Puszi, Vicky
Nick nagyon sokáig ott maradt velem. Egyáltalán nem veszekedtünk, és nem volt feszült a hangulat. Egyszerűen csak jól éreztük magunkat.
- Váó! Ez működik? – mutatott Nick egy régi fényképező-gépre, ami a szekrényen hevert, a nappaliban.
- Fogalmam sincs. – válaszoltam. Majd mindketten odamentünk.
- Nézzük meg! – mondta, mire mindketten, egyszerre odanyúltunk érte. A kezeink találkoztak. Egymásra néztünk, majd én gyorsan elhúztam a kezem, és visszaültem a kanapéra.
Nick levette a fényképező-gépet, és odaült mellém. Mindketten beálltunk, majd megnyomta a gombot, de nem történt semmi.
- Úgy látszik, már nem működik! – mondtam. - Megoldom. – vágta rá Nick, majd lerakta maga elé, és úgy tett, mint aki ért ehhez. – Csupán órák kérdése. – tette hozzá, kicsit halkabban, mire én kuncogni kezdtem.
Majd egyszer csak egy nagy vaku fényt láttunk. Elkészült a kép.
- Azt hiszem, ez a legértelmesebb kép, ami valaha készült rólam. – mondta Nick, mire én nevetni kezdtem.
Kb. egy félóra múlva már a szobámban voltunk. Én az ágyamon ültem, Nick pedig a szekrényeim előtt sétálgatott.
- Nah ez mi? – kérdezte, közben az asztalom felé mutatott. A naplómra talált rá, amit kb. már 2 éve nem vezetek.
- Csak egy régi napló… - mondtam, majd gyorsan odamentem hozzá és kivettem a kezéből. Nem akartam, hogy elolvassa, mert nagyrészt róla szólt. Még amikor 12 éves voltam, akkor kezdtem el, és akkor fejeztem be, amikor először szakítottunk.
- Akkor nem lehet baj, ha megnézem… - mondta Nick, majd mosolyogva kivette a kezemből. – De az! Gyerünk Nick, add vissza! – mondtam, s próbáltam komolynak tűnni, de mégis kuncogtam közben.
- „Akkor hajnali négyig…” – kezdte el olvasni az egyik oldalt, de én kikaptam a kezéből, s megpróbáltam kifutni a szobából. Ő viszont utánam jött, és hátulról körbe fogott erős kezeivel, amik teljesen átértek. A közelségtől elgyengültem. Egy ideig Nick is csak állt, majd kivette a naplót a kezemből, és hátrébb lépett.
- „Akkor hajnali négyig beszélgettünk. És én fülig szerelmes lettem. Úgy éreztem, mintha a világ megállt volna. Semmi más nem számított.” – olvasta Nick először nevetve, majd minden egyes szónál, mintha kicsit komolyabb lett volna. Lapozott egyet, és a következő oldalról is felolvasott néhány sort: - „Imádok bringázni, ő pedig mellettem sétált, és énekelte nekem a My Girlt. De a refrént átköltötte, és a „my girl” helyett azt énekelte, hogy „Miley, talkin’ ’bout Miley”.” – itt megjelent egy apró mosoly a száján, jelezve, hogy már teljesen tisztában van azzal, hogy ez róla és rólam szól. Végül az utolsó oldalra lapozott, és felolvasta az utolsó mondatokat.
- „Annyira szerelmes vagyok! De ez az a fajta szerelem, amikor teljesen mindegy, hogy a nap süt-e, vagy zuhog az eső. Az a fajta szerelem, amitől decemberben is a legszívesebben beleugranál a vízbe. Az a fajta szerelem, amikor legszívesebben táncra perdülnél az esőben.” – olvasta, egy hatalmas mosollyal az arcán. – Váó! – sóhajtott még mindig megdöbbenve, s közben leült az ágyamra.
Nekem egy apró mosoly jelent meg az arcomon, ami már elvörösödött, s inkább lefele néztem.
Egy kis idő után, leültem mellé.
- 20 kérdés? – szólalt meg Nick. – Én kezdem.
- Oké. – válaszoltam még mindig egy kicsit zavarban.
- Elő tudnám hozni belőled ezeket, az érzéseket újra? – kérdezte egyből, egy percnyi gondolkodás nélkül.
- Talán. – válaszoltam, mosolyogva. Az igazi válasz természetesen ez lett volna: „SIMÁN!” de nem akartam elrontani ezzel a ma estét. – Van olyan pillanat, hogy hiányzok? – Nick rám nézett, majd a kezeire, és válaszolt:
- Minden nap. – próbáltam nem mutatni, de egy hatalmas mosoly kerekedett az arcomra. Egy idő elteltével én lefeküdtem a hátamra, Nick pedig mellém, de ő csak ült, kezei a térdén voltak.
- Miért mentél el? – kérdezte, mélyen, és komolyan a szemembe nézve. Pontosan tudtam, hogy mire gondol. Miét mentem el a kórházból, amikor Ő eszméletlenül feküdt? Vettem egy mély levegőt, kifújtam, majd elmondtam neki az igazat.
- Mikor Joe elmondta, hogy mi történt, egyből bementünk a kórházba. Azt mondták, hogy nem biztos, hogy túl éled. Nagyon megijedtem, mert belegondoltam a legrosszabba is. Aztán amikor bementem hozzád, csak ott ültem melletted, és fogtam a kezed. Majd bejött Selena és… - itt megálltam.
- Ki? – kérdezte Nick, közben lefeküdt, így az arcunk egy szinten volt.
- Chloe. Azt mondta nekem, hogy ez az egész az én hibám. És hogy milyen önző vagyok, meg, hogy mikor velem vagy, mindig történik valami baj. Majd miután Selena helyeselte, kiküldött. Egy ideig dühös voltam rájuk, de aztán rájöttem, hogy igazuk volt. Másnap megkértem Joe-t, hogy mindenről tájékoztasson, ha csak megmozdulsz is, de ne mondja el neked… Kb. ennyi. – Nick csak nézett. Nem szólt semmit. Majd egyszer csak odahúzott magához.
- Nem vagy önző… Tudod… te vagy a leggyönyörűbb lány, akit valaha láttam… kívülről és belülről is. – ismét egy mosoly jelent meg az arcomon, miközben ott ültem a karjai közt.Lécci, ismét írjátok le a kedvenc részt, és azt, ami nem igazán tetszett. Nyugodtan le lehet írni azt is, jól fogadom a kritikát. 8)
