem mindent. És egyszer csak elhalványul az egész. Egy nagy, fekete köd vesz át mindent, az élen Nick-el.
El voltam keseredve, teljesen, amikor apu lépett be a szobámba.
-Jól vagy, kicsim? -kérdezett rá. Nem tudtam mit mondani. Én, aki már megírt egy önéletrajzi könyvet.....egyszerűen mintha nem is léteztek volna szavak. Kitört belőlem a sírás, és odafutottam apu karjaiba.Szorosan magamhoz öleltem. Szükségem volt most egy férfi ölelésre.
-Elmondod mi bánt? Mit csinált Nick?
-Elment. -csak ennyit tudtam kinyögni. -Elment. -mondtam újra, és még jobban elkezdtem sírni. Akkor tudatosult bennem, hogy semmi sem tart örökké...

3 héttel később....

Nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna Nick-re. Minden napi hívott, szinte minden 2. órában, de én nem vettem fel. Nem azért, mert nem szeretem, épp ellenkezőleg, mert szeretem. Tudom, hogy milyen fontos neki a karrierje, és hogy még ennél is nagyobbat akar. Mára megértettem, hogy miért ment bele. Meg is érdemli a karriert, mert iszonyú tehetséges, és nagyon jó lelkű, ezért én nem állok az útjába.
A Disney stúdiójában is mindig elkerülöm, és így még nem találkoztunk. Holnap este lesz a Young HollyWood Awards, amire én is és a Jonas Brothers is hivatalos. Csakhogy én nem megyek. Nem csak Nick miatt, magam miatt is. A Tv-ben fogják közvetíteni, szóval ott megnézem, de ennyi.

Nick szemszöge
És egy újabb nap.....Miley nélkül...teljesen le vagyok törve, pedig holnap díjátadóra megyünk, ilyenkor már mindhárman nagyon izgulunk, de most....nem is érdekel ez az egész...
Ahogy a szobámban gondolkodtam, észre sem vettem, hogy Kevin és Danielle meglátogatta a családot. Mikor hallottam a hangjukat, tudtam, hogy le kéne mennem, de egyszerűen nem volt hozzá erőm. Ott ültem az íróasztalom mellett, lent a földön, nekitámaszkodva a falnak. Majd meghallottam, hogy valaki kinyitja az ajtómat. Kevin volt az. Bezárta maga mögött, és odaállt elém.
-Szia, kisöcsém! Ammm, mi újság? -kérdezte Kevin. Ebből is látszott, hogy sosem volt jó vigasztaló.
-Semmi! -mikor látta, hogy tényleg rosszul vagyok leült mellém. Először csak néztünk kifele a fejünk, majd rákérdeztem arra, ami már régóta a fejemben járt. -Kevin! Ha választanod kellett volna Danielle és a banda között, kit választottál volna?
-Őszinte leszek veled. Danielle-t. -mondta teljes magabiztossággal.
-Miért?
-Mert lehet, hogy ha a bandát választom még többen megismernek, megszeretnek, azt csinálhatom, amit szeretek, de......ha nincs velem Danielle, akkor ez már nem ugyanaz.......Most én kérdezek! Vannak olyan álmaid, amiket mindig is titkoltál, de az a legnagyobb vágyad, hogy valóra váljanak? -nem értettem miért kérdezi, de válaszoltam.
-Igen, vannak!
-És kivel szeretnél lenni, mikor mind ez valóra válik? -gondolkodtam rajta egy kicsit, de egy perc után már meg is volt a válaszom:
-Miley-val! -Kevin elmosolyodott, majd folytatta:
-Figyelj, tudom, hogy azzal, hogy tetteted, hogy Nicole-al jársz, nagyobb hírnevet szerez, és te is, de......-de nem tudta befejezni, mert befejeztem én helyette.
-...nem ér semmit, ha Miley nincs velem. Értem. Köszi, bratyó! -Nick.
-Nincs mit! -válaszolta, majd megöleltük egymást. -Most viszont itt az ideje izgulni, holnap díjátadóra megyünk, öcsikém! -nevettünk.

