’Wedding Bells’

Sziasztok! Íme az utolsó rész. Nagyon sok idő telt el, amióta nem töltöttem fel semmit, és nagyon sajnálom. Tudom, elveszítettem néhány olvasót, lehet, hogy mindet, de... úgy éreztem, hogy ez a történet azért érdemel egy befejező részt.
Mindenki, aki valaha olvasta ezt a történetet, vagy csak bele olvasott, köszönöm!
Ó, és Shushii kommentjét szeretném külön megköszönni. Az egyik legkedvesebb (és leghosszabb :P) komment, amit valaha kaptam. Sokat segített, és nagyon jól esett, tényleg! Köszi!!!
Puszi, Vicky

Miley

Cnn: ,,Miley Cyrus hozzámegy a ,,Az Éhezők Viadala” sztárjához, Liam Hemswoth-höz”

E!Online: ,,Miley Cyrus-t eljegyezte Liam Hemsworth!”
Hollywoodlife: ,,Miley Cyrus családja boldog az eljegyzés miatt”

MailOnline: ,,Miley Cyrus le sem bírja venni a szemét, újdonsült vőlegényéről, Liam Hemsworth-ről”

Minden újság, minden weboldal első lapján ezt, vagy ehhez hasonló híreket lehet olvasni… Igen, Liam Hemswort megkérte a kezem, és Én igent mondtam…
De gondolom mindenkit érdekel hogy is került az életem oda, ahol most van… Hiszen Én Nick Jonassal boldogan éltem, szintén eljegyezve, ráadásul terhesen… Ennek, mármint 2012. januárjának, már egy éve…

Először is a terhesség… Azóta, minden egyes nap eszembe jut, ami akkor történt…

2012. január 23.

Reggel, mikor kinyitottam a szemeimet, Nicket pillantottam meg először, az arca mélyen a párnájában, szája nyitva, egyik keze lóg az ágy oldalán, a másik pedig Rajtam… Akaratlanul is kuncogni kezdtem, de csak halkan, nehogy felébresszem… Megpróbáltam kimászni, szintén úgy, hogy ne keltsem fel… Lementem, és a konyhapult előtt iszogattam a reggeli teámat… Egyszer csak háturól, két erős kezet éreztem a csípőm körül, majd Nick puha arcát az enyémnél.

- Jó reggelt, Csinibaba! – hatalmas mosoly kerekedett az arcomon, majd megfordultam és adtam egy puszit Nick arcára.

- Jó reggelt!

- Hogy aludtál? Vagyis… hogy aludtatok? – kérdezte Nick mosolyogva, majd a hasamra tette a kezét, és simogatta azt.

- Nagyszerűen… - válaszoltam. Majd ezzel folytattam: - Ma mennünk kell egy vizsgálatra, hogy megtudjuk, minden rendben van e… Remélem Apu is jön Velünk… - céloztam Nickre, aki még mindig a lemoshatatlan mosolyával előttem állt.

- Mindenképpen ott leszek!

- Rendben! Készítek Neked egy kávét! – kibújtam a karjai közül és elindultam a a konyhapulthoz.
- Helyes! – vágta rá Nick. Hátrafordultam, rányújtottam a nyelvem, majd odaléptem a pulthoz. Egyszer csak egy kisebb fájdalmat éreztem, mintha görcsölnék. Hamar elmúlt, ezért elkezdtem kiönteni Nick kávéját. Azonban a fájdalom máris visszatért, sokkal erősebben. Elejtettem Nick bögréjét.

Hallottam, hogy Ő egyből felállt, és gyorsan ott termet mellettem.

- Miley, baby, minden oké? – kérdezte, aggódóan. De mielőtt válaszolhattam volna, elvesztettem az egyensúlyomat, és csak arra emlékszem, hogy ott helyben összeestem. Nick, szerencsére, elkapott, viszont ettől kezdve nem emlékszem semmire.

Egy ágyban fekszem. Nem tudom, hol, és miért. Lassan, ahogy kinyitom a szemem, megpillantom az Én Nickym aggódó arcát.

