,,You don't know you're beautiful, but that's what makes you beautiful"

A maraton megmaradt részei egyben. Amint láthatjátok, viszonylag hosszú, eléggé megcsapott az ihlet xD. És még van bőven belőle, szóval kommenteljetek sokat, s kapjátok az új részt. 8) Az előzőnél 7 komment volt, és teljesen megértem a hosszú szünet miatt, de azért remélem ennél meglesz a minimum 10 komment. 
Előre is köszi. 
Vicky

 - Miért ne lennék jól? – kérdeztem vissza, ridegen.

- Hát… csak… gondoltam, hogy volt valami baj az előbb lent…

- Nem volt semmi baj, nem értem miért kérdezed, természetes volt minden. – vágtam a szavába, még mindig elég keményen. Ezután egy hosszú csend következett. Nick keze még mindig körülöttem, de nem mozdult, nem szólt, s olyan volt mintha levegőt sem venne. Tudtam, hogy megbántottam. Nagyon. De… egyszerűen nem tudtam, hogy hozhatnám rendbe.

Még mindig a csend. Aztán egyszerre egy suttogó hang a fülemnél ismét megszólal:

- Szeretlek! – Nick. Ezzel teljesen eltört bennem valami. Hallottam, éreztem a fájdalmat a hangjában, és ez megölt belül engem. 

Épp, amikor éreztem, hogy egy könnycsepp legurul az arcomon, megfordultam a karjaiban, és szorosan hozzábújtam.

- Én is szeretlek… nagyon… - mondtam, s közben szipogtam egy kicsit. 8)

- Hé… figyelj… - mondtam Nick még mindig gyengéden, s közben az egyik kezével letörölte a könnyeimet az arcomról – Nekem te vagy a leggyönyörűbb lány az egész világon, oké? Minden értelemben… - én csak bólogattam, majd ismét közelebb húzódtam hozzá, s megpróbáltam elaludni.

Nick szemszöge

Másnap, mikor felébredtem, még mindig csukott szemmel, de kerestem Miley-t a jobb oldalamnál. Nem találtam, ezért kinyitottam a szemem és láttam, hogy nincs is ott. Nagy nehezen felkeltem, majd bementem a fürdőben. Ott sem találtam. Gyorsan felhúztam magamra egy nadrágot, és egy pólót, majd lementem. Amint beléptem a konyhába, megláttam Miley-t a pultnál, háttal nekem. Odamentem, két kezemet a pultra helyeztem, így körbefogtam Őt, majd adtam egy gyengéd puszit az arcára.

- Jó reggelt! – mondtam. – Jól vagy? – Miley kuncogni kezdett, miután ezt kérdeztem, majd – még mindig a karjaimban – megfordult.  

- Nicky, tudom, hogy tegnap egy kicsit… rossz kedvem volt…

- Egy kicsit? – most rajtam volt a sor, hogy nevessek.

- DE, nem kell folyamatosan megkérdezni, hogy jól vagyok-e. – fejezte be a mondatot Miley, közben Ő is próbálta visszafogni a nevetést.

- De én nem azért kérdeztem, mert félek, hanem, mert érdeklődöm a barátnőm lelki és testi állapota miatt. – Miley nevetésbe tört ki, majd ezt válaszolta.

- Hát persze… - ezzel – úgy éreztem – le is zártuk ezt a témát.

Megreggeliztük, sokat kacagtunk és beszélgettünk, majd délben nekem el kellett mennem. Mivel a banda már nincs éppen együtt, így én is egy új dolgot kezdtem el csinálni: különböző sztároknak segítek zenét írni, s felvenni azt egy stúdióban. Már nagyon sok tehetséges, híres emberrel találkoztam e munka folyamán, aminek kifejezetten örülök.

A mai napon egy bizonyos Delta Goodrem nevű nővel lesz találkozóm. Őszintén szólva nem igazán ismerem, de miután rákerestem egy kicsit, nagyon szimpatikus lett. Olvastam a betegségéről, és arról, hogy már 7 éves kora óta énekel, színészkedik. Úgy éreztem, hogy remekül kijövünk majd.