Már meg is érkeztünk a helyszínre, és mindjárt fellépünk a vörös szőnyegre. Akármennyire is akartam izgulni, nem jött össze. Valahogy nem érdekel ez a  díjátadó. Mikor már ott álltunk a  reflektorfényben, kb félórán át ide oda billegtünk, hogy itt fotózzanak, ott fotózzanak, úgyhogy már totál kész voltam. Amikor végre abbahagytuk, odamentünk egy riporterhez, akit kiszúrtunk a tömegből.
-Nick, hogy vagytok Nicole-al? -szinte gondoltam, hogy valami ilyesmi lesz az első kérdés.
-Köszönjük, megvagyunk! -sóhajtottam.
-És mik voltak azok a képek Miley Cyrus-al, amiken a házuk előtt csókolóztatok? -az első riporter, aki rá kérdezett. Most azt kellett volna mondanom, hogy nem szeretnék beszélni a képekről, és hogy nem járok Miley-val.Tehát le kellett volna tagadnom Miley-t. Aztán eszembe jutott az, amit Kevin-nel beszéltünk, és akkor ezt ezt mondtam:
-Sajnálom, de ez nekem nem megy! Nem fogok senki kedvéért megjátszani a szerelmet. -egy pillanatra abbahagytam. Ránéztem Kevre aki csak mosolygott, Danielle-el az élen. Aztán folytattam: - Igen, szerelmes vagyok, de nem Nicole-ba, hanem Miley-ba! -a riporter kérdezett volna még, de Kevin megköszönte és tovább mentünk. Ezután a díjátadón nem volt semmi különös. Viszont végre tudtam örülni annak, hogy megnyertünk egy díjat.

11. Miley szemszöge

Nem akartam hinni a szememnek. A kamera pont ott volt a Jonas Brothers mellett, és Nick kimondta mindenki előtt, hogy szerelmes belém. Nem bírtam abbahagyni a mosolygást. Ott nézte velem mindenki a tv-t a családból, és hát mindenki tátva maradt a szája.
-Most már elhiszed, hogy szeret? -néztem apura fülig érő szájjal. Ő sem tudott megszólalni, de látam rajta, hogy már elhiszi.
Ugrálni akartam örömömben, de mivel nem akartam kissé nagyon kínos helyzetbe kerülni apuék előtt, így felmentem a szobámba. Mikor felértem bezártam magam mögött az ajtót, és ráugrottam az ágyamra. Még mindig azt hittem, hogy csak álmodom. Annyira hihetetlen volt. Valamilyen szinten lenyugodtam, és bekapcsoltam a szobámban lévő Tv-t, hogy tovább nézzem a díjátadót.
Most jött az a díj, amiben a Jonas Brothers is jelölve volt. Nagyon szorítottam nekik, hogy megnyerjék. És persze, meg is nyerték. Nagyon jó volt nézni, ugyanis azt a díjat pont Demi Lovato adta át, és amikor felmentek a srácok, Joe-val is megölelték egymást, és vele tovább, mint pl. Kevin-el, vagy Nick-el. És ahogy néztem Nick-et. Nagyon elegáns volt, és aranyos, hogy megköszönte a díjat.
-Köszönjük a rajongóinknak, ti vagytok a legjobbak, a családunknak, a barátainknak, és külön köszönöm  a legkedvesebb, legcsinosabb lánynak, Miley Cyrus-nak! Köszönjük! -majd lementek a színpadról. Uramisten, ez a srác tényleg mindig meg tud lepni. Külön nekem köszönte meg....most már tényleg azt hittem, hogy csak egy álomban vagyok, de nem akartam felkelni. Ahogy néztem tovább a díjátadót, hallottam, ahogy mondják, hogy a következő előadót a Jonas Brothers konferálja fel. És Nick nem volt ott. Csak Joe és Kevin. Meglepődtem, hogy vajon hol van.  Már egy negyed óra eltelt, és Nick még mindig nem volt sehol. Nem lehetett látni a díjátadón. Majd hallottam, hogy apu jön be a szobámba.
-Miley!
-Igen? -néztem rá.
-Jött hozzád valaki! -mondta apu mosolyogva. Az ajtónál pedig Nick állt meg. Odafutottam hozzá, és megöleltem. Közben láttam, hogy apu még mindig csak mosolyog, majd kiment. Nagyon sok ideig csak öleltük egymást Nick-el.
-Hát, te tényleg mindig megtudsz lepni! -csókoltam meg. Mikor abbahagytam, a derekamra tette a kezeit, aztán hátul összekulcsolta. Elmerültünk egymás szemében. Látszott rajta, hogy mennyire örül, és milyen büszke, pedig egy szót nem szólt. Jobb kezemmel megsimogattam az arcát. Éreztem, hogy milyen forró, mintha egész nap a napon lett volna....