- Miley! Hála Istennek, hogy jól vagy! Baby, azt hittem, hogy… - és elcsuklott a hangja, szemei pedig könnyekbe folytak.

- Mi történt? – meg akartam nyugtatni, de.. mivel nem tudtam semmit, így csak ez a két szó jött ki a számon.

Nick csak hallgatott, mintha nem is kérdeztem volna semmit. Aztán végre megszólalt:

- Majd később megbeszéljük, most pihenj, rendben?!
- De, Nick… A baba? Ugye jól van?!
- Miley, most nem szabad felizgatnod Magad, és…

- Nick! Mi van a babával?! – Nick elhallgatott, csak nézett Rám, szemei még mindig könnyekben, most azonban néhány csepp le is hullott. Azon kevés alkalmak egyike volt ez, amikor láttam Nicket sírni. Akkor már tudtam. Tudtam, hogy valami baj van. És hogy a babával, de… nem. Nem veszíthettem el. Ugye, nem?!

- Baby, minden rendben lesz! – mondta Nick, majd homlokát az enyémhez érintette…

Később az orvosok elmondták, hogy problémák léptek fel a terhességem alatt, ezért elveszítettem a babám. Nagyon nehéz volt, akárcsak most, visszagondolni rá. Azonban egy dolog megnyugtatott. Nick ott volt Nekem. Ott volt mellettem végig.
Egy idő után, amikor már jobban voltam, Nick és a testvérei hozzá kezdtek az új albumukhoz. 2013ra ugyanis újra összeáll a Jonas Brothers új albummal, új turnéval. Először csak ritkán ment el Nick, hamar hazajött, de nem volt feltűnő, hiszen Én is dolgoztam. Azonban egy idő után, egyre többször, és hosszabb időre ment el, volt, hogy este nem is jött haza, mert a stúdióban voltak. Éreztem, de soha sem mondtam ki. Akármennyire is fájt, büszke voltam Rá. Minden nap.

Később rájöttem, hogy Ő is érezte.

2012. június 11.

Ma van az évfordulónk. 6 éve, ezen a napon találkoztunk először Nickel. Ezt minden évben, még akkor is, amikor nem voltunk együtt, megünnepeltünk. Együtt voltunk ezen a napon, minden egyes évben. Ez az, amiben biztos vagyok, hogy bármi történjék velünk, bárhogy alakuljon az életünk, ezen az egy napon, mindig együtt leszünk, csak Mi ketten.
Ez ma is így lesz. Már alig várom, hogy hazajöjjön Nick. Amikor meghallottam az ajtót, gyorsan odaszaladtam, és nyakába ugrottam. Nevetett kicsit, majd átölelt.
Egész este, olyan boldog voltam. Az egyik legjobb esténk volt.
Hajnal 3 óra körül, a kandalló előtt ültünk, és csak beszélgettünk. Nick egyszer csak komollyá vált, és ezt mondta.

- Tudod, hogy szeretlek, igaz?!
- Igen. Igen, tudom.
- Ezt sose felejtsd el! És azt, hogy mindent azért teszek, mert szeretlek.
- Rendben, megígérem, de, Nick… megijesztesz. – közelebb jött hozzám, megfogta a kezem, és folytatta.

- Nézd… rájöttem, hogy.. ha tényleg szeretlek, akkor… nem szabad, hogy önző legyek, és csak Magamra gondoljak. Viszont ezt teszem, már egy ideje.

- Nick…

- Miley! Nem hagyhatom, hogy egyedül légy. Nem tehetem. Én viszont most többet nem tudok Neked adni. Most nem – elhallgatott. Sóhajtott egyet, majd folytatta – Valaki egyszer azt mondta, hogy néha távol kell lenned azoktól, akiket szeretsz, de ez nem jelenti azt, hogy kevésbé szeretnéd Őket… néha, épp emiatt szereted Őket még jobban. Az, hogy elengedlek, csak egy módja annak, hogy megmutassam mennyire szeretlek… - közelebb dőlt hozzám, megpuszilt, majd felállt és kisétált az ajtón… az életemből.

