,,Most először valami különös érzés fogott el, ami eddig még sosem, egész életemben!"

12. rész (Miley szemszöge)
Mindez után kb. 3 napig ott maradt velem, nem is ment haza csak 1-2 órára. A harmadik napon, mikor felkeltem nem volt mellettem, de már ösztönösen tudtam, hogy a fürdőben van. Mostanra szinte olyan lett, mintha együtt laknánk. Elképzelni sem tudtam volna nélküle egy éjszakát.
Bár már felébredtem, még nem szálltam ki az ágyból. Nem volt hozzá erőm. Ajtónyitást hallottam. Nick volt az, de nem a fürdőből, hanem a bejárati ajtón. Egy tálca volt nála.
- Jó reggelt! Készítettem neked reggelit! – odajött, adott egy puszit, majd lerakta a tálcát az ölembe. Bár nekem készítette, végül ketten ettük meg.
- Nagyon finom volt! Megérdemled a desszertet! – és megcsókoltam.
- Most öltözz fel! Együtt elmegyünk, és veszünk egy kávét, hogy tisztázódjon ez a Liam – dolog! – Nick.
- Rendben. –válaszoltam egy mosollyal a számon, majd bementem a gardróbba. Nem zártam be az ajtót, hogy halljam, mit mondd Nick.
- A szüleid nincsenek itthon! – Nick.
- Tudom, tegnap mondta apu, hogy elmennek, mert Brandie-nek megint lesz néhány koncertje. Azt mondta, hogy lehet egy hétig maradnak. – Miley.
- És hova? – Nick.
- Nem tudom. Biztos mondta, de már nem nagyon figyeltem. Az a lényeg, hogy egy teljes hétig miénk a ház.
Odafele megbeszéltük, hogy nem fogjuk meg egymás kezét, mert az már túl sok paparazzit vonzana. A Starbucks-ban megvettük a kávét, majd kifele Nick mégis megfogta a kezem, ami nekem nagyon jól esett. Nem mentünk haza egyből, hanem még beugrottunk egy boltba. Úgy volt, hogy csak néhány dolgot veszünk, de én végül telepakoltam a kosarat. Fizetés után Nick kitolta a kocsijához, belepakolt, és hazamentünk. A lesi fotósok teljesen hazáig kísértek. Már most tudtam mi lesz az újságokban holnap: „Liam kiköltözött, Nick beköltözött a Cyrus-házba!”
Nick még kivette a táskákat a kocsiból, míg én előre mentem, hogy kinyissam az ajtót. Ahogy beértünk lerakta a táskákat, megfogta a kezem, megfordított, és megcsókolt. Miközben csókolóztunk, éreztem, hogy gyengéden tolt, míg a kanapéhoz értünk. Levágódtunk rá, de csak tovább csókolt. Miközben a nyakamat puszilgatta, simogatta a derekamat, majd a hasamat, a póló alatt…
Háromnegyed óra múlva már csak feküdtünk a kanapén egy pléddel betakarózva.
- Olyan jól érzem magam, amikor te itt vagy! – néztem rá. Csak mosolygott, majd adott egy gyengéd puszit.
- Én is! – most én következtem a mosolygásban – Felmegyek átöltözni, mert még a boltban hívott apa, hogy menjek haza, mert valamit meg kell beszélnünk. – mondta, s közben felhúzta a nadrágját. Tegnap hozott néhány ruhát, mert addig marad itt velem,a míg apuék haza nem jönnek. Mikor felment, én is felöltöztem, és végre kipakoltam a reklámtáskákat. Pont mire bepakoltam mindent a hűtőbe, leért Nick is. Még lehelt egy csókot a számra, majd kiment. Én is kimentem, csak én a medence mellé, és leültem egy napozóágyra. Csak gondoltam össze-vissza, aztán eszembe jutott, hogy nekem nemsokára Detroit-ba kell mennem egy filmet forgatni. Rossz volt belegondolni, hogy itt kellesz, hagyjam Nick-et.
Egy óra telt el, mire megérkezett Nick. Kintre hallottam, hogy becsapta az ajtót. Hamar rájött, hogy hol vagyok, tehát egyből kijött.
- Szia! Mi a baj? – kérdeztem tőle.
- Miért lenne bármi baj?
- Csak, mert becsaptad az ajtót...szóval?
- Veszekedtünk apával! – válaszolt elég lehangolóan.
- Miért?
- Mert már megint nem jelentem meg valahol! – Odamentem hozzá és átkaroltam a nyakát.
- Nick. Imádlak azért, mert itt vagy velem, de… azért nem tudsz ott lenni sehol sem, mert itt vagy. Nem akarom, hogy apáddal miattam veszekedj.
- Ugyan Miley! Ne is gondolj arra, hogy miattad, van ez! De tudod mit!? Ma semmi és senki nem ronthatja el a kedvem! – mondta, majd megfogta a derekam, és beletolt a medencébe. Annyi volt a baj, hogy megfogtam az ingét, és magammal rántottam. Mikor már a vízben voltunk folyamatosan fröcsköltük egymást. Nick egyre közelebb úszott, míg végül annyira közel, hogy megcsókolt. A szívem vadul kalapált, a hasamban pedig pillangók repkedtek. Annyira boldog vagyok. Most először valami különös érzés fogott el, ami eddig még sosem, egész életemben. Azt éreztem, hogy le tudnám élni az életemet Nick-el.
- Annyira szeretlek, Nicki! – még mindig csak mosolyogtam.
- Én is nagyon szeretlek! – és újra csak csókolóztunk. Tudtam, hogy ez a 21. században már nem épp a legromantikusabb pillanat, de nekem mégis mindennél jobban az volt. Megszakította a pillanatot az, hogy megcsörrent a mobilom, ami még a napozó ágyon volt. Gyorsan kiúsztunk, majd felvettem. A Disney-től hívtak, hogy ma mégis elkezdjük forgatni a 4. évadját a Hannah Montana-nak, ezért menjek be. Nick elvitt, mert neki is mennie kellett a J.O.N.A.S.-t forgatni. Mikor bent találkoztunk Kevinékkel, ott volt Chelsea Staub is. Nick bemutatott minket egymásnak, aztán én tovább mentem a stúdióba. Már kb. 3 órája ott voltunk, minden jól ment. Azt a jelenetet vették éppen, amelyikben Jason, azaz Jackson randizik egy lánnyal. Az egyik kameránál technikai problémák merültek fel. Amíg megoldották, kaptam egy sms-t. Nick írt, hogy ő mára végzett, és hogy kint megvár a folyosón. Arra gondoltam, hogy amíg megjavítják a kamerát, én kimegyek Nick-hez.
Mikor kiértem alig akartam hinni a szememnek. Nick egy másik lányt ölelgetett. Azt sem tudtam, hogy ki az, még életemben nem láttam. Nick pont meg is látott engem, odaintett, mosolyogva. Én pedig csak álltam, majd sarkon fordultam, és elmentem.

