Ismét egy új rész, hosszú idő után. Sajnálom, de vizsgáim voltak, aztán beteg is lettem, de most már minden oké, és remélem meg lesz a 10 komment ehhez is. Előre is köszi.
- Én jövök. – törtem meg a csendet, majd kérdeztem: - Miért viselkedtél olyan furán mostanában?
- Hogy érted? – nézett rám Nick.
- Például a tárgyalóteremben. Vagy az, hogy utánam egyből Nicole-al vagy. Mármint… régen nem voltál ilyen.
- Tudom. – mondta, s közben lefele nézett, mintha szégyellné az egészet. – Ez csak… egyszerűbb, mint elmondani az igazságot. – komolyan ránéztem, majd ezt kérdeztem.
- És mi az igazság? – Nick hirtelen rám nézett, majd egy apró mosoly jelent meg az arcán és ezt mondta:
- Ha most egy filmben lennénk, azt mondanám, hogy még mindig szeretlek… mindennél jobban. És, hogy semmi más nem számít. – ezt végig egy mosoly kíséretével. Majd egy apró nevetés mellett, ezzel fejezte be. – És, ha most egy filmben lennénk, te megcsókolnál…
- Nem. – vágtam rá. Fájdalmat láttam a szemében, majd ismét közelebb húzottam hozzá, kezeimet az arcára helyeztem, és ezt mondtam: - Ha egy filmben lennénk, azt mondanám, hogy én is szeretlek, és aztán csókolnálak meg. – majd lassan felé dőltem, míg végül ajkaink eggyé olvadtak, és egy szenvedélyes csók keletkezett. Ez volt az, ami igazán hiányzott. Amikor okok nélkül szeretjük egymást, és elfelejtünk mindent.
- Váóh. – mondta Nick, miután elhúzódtunk, még mindig becsukott szemmel, közben megnyalta alsó ajkát, mintha még mindig a csókot akarná érezni.
Én csak kuncogtam rajta, annyira aranyos volt! 8)
- Csináljuk meg azt a képet. – mondta, majd elvette a telefonomat az asztalról. - De mosolyogj! – nevettem. Elkészítettünk a képet, majd mikor megnéztem, ismét nevetésben törtem ki
- Elég nagy mosoly? – kérdezte gúnyosan, én viszont nem tudtam válaszolni a kacagástól.
Ő ismét kényelembe helyezte magát az ágyamon, majd az ölébe húzott. Nekem a mosolyt esélytelen volt lemosni az arcomról. Újra azt éreztem, hogy teljesen boldog vagyok, és minden rendben van.
De aztán ismét elkomolyodtam.
- Nick, mik vagyunk mi? – de persze nem kaptam meg egyből a választ.
- Hát, ha nem írok mihamarabb néhány dalt, akkor én egy hullócsillag. – majd nevetni kezdtünk.
- De most komolyan… - ütöttem a mellkasára, játékosan.
- Mit akarsz, mik legyünk? – kérdezte, fülig érő szájjal.
- Nem tudom… talán…
- Folytassuk ott, ahol abbahagytuk?
- Aha, persze, akkor felhívom Chloe-t, hogy segítsen… - vettem elő a telefonomat, majd úgy tettem, mint aki hív.- Oké, ez jogos volt. – mondta, majd kivette a kezemből a telefont. Letette az ágy mellé, majd megpuszilta az arcomat. – Akkor… - kezdte, közben lentebb a nyakamat puszilta – mi lenne – hátrahajtotta a fejemet, és – ha csak – kezét a jobb combomra helyezte és elkezdte simogatni azt – élveznénk a pillanatokat? – jó volt, amit Nick csinált, nem akartam, hogy vége legyen.
- Azt hiszem… igazad van. – mondtam, közben levegőért kapkodtam. Hirtelen annyira meleg lett a szobámban. Úgy éreztem, hogy le akarom venni az összes ruhát, ami rajtam van, azonnal. Nick, közben gyengéden lefektetett az ágyra, majd miközben a számat és a nyakamat csókolgatta, a pólóm alá nyúlt. Élveztem az egész helyzetet, így csukva volt a szemem, de éreztem, kikapcsolódik a melltartóm, majd Nick kihúzta a pólómból, és eldobta valahova a szobában…
Kb. 1 óra múlva már az ágyban feküdtünk, mindketten kapkodtunk a levegőért. A fejemmel rádőltem Nickre, közben egyik újammal köröket rajzoltam a mellkasára.
- Ez. Elképesztő. Volt. – mondtam, mosolyogva, közben felnéztem rá.
- Egyetértek. – mosolygott. Egy ideig csak néztem az arcát. Majd megtörtem a csendet.
- Szeretlek. – Nick rám nézett, mintha valami ujjat mondtam volna, mire én egy picit kuncogtam.
- Én is téged. – s közelebb húzott magához, majd egy kis idő múlva elaludtunk.
Másnap, mikor felkeltem, még nem nyitottam ki a szemem, csak jobb kezemmel kerestem Nicket, de nem volt ott. Mikor kinyitottam a szemem, láttam egy kis papírt mellettem. Lassan felültem, majd elolvastam.
,,Jó reggelt, Csinibaba. Sajnálom, hogy nem lehetek melletted, amikor felébredsz, de el kellett mennem a stúdióba. Délután találkozunk. - Nick” – mosoly kerekedett az arcomra, majd leraktam a papírt az éjjeliszekrényre, és bementem a fürdőbe. Néhány perccel később már felöltözve kijöttem, majd leültem, és bekapcsoltam a Tv-t. Unatkoztam, és közben már nagyon vártam a délutánt, hogy ismét Nickel lehessek.
Az órák lassan teltek, aztán egyszer csak hallottam, hogy egy kocsi áll meg az ház előtt. Nagyon megörültem, hogy Nick végre itt van.
Egy hatalmas mosollyal, gyorsan lefutottam az emeletről, majd kinyitottam az ajtót.
- Szia, ba-Liam?! – elakadtam. Olyan volt, mintha minden megállt volna. A mosoly lefagyott az arcomról, és csak
néztem őt.
- Szia, Miley. – mondta egy kis mosollyal. – Bejöhetek? – kérdezte, egy kínos csend után.
- Gyere. – mondtam, majd bementünk a nappaliba. Én nem ültem, csak megfordultam, és vártam, hogy mit akar. De mikor nem mondta magától, rákérdeztem. – Mit akarsz itt?
- Bocsánatot kérni. – ez egy picit meglepett.
- Igen?! – mondtam, olyan hangnemben, mintha siettetném.
- Tényleg, őszintén sajnálom, amit tettem. És szeretném, ha legalább barátok lehetnénk. – egy ideig csak néztem őt. Kerestem a szemében valamit. Őszinteséget, hazugságot, de semmit nem tükrözött.
- Rég megbocsátottam, de köztünk már barátság sem lesz, soha többé. – a mondatom végére Liam lenézett, mintha egy picit szomorú lenne.
- Azért… megölelhetlek? Utoljára… - kérdezte, ismét egy kínos csend után. Én nem tudtam mit mondani. És mivel nem is mondtam semmit, odajött hozzám, és megölelt. Sokáig ölelt, majd elengedett.
- Hát akkor… szia! – mondta, majd elment.
Én még mindig sokkolva voltam. Nem számítottam erre, az biztos.
Aztán azon gondolkodtam, hogy mondjam-e el Nicknek, hogy mi történt.
Nick szemszöge
Végre elszabadultam Joe-tól, és az új albumától, és mehettem Miley-hoz. Nagyon boldog voltam a tegnap este után. Alig vártam, hogy ismét a karjaimban legyen.
Mikor odaértem a kocsimmal, láttam, hogy a kapu már nyitva volt. Bementem, majd elvettem az ülésről a szál rózsát, amit Mileynak hoztam, és elindultam az ajtó felé. Láttam, hogy egy kicsit nyitva van. Megijedtem, mert azt hittem, hogy valami rossz történt. De aztán hangokat hallottam bentről. Miley-ét, és… Liam-ét?!
Minden leforgott a fejemben: Mit keres Ő itt? Miért beszél vele Miley? Miért engedte be?
Majd később, amikor rájöttem, hogy úgysem fogom tisztán hallani, amit beszélnek, benéztem egy picit, de épp annyira, hogy ők nem lássanak.
Később azt kívántam, bárcsak ne néztem volna be. Miley Liam karjai közt volt, és ölelték egymást. Nagyon rosszul esett, amit láttam. Először dühöt éreztem, majd fájdalmat. Később, a kettőt egyszerre. Ledobtam a rózsát az ajtó mellé, és elmentem.
Miley szemszöge
Már eléggé késő volt, de Nick sehol. Hívtam legalább háromszor, és egyszer sem vette fel. Arra gondoltam, hogy meglepem és elmegyek hozzájuk, Így is tettem.
Denise nyitott ajtót, majd mikor elmondta, hogy Nick a szobájában van, oda siettem.
- Szia, baby! – mondtam, egy hatalmas mosollyal, mikor megláttam Nicket. Az ágyon ült, előtte volt a laptopja. Odamentem, leültem mellé, majd meg akartam puszilni az arcát, de elhúzta. – Valami baj van? – kérdeztem. Nick felállt, és az ablakához ment. – Nick…
- Képmutató vagy, Miley. – mondta, kicsit mintha dühös lett volna, de fogalmam sem volt róla, hogy miért.
- Miről beszélsz, Nick? – kérdeztem.
- Egyik percben még engem szeretsz, aztán ismét Liammel flörtölgetsz. Képzeld, ez a bajom! – mondta, már szinte kiabálva, majd ismét hátat fordított nekem. Kis gondolkodás után rájöttem, hogy biztosan láthatta a délutáni jelenetet, és valószínűleg félreértette. Viszont a kiabálás miatt, már én is dühös voltam, ezért ezt válaszoltam.
- Fogalmas sincs arról, hogy miről beszélsz. Előbb talán kérdezz meg, és aztán vádaskodj. – ezzel sarkon fordultam, becsaptam magam után az ajtót, és hazamentem.
Hazamentem, majd egy órával később csengettek. Demi volt az.
- Szia. – mondtam, lehangolóan.
- Mesélj, mi a baj? – kérdezte egyből Demi, közben leült.
- Csak Nick, annyira ahhhhh! – idegeskedtem. – Szóval, tegnap átjött, minden jól ment, csókolóztunk, aztán itt maradt éjszakára, és másnap reggel el kellett mennie, aztán délután Liam beállított, hogy „bocsánat, kérhetek egy utolsó ölelést?” majd megölelt, és ezt valószínűleg látta Nick az ajtóban, félreértette, megsértődött, és elment.
Demi teljesen lefagyott, gondolom sok volt ez neki egyszerre.
- Oké, csak egy kérdésem van. Ti ketten két napot nem bírtok ki veszekedés nélkül?
- Az ő hibája. Ő féltékenykedik folyamatosan, és sértődik meg, anélkül, hogy kérdezne valamit.
- De a féltékenykedés azt jelenti, hogy nagyon szeret, és hogy fontos vagy neki. – mondta Demi. Próbáltam leplezni, de a szám szélén egy apró mosoly jelent meg. Témát akartam váltani. – Éhes vagyok. – mondtam, majd bementem a konyhába. Elővettem a jégkrémet, leültem és elkezdtem enni.
- Te ilyenkor eszel jégkrémet? – kérdezte.
- Aha. – mondtam, közben a szám tele volt. - Kérsz? – nyomtam egy kanalat az arcába.
- Nem, köszi. – nevetett.
Néhány perccel később láttuk, hogy valaki belép az ajtón. Nick volt az. Lassan odafele jött. Közben Demi gyorsan elment.
- Szia. – köszönt Nick, mikor odaért. – Nagyon sajnálom. – mondta, s közben lefele nézett.
- Annyira utállak! – válaszoltam, majd odamentem hozzá, és megöleltem. Mikor elhúzódtunk egymástól, homlokát az enyémhez érintette, és ezt mondta.
- Én is szeretlek.
- Na jó, talán én is… egy ilyen picit. – mutattam, kb. egy centit az ujjammal. Nick csak mosolygott, majd megcsókolt.
A csók után ismét csak néztünk egymást.
Aztán olyan furán éreztem magam. Elkezdett fájni a hasam, majd mintha megfordultam volna a gyomrom, és szörnyű hányingerem volt.
- Mindjárt jövök. – majd elfutottam a fürdőszobámba.
Ismét kérlek titeket: Kedvenc rész/mondat, és az amit nem igazán kedveltetek. Előre is köszi.
Vicky