Nagyon sokáig nem értettem, miért tette ezt, de idővel sikerült megértenem, hogy csak Nekem akart jót, és Neki volt a legnehezebb az egész.

Nem sokkal az után, hogy Nick elment, Liam meglátogatott. Egyre többet találkoztunk, ismét elnyerte a bizalmamat, ott volt Nekem, megszerettem, és most itt vagyunk.

Nicknek Én mondtam el az eljegyzést, nem akartam, hogy mástól tudja meg. Nem sokkal később egy új Jonas Brothers dalt hallottam, ’Wedding Bells’ címmel. A szöveg mindent elárult.        

,,Elnézést kérek a közbevágásomért,

Ez az ital csak most ért le,

Állást kell foglalnom,

De elérni lehetetlen.

Azt kérdezi ,,Tudsz titkot tartani?

A szertartás Júniusban lesz,

Tudom, hogy elsietem, de annyira szeretem,

Remélem hamarosan találkozhatsz Vele”

Nem, nem akarok szerelmet,

Ha nem Te vagy az,

Nem akarom hallani az esküvői harangokat,

Esetleg megpróbálhatnánk utoljára,

De nem akarom hallani az esküvői harangokat.

Próbálok elaludni,

De Te felkeltesz, mert próbálom meglátni a fényt,

Inkább, mint Téged fehérben,

Nem, nem akarom hallani az esküvői harangokat.

Elnézést kérek a nyers reakciómért,

De a közép pontba helyezel,

És ha őszinte akarok lenni,

Remélem le fogok bukni,

Megmutatom, hogy mennyire boldogtalan vagyok,

Hagyom, hogy lásd az igazságot,

Mert ha felidézed az évfordulónkat,

11 éjszakára esik Júniusba.

Nem, nem akarok szerelmet,

Ha nem Te vagy az,

Nem akarom hallani az esküvői harangokat,

Esetleg megpróbálhatnánk utoljára,

De nem akarom hallani az esküvői harangokat.

Próbálok elaludni,

De Te felkeltesz, mert próbálom meglátni a fényt,

Inkább, mint Téged fehérben,

Nem, nem akarom hallani az esküvői harangokat.”

Szeretem Liamet. Vele fogom leélni az életemet. De Nicknek mindig lesz helye a szívemben, csak úgy, mint Nekem az övében…

,,Mindketten szörnyűek vagytok egymás nélkül…"

Sziasztok! Jó hosszú ideje már... két dolog az oka: időhiány, valamint nem is nagyon jött az ihlet. 
Nem ígérek semmit a következő résszel kapcsolatban, akkor fogom hozni, amikor tudom, de LESZ!! Kommenteljetek, lécci. :) 
Köszi, puszi, Vicky
 
… 3 hete történt, hogy megtudtam, Nick elmondta Delta-nak, hogy terhes vagyok, én Liam-et hívtam magamhoz, Nick meglátta, összeverekedtek, majd bocsánatot kért… én pedig időt.

Otthon, egyedül, visszaemlékszem az egészre…

,,- Időre van szükségem…

- Hogy érted?!

- Úgy, hogy… legyünk külön egy kis időre… - Nick nem szólt semmit. Felállt, és elindult az ajtó felé… Majd visszafordult, és ezzel a mondattal távozott.

- Nem akartalak megbántani, Miley, kérlek, ne haragudj. – és elment…”

Ez a néhány mondat van a fejemben 3 hete… Tudom, hogy én akartam a szünetet, és nem bántam meg, de… hiányzik Nick. Nagyon.

Ma este viszont nem fogok Rá gondolni. Vagy bármi másra, ugyanis Demi elhívott magához, egy csajos estére. Már nagyon várom, hiszen nem ártana egy kis kikapcsolódás…

Miután felöltöztem és elkészültem, kimentem a kocsival a házam elé, és elindultam Demihez.

Odaértem, és – meglepetésemre – Demi kint várt a ház előtt, valamint még 2 autó állt ott. Először azt hittem, hogy valami közbe jött Neki, de nem.