Odaértem a stúdióhoz, ahol találkoztunk, bementem, és kb. az várt, amire számítottam. Delta nagyon közvetlen, s már kb. 2 perc után, úgy éreztem, mintha ezer éve ismerném.

Dalírás közben eléggé megismertem, nagyon sokat mesélt az előző, 5 éves kapcsolatáról, a szakításról, és hogy mennyire megviselte.

- Sajnálom… - mondtam, mikor befejezte. Nem tudom mit mondani ezen kívül, mert… Mármint te mit mondanál, ha valaki, akit igazából nem ismersz, elmeséli neked, hogy 5 év után szakítottak a vőlegényével.   

- Nem, nem kell. Tudod, én egy nagyon pozitív ember vagyok. Nem arra gondolok, hogy vége lett és milyen szerencsétlen vagyok, hanem hogy meg volt, boldog 5 év, és, hogy milyen szerencsés vagyok emiatt. – fejezte be egy mosollyal, ami olyan volt, mintha le se lehetne mosni az arcáról, s arra késztet téged, hogy mosolyogj vele együtt.

Én is ezt tettem, mosolyogtam, s közben csak bámultam az arcát. Hihetetlen volt számomra, hogy hogy lehet valaki ilyen pozitív és erős.

Olyan gyorsan elröppent ez a nap, hogy szinte meglepődtem azon, hogy este 9 óra van, amikor megnéztem a telefonomat. Az időn kívül Miley 7 db nem fogadott hívását is láttam. Arra gondoltam, hogy valószínűleg ezért is kapni fogok ma este, de elhessegettem ezt a gondolatot.

- Akkor holnap találkozunk. – mondta Delta, mielőtt megölelt. Mikor elhúzódtunk, folytatta – Remélem legközelebb én is megismerhetlek téged.

- Mindenképpen. – válaszoltam, mosolyogva. Mikor kiléptünk nagyon sok lesifotós fogadott minket, szinte már a küszöbnél. Miközben próbáltuk kikerülni őket, Delta odasúgta nekem, hogy nem is lát a sok vakutól. Később észrevettem, hogy megfogta a kezem. Biztos, hogy segítsek neki – gondoltam. Mikor végre odaértünk a kocsinkhoz gyorsan beültem, és elvezettem onnan.

Mire odaértem Miley házához nagyon késő volt. Ő már aludt. Lefeküdtem mellé, s nem sokkal később elaludtam.

Másnap reggel 4-kor már fent voltam. Nem tudtam aludni. Kb. két óráig, néztem Miley, ahogy alszik, majd arra gondoltam, hogy elmegyek reggeliért, és kávéért. Halkan felkeltem, felöltöztem, majd mielőtt elmentem biztosra mentem, hogy nem keltettem fel Miley-t. Mikor odamentem láttam, hogy Ő még mindig alszik. Megpusziltam, majd elmentem.

Miley szemszöge

Ajtózárásra keltem fel. Nick – gondoltam. Kicsit még mindig zavart, hogy előző este egyszer sem vette fel a telefonját, de arra gondoltam, hogy biztos dolgozott, ezért lehalkította.

Elmentem a fürdőbe, lezuhanyoztam, rendbe szedtem magam, majd hallottam, hogy szólt a telefonom. Kimentem felvenni, és ismét egy váratlan fordulat.

- Szia, Miley! – Liam. Már megint mit akarhat? – gondoltam magamban.

- Ó, szia.

- Nem számítottál rám, huh? – nevetett egy kicsit.

- Hát, őszintén nem.

- Csak gondoltam megkérdezem, mi újság? Jól vagy?

- Igen, persze. Miért ne lennék jól? – kérdeztem összezavarodottan. Liam kicsit mintha ideges lett volna, és ezt válaszolta.

- Hát… tudod… ami történt… Nickel… szóval… sajnálom.

- Várj, várj, várj. Mi van Nickel? – most már még jobban össze voltam zavarodva.    