 Nick szemszöge

Láttam, ahogy Miley szomorúan, de inkább idegesen elmegy. Nem értettem, hogy mi a baja.
- Figyelj, most el kell mennem, de örültem, hogy találkoztunk. Majd még beszélünk! – köszöntem el Chloe-tól, akit még a Camp Rock 2-ben ismertem meg. Gyorsan Miley után mentem. A folyosón már nem láttam, de egyből tudtam, hogy hol lehet. Bementem a raktárba és körül néztem. Miley lent ült a földön, mint mindig, amikor itt van.
- Szia! Inkább nem zárom be az ajtót, mert szeretnék még kimenni innen! –viccelődtem, de Miley egyáltalán nem nevetett. Láttam, hogy tényleg baj van, ezért leültem mellé.
- Mi a baj?
- Kint egy ismeretlen lányt ölelgetsz… mégis mi lenne a bajom?!
- Szóval ez. De ez azért baj, mert… miért is?
- Hogy-hogy miért baj?! Csak, mert velem jársz, Nick!
- Értem… szóval féltékeny vagy!
- Mi?! Én nem vagyok féltékeny, csak…
- Szóval nem vagy féltékeny… csak féltékeny… - mosolyodtam el.
- Az most mindegy! Ki az a lány?
- Ő Chloe. Még a Camp Rock 2 forgatásán ismertem meg. Találkoztunk és beszélgettünk egy kicsit.
- Akkor minek ölelgetted?
- Csak üdvözöltem… Miley, olyan mintha nem is ismernél.
- Ne haragudj, csak… hülye vagyok, sajnálom! –mondta, majd szorosan hozzám bújt.–Egyébként meg látszik a csajon, hogy bejössz neki! – folytatta.
- Miles, csak egy haver! Egyébként, meg ha igazad van, akkor sem érdekelne! – s adott egy gyengéd puszit a homlokomra. Végre felálltunk és kézen-fogva mentünk ki.

(Miley szemszöge)

Találkoztunk Demivel. Mondtam Nicknek, hogy menjen előre, és majd otthon találkozunk.
- Demi gyere velem! Beszélnünk kell! – húztam el az öltözőmbe.
- Mi az? – kérdezte már elég izgatottan, mikor beértünk.
- Láttam az Young Hollywood Awards-ot. És az öleléseteket Joe-val. Mindenre kíváncsi vagyok. Mit beszéltetek utána? Csókolóztatok? Jártok?
- Miley! Semmi nem történt utána! És azaz ölelés sem jelentett semmit. Amúgy hol is láttad?
- A tv-ben, de Demi… hogy hogy nem jelentett semmit?! Tovább öleltétek egymást, mint Kevinnel vagy Nickel… aminek egyébként örülök, de most nem erről van szó.
- Miért rám is féltékeny lennél? – mosolygott Demi, de én egyből le ostam a vigyort az arcáról:
- Simán! De ez nem ellened, szól. Én már mindenkire az vagyok. Pár perce valami Chloe-ra voltam az… pff…
- Chloe? Hát ő játszotta Nick szerelmét a Camp Rock 2-ben. Onnan ismerik egymást. Semmi okod féltékenynek lenni rá, hidd el… -bíztatott.
- Szerelmét?
- Valamelyik nap átmegyek hozzátok, és megnézetem veled a Camp Rock 2-öt, rendben? – gúnyolódott, mert tudta, hogy még az egyet sem láttam. – Na mindegy. Most mennem kell, de még beszélünk. Puszi. – köszönt el Demi, majd kiment.
Még mindig csak bámultam kifele a fejemből. Az a Chloe Nick szerelmét játszotta a filmben. Nick ezt miért nem mondta?
Inkább hagytam a témát, és hazamentem. Bementem a házba. Nick-et nem láttam, ezért felmentem a szobámba, hátha ott van. Eltaláltam, az ágyamon feküdt és zenét hallgatott. Mikor meglátott, felpattant és odajött:
- Szia, már hiányoztál! – puszilt meg.
- A szerelmedet játszotta? –fakadtam ki, pedig nem akartam.
- Kicsoda? – húzta fel a szemöldökét.
- Chleo!
- Chloe! –javított ki.
- Akkor az! Miért nem mondtad, hogy a szerelmedet játszotta?
- Nem gondoltam, hogy ez fontos.
- Hogy ne lenne fontos, Nick?! Nagyon is az. Két ember között, ahol az egyik lány, a másik fiú, és szerelmespárt játszanak, ott előbb-utóbb lesz valami… lásd: Liam és én, vagy Joe és Demi.
- Lehet, de itt a fiú én vagyok, és nekem van egy csodálatos barátnőm, akit mindennél jobban szeretek, szóval… De most komolyan, Miley, nem értem, hogy milyen okot adtamarra, hogy ilyen legyél?!
- Ne haragudj… megint! Nem te adtál okot, csak… félek, hogy elveszítelek. Több tízezer lány van, aki odáig van, és bármit megtenne érted, és... nem olyan jó érzés ennyi lánnyal versenyezni... én csak nem akarlak elveszíteni – öleltem át. Nick egy kicsit elhúzódott, majd mélyen a szemembe nézve így folytatta:
- Nem fogsz! Hallod? Veled vagyok, és ez nem fog változni! Azért, mert szeretlek, és szeretni is foglak most és mindörökké! Ígérem!
- Most és mindörökké! – ismételtem és megcsókoltuk egymást. Azthittem, hogy a medencében történt csókot nem lehet fokozni, de tévedtem.
Mikor abbahagytuk, ránéztem az órára. Már este hét volt.
- Lemegyek, és készítek valamit vacsit. De segíthetsz! –mosolyogtam.
- Persze, mindjárt megyek, menj előre, csak még megnézem az e-mailjeimet. Egy fontosat várok.
- Rendben, de nem húzod ki magad! – kötekedtem, mire Nick is mosolygott.
- Dehogyis! 2 perc és már lent is vagyok. – adott egy apró puszit az orromra, majd megvárta, míg lemegyek.
Spagettinél döntöttem, mert azt Nick is szereti, és mert az volt azon kevés ételek között, amiket meg tudod csinálni. Már kb. 15 perce lent voltam, de Nick még sehol. Felmentem megnézni. Mielőtt bementem, az ajtó előtt nevetve bekiabáltam:
- Mondtam, hogy nem húzod ki magad! – és benyitottam. Mikor már bent voltam azt láttam, hogy Nick a padlón hever eszméletlenül…
Térdre borultam mellé, és csak kiabáltam:
- Nick! Nick…