- Szia, Miles. Mizu? – kérdezte, hatalmas mosollyal az arcán, és összekulcsolta a jobb kezét az enyémmel.

- Hey, Dems. Ki van még itt? – mosolyogtam én is.  

- Hát… az úgy van, hogy nem teljesen csajos esténk lesz… - itt lefagyott a mosoly az arcomról. Nem értettem, hogy mit akar mondani…

- Miért is?

- Mert, itt van még Joe, és Nick… - mikor ezt kimondta én megfordultam, és elindultam a kocsim felé. Ő viszont megfogta a kezem és visszahúzott.

- Ne menj el, Miles! Figyelj, ez az egész csak azért van, hogy…

- Miért van, Demi?! Nagyon jól tudod, hogy az utolsó dolog, amit ma este akartam, az az, hogy Nickel találkozzak, erre idehozod Őt.

- Miley, Joe-val úgy gondoltuk, hogy itt az ideje kibékülnötök. Mindketten szörnyűek vagytok egymás nélkül… Bocsi, de ez az igazság. Ugyan már, Miley… Ne mondd, hogy nem hiányzik, mert tudom, hogy igen. És Te is Neki. Nah, gyerünk… - és behúzott a házba.

Mikor beléptünk ott ült Nick és Joe a kanapén. Mindketten felálltak, én odamentem, megöleltem Joe-t, majd odaléptem Nickhez. 

Megváltozott. A haját levágatta, és az arca enyhén, alig láthatóan borostás volt. De még mindig nagyon jól nézett ki. Legszívesebben a karjaiba ugrottam volna, de aztán magamhoz tértem, és csak annyit mondtam:

- Szia, Nick!

- Szia, Miles! – és közelebb dőlt, majd az arcomra adott egy puszit. Én, akaratlanul, becsuktam a szemeimet. Annyira jó volt az ajkait ismét a bőrömön érezni.

- Akkor szerintem nézzünk egy filmet… - szólalt meg Demi. – Mit szóltok a Notebook-hoz? – Joe és Nick egyszerre sóhajtott, mire Demi ezt mondta:

- Akkor szavazzunk… Ki szeretné a Notebook-ot? – csak én és Ő nyújtottuk a kezünket, Dems mégis ezt mondta: - Akkor, mivel én, Miles és Joe is ezt akarjuk, így marad ez. – és szó nélkül elindította a filmet. Én kuncogtam, majd leültem Demi mellé a kanapéra. Joe lelökte magát Demihez, Nicknek pedig csak mellettem maradt helye.

- Megyek, csinálok popcorn-t… - és kimentem a konyhába. Egy kis idő múlva hallottam, hogy valaki utánam jött. Nick volt az.

- Jól áll Neked a rövid haj… - törtem meg a kínos csendet.

- Köszi. – válaszolta, majd ezzel folytatta: - Te is… nagyon csinos vagy. – mosolygott. Kezdett nagyon kínossá válni az egész, ezért elindultam a szoba felé.

- Miles! – szólt utánam Nick. Arra gondoltam, hogy most fog végre megállítani attól, hogy elsátljak, de ehelyett csak ennyit mondott.

- A popcorn-t itt hagytad. – odamentem a pulthoz, de mielőtt elérhettem volna a tálat, Nick megfogta a kezem.

- Ne haragudj, Miles! Tudom, hogy ezt már mondtam, de… nem tudom, mi mást mondhatnék. Hiba volt elmondani Neki, belátom. De már nem csinálhatom vissza. Kérlek! Szeretnék veled lenni. Hiányzik, hogy reggel a Te mosolyodat látom meg először, hiányzik, hogy megnevettetsz, hiányoznak a Veled töltött esték. Hiányzol!

- Nick… ez bonyolultabb ennél. Most már nem csak erről van szó. Terhes vagyok. Néhány hónap múlva gyerekünk lesz. És tudom, hogy Te ezt nem akarod. Én pedig nem akarom elrontani az életedet.

- Ne mondd ezt! Te sose tudnád elrontani az életemet, és ez a gyerek sem. Volt időm át gondolni az egészet, és most már biztosan tudom, hogy Veled