- Hát… az, hogy szakítottatok. Gondoltam, biztos nagyon ki vagy, és szükséged lenne egy…

- VÁRJ! MI VAN?! Ezt meg honnan hallottad?

- Tegnap késő este olvastam az Interneten.

- Ó, értem… - nevettem – Liam, tanuld meg, hogy ne higgy a bulvár oldalaknak, vagy az újságoknak.

- Értem már – nevetett Ő is, majd folytatta - csak kicsit fura, hogy Nick egy másik lánnyal volt, és fogták egymás kezét, de akkor biztos ez is csak…

- Micsoda?! Milyen lány?! – kérdezgettem.

- Ja, hogy nem tudtad… Mindegy, én nem mondtam semmit, szia. – majd megszakadt a vonal.

Nagyon ideges lettem, a miatt, amit Liam mondott. Gyorsan kezembe vettem a laptopomat és megnéztem. „Nick Jonas és Delta Goodrem kézen fogva. Niley szakított?!” – szinte minden oldalon. Megnyitottam a képet, s amint megpillantottam egy szúró érzés fogott el, mintha valaki késsel szurkálna. Miért fogja Nick a kezét?! Miért mennek együtt?! Miért vannak együtt?! Egyáltalán ki ez a csaj?! – ez a 4 kérdés folyamatosan forgott a fejemben.

Hallottam, hogy Nick leparkolt a garázs elé a kocsival. Kíváncsi voltam, hogy elmondja e nekem ezt az egészet. Ezért úgy tettem, mintha nem is láttam volna a képeket, és nem is tudnék semmiről.

Nick szemszöge

Beléptem az ajtón, s megláttam Miley-t. Leraktam a kávét és a reggelit az asztalra, majd odamentem hozzá és megöleltem.

- Szia, Csinibaba! – köszöntem.

- Szia – a szemeibe néztem, s olyan volt, mintha sírt volna.

- Valami baj van? – kérdeztem.

- Nem, nincsen semmi, tényleg. – válaszolta.

- Oké… - majd úgy tettem, mint aki elindul, azonban e helyett gyorsan visszafordultam, felemeltem Miley-t, s bevittem a nappaliba, majd ledőltem a kanapéra, vele a karjaimban. Ő végig kuncogott, ami engem is megmosolyogtatott.

- Hiányoztál tegnap este… - mondta.

- Te is nekem, ó, és ne haragudj, hogy nem vettem fel a telefont, le volt némítva a dal-írás miatt.

- Semmi baj. Csak meg akartam kérdezni, hogy mikor jössz vissza, mert… terveztem nekünk valamit tegnap estére, de most már mindegy.

- Naaa, mit?! – kérdeztem, izgatottan. Miley kuncogott, majd egyik ujjával köröket rajzolt a mellkasomra, s ezt válaszolta.

- Talán egyszer megtudod. De abban biztos lehetsz, hogy tetszeni fog. – vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam, mire Ő még jobban kacagni kezdett.

- Tegnap egy Delta Goodrem nevű lánnyal dolgoztam együtt, nagyszerű ember, tényleg, meg kell őt ismerned. – miután kimondtam a nevét Miley kiugrott az ölemből, s elment. Nem értettem, hogy most mi van. Követtem őt. Beviharzott a szobába, s mielőtt én is be tudtam volna menni, rám csapta az ajtót, ami történetesen arcon talált, elég erősen, az orrom is elkezdett vérezni.

- Miley, mi az a nagy probléma, ami miatt rám kellett csapnod az ajtót, úgy hogy betörjön az orrom?

- Megérdemelted! – mondta. Ezen eléggé meglepődtem. Tudtam, ha ilyen mond, akkor biztos valami nagyon, nagyon rosszat tehettem.

- És megtudhatnám, hogy mit követtem el? – kérdeztem, kicsit már frusztrálva.

- Ó, TE?! Igazán semmit, azon kívül, hogy egy 8 évvel idősebb csajjal járkálsz kézen fogva a fotósok előtt, nekem dicséred össze-vissza, és még a telefont sem veszed fel, mert te VELE vagy. Ezen kívül tényleg semmi bajom nincs. – először nem esett le, hogy milyen "kézen fogva" dologról beszél, aztán beugrott. Sóhajtottam egyet, majd odamentem hozzá, s leültem mellé az ágyra.

- Baby, Ő fogta meg a kezem, mert nem látott a vakuktól, én pedig odasegítettem a kocsijához, ezen kívül nem történt semmi. A telefont már elmondtam… Sajnálom, nem akartalak megbántani.

- Hát, pedig sikerült, nagyon is. Ráadásul nem is mondtad volna el nekem…

- Jézusom, azért nem, mert nem is emlékeztem rá, mivel NEM JELENTETT SEMMIT. – most már én is kiabáltam Miley-val. Eléggé untatott már ezzel a viselkedésével. Sóhajtottam még egy nagyot, majd kicsit lenyugodtam, s folytattam. – Nem akartalak megbántani, csak… kérlek, ne tolj el magadtól ilyen is butaságok miatt…

- De ez nekem sokat jelent! – kiabálta Miley.

- Tudod, már nagyon kezd elegem lenni a viselkedésedből… - kiabáltam vissza.        

- Lehet, hogy akkor ezzel a Delta-val kéne járnod, Ő úgy is olyan tökéletes… - Miley.

- Tudod, mit?! Lehet, hogy igazad van! – kiáltottam vissza, majd ráeszméltem, hogy mit mondtam. Basszus – gondoltam magamban. – Miley, sajnálom, nem úgy gondoltam… - de ő felállt az ágyról, s berohant a fürdőbe, valószínűleg sírni.

Kb. egy óráig, ültem az ajtó mellett, s kértem Miley-t, hogy jöjjön ki. Végre kinyitotta az ajtót, kijött, s lefeküdt az ágyára. Lefeküdtem mellé, s csak néztem. Rám nézett, majd ezt mondta:

- Most tényleg nem akarok veled beszélni.                 

- Rendben. Akkor csak itt fogok ülni, nézlek, s hallgatom, ahogy levegőt veszel. – Miley kuncogott egy kicsit majd ezt mondta:

- Annál már csak az a rosszabb, ha alvás közben bámulsz. – nézett rám.

- Akkor, azt hiszem, ez a tökéletes idő, hogy elmondjam, reggel 2 óráig néztelek, amint alszol… - Miley ismét kuncogott, de most erősebben. Mosolyogtam, majd elkezdtem énekelni.

„Baby you light up my world like nobody else
The way that you flip your hair gets me overwhelmed
But you when smile at the ground it aint hard to tell

You don't know you're beautiful

But that's what makes you beautiful”

Miley szemszöge

 Teljesen elolvadtam, mire abbahagyta. Gyorsan odahúzódtam hozzá, fejemet a mellkasára helyeztem. Nick egyik ujjával felemelte a fejemet, s megcsókolt. Egy rövid idő után elhúzódtam, és ezt mondtam gyorsan:

- Nem énekelhetsz mindig, ha elrontasz valamit!         

- Tudom. De szemlátomást ez bejön. – mosolygott, majd ismét megcsókolt. Illetve akart, mert én ismét elhúzódtam, s elkezdtem:

- De ne hogy azt hidd, hogy ez mindig…

- Fogd már be. – nevetett Nick, majd habozás nélkül megcsókolt….

,,Minden rendben van?!"

Szóval itt a maraton első része, folyamatosa nézzétek a blogot, ugyanis teszem az új részeket. Remélem tetszeni fog. Kommenteljetek, nagyon érdekel a véleményetek. (Az előző bejegyzésemhez írt egy kommentelő, hogy új olvasóm. Ennek nagyon örülök és köszönöm, ugyanis azt gondoltam/gondolom, hogy elvesztettem néhány olvasót ezzel a szünettel, ezért különösebben is örülök az ,,ujjaknak"xD)
Vicky

Amilyen gyorsan csak tudtam, elfutottam a fürdőbe. Az ajtót sem tudtam bezárni, ugyanis egyből leborultam a WC elé.

Néhány perccel később – én még mindig a WC előtt térdeltem - éreztem, hogy valaki a hajamat, gyengéden, elhúzza az arcomból a hátamhoz. Felnéztem, és Nicket láttam. Felálltam, majd megmostam az arcom. Aztán csak ott álltam, kezeimmel támaszkodtam és néztem magam a tükörben. Nick ismét, habozás nélkül odajött, és hátulról megölelt. A tükörben egymásra néztünk, de nem szóltunk semmit.

- Jól vagy? – törte meg Nick a csendet.

- Most már igen. – mutattam egy apró, gyenge mosolyt, remélve ez megnyugtatja. – Biztos csak összeettem mindent. 

- Gyere – húzott el, gyengéden – feküdj le. – majd kimentünk a szobámba és lefeküdtünk az ágyamra. Nem kellett sok, hamar elaludtam. Azon az éjszakán kétszer volt hányingerem. Nick mindig felkelt velem, és ott volt nekem.

Másnap reggel, amikor kinyitottam a szemem, Ő már ébren volt. Az egyik kezével tartotta a fejét, mosolygott, s közben csak engem bámult.

- Jó reggelt! – puszilta meg az arcom. – Hogy érzed magad?         

- Egész jól. – mosolyogtam. Nick közénk húzott egy tálcát, rajta reggelivel. Olyan volt, mintha valami ki lenne írva az étel segítségével. Megnéztem jobban, majd amikor picit összezavarodtam, megkérdeztem.

- Költözzünk Ősszel!? – néztem Nickre. Mikor ezt kiejtettem Nicknek lefagyott a mosolya, majd megigazította a betűket a tányéron.

- Költözzünk össze! – jöttem rá. Akaratom ellenére egy hatalmas mosoly jelent meg az arcomon. Majd néhány másodperccel később ráugrottam Nickre.

- Ez igen lenne? – kérdezte nevetve.

- Abban biztos lehetsz. – mondtam, majd olyan szenvedéllyel, ahogy csak tudtam, megcsókoltam.

2 héttel később…

Minden rendben van. Szinte már úgy érzem, hogy az életem nem is lehetne jobb. Nickel a lehető legnagyobb rendben van minden, Chloe és az összes többi lány is eltűnt. Liam néhányszor hívott, kérdezve „Mi a helyzet?” Nem mondtam el Nicknek ugyanis tudtam, hogy reagált volna. Előtört volna belőle a féltékenység. Emellett tényleg megbocsátottam Liam-nek, és jó tudni, hogy legalább barátoknak megmaradtunk.

A nappaliban ülök a kanapén. Nicket várom, eredetileg találkoznánk nálam, majd elmegyünk megnézni a házat, amit Ő vett kettőnknek. Végre megjött.

Kifutottam hozzá, épp, hogy a kocsijából kiszállt, a nyakába ugrottam.

- Szia, baby! – mondtam, aranyosan.

- Ezt a köszönés módot meg tudnám szokni. – nevetett Nick. – persze csak veled. Joe-val vagy Kevinnel elég fura lenne… - nevetésbe törtem, hiszen szinte a szemem előtt volt, ahogy Joe Nick nyakába ugrik, és azt mondja: „szia, baby!” xD

Beszálltam a kocsijába, és elindultunk. Útközben beszélgetni kezdtünk. Majd egy rövidke csend után, közelebb dőltem hozzá, kezemet a combjára helyeztem és simogattam azt. Nicknek egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán, látszott, élvezi a dolgot. 

- Miley… nem vagyok benne biztos, hogy tudok így vezetni. – mondta, mire én kuncogtam, s fentebb helyeztem a kezemet, folyamatosan simogatva. Nick hátra dőlt, majd vett egy nagy levegőt és kifújta azt. Ismét kacagtam. Megérkeztünk a házhoz, Nick leparkolta előtte. Egyik kezem még mindig a combján volt.

- Mi lenne, ha egy picit itt maradnánk a kocsiban? – kérdezte Nick, majd ő is közelebb dőlt, és csókolgatni kezdte a nyakamat. Becsuktam a szemem, nagyon élveztem, ahogy Nick ajkai a bőrömhöz érnek. Minden egyes mozdulatánál kirázott a hideg. Pontosan tudtam, miért akar a kocsiban maradni, és – legyünk őszinték – nekem sem volt ellenemre, viszont elég sok lesifotós van a közelünkben, plusz, játszadozni akartam Nickel. 8)

- Talán később. – mondtam, majd kiszálltam a kocsiból, s ott hagytam egy szótlan, felizgult Nicket. Néhány másodperc múlva kiszállt Ő is, én pedig gonoszan rámosolyogtam.

- Utállak! - mondta. Kuncogtam, majd közelebb mentem hozzá és megfogtam a kezét. Ahogy gondoltam, egyszerre rengeteg paparazzi ,,termett" körénk. Nem szóltunk semmit, nem is válaszoltuk semmire, viszont ahogy Nickre néztem, nem olyan volt, mint régen. Sőt, úgy látszott, nagyon is örült, hogy ott voltak a fotósok. Először nem értettem, aztán miközben bementünk közelebb dőlt és a fülembe suttogta: „Lefogadom, hogy mind féltékenyek, mert a világ legszexibb csaja az enyém” – közben elengedte a kezem, s feltűnés nélkül a fenekemre tette azt. Elpirultam, s ezt próbáltam takargatni a kezemmel, nem akartam, hogy holnap az álljon a címlapokon, hogy vajon mit mondhatott nekem Nick.

Miután beértünk a házba, mindketten körülnéztünk. Nagyon tetszett. Máris tudtam a kedvenc helyemet: a nappali szőnyeg. Annyira jól néz ki. Imádom elképzelni magukat rajta… bárhogy.

Nem sokkal később a képzeletem valóra vált.

Ott feküdtünk, én Nick lábai közt, meztelenül, egy pléddel betakarva, a sötétben a kandalló előtt.  

- Nick?

- Igen?

- Mit gondolsz a testemről? – attól függetlenül, hogy nem láttam az arcát, tudtam, picit meglepődött a kérdésemen.

- Hát… amint azt már kint is megbeszéltük, te vagy a legszexisebb lány a világon. Imádok mindent rajtad. – vett egy nagy levegőt – Az arcod, a melleid, a hasad, a lábaid csak… - sóhajtott – tökéletesek. 8)

- És… akkor is tetszenék, ha nem lennék ilyen vékony? – biztosra vettem, hogy ezen még jobban meglepődött.

- Miley… Nekem úgy vagy tökéletes, ahogy vagy, de… - de a szavába vágtam.

- Szóval nem.

- Mi nem?

- Nem tetszenék neked.

- De… én nem ezt mondtam, sőt…

- Ilyen szöveget csak akkor mondunk, amikor pont az ellenkezőjét gondoljunk, csak éppen nem akarunk megbántani senkit. – mondtam, picit hangosabban, s közben elhúzódtam tőle, így a szemébe tudtam nézni. Egy nagyon összezavarodott Nicket láttam.

- Mi van!? – kérdezte. – Miley, én egy szóval sem mondtam, hogy nem tetszenél, ha nem lennél ilyen vékony. – sóhajtott egyet, majd egy apró mosollyal ezt mondta – Nem akarok ilyen kis butaságokon veszekedni. – próbált közelebb húzni magához, de én gyorsan felálltam, magamra tekertem a plédet, majd mielőtt elmentem a fürdőbe, ezt mondtam:

- Akkor minek hoztad fel a témát? – s sarkon fordultam.

- MI VAN?! De hát nem is én… - tovább nem hallottam, mert becsaptam az ajtót. Később bementem egy hálószobába és megpróbáltam elaludni. Nem sokkal később ajtónyitást hallottam. Néhány mp elteltével éreztem egy kezet a csípőmön, ami majd átölelt, s Nick suttogó hangját a fülemnél.

- Jól vagy?

- Miért ne lennék jól? – kérdeztem vissza, ridegen. Igazából magam sem értettem mi volt a probléma, miért voltam ilyen szeszélyes, de egyszerűen ezek a szavak hagyták el a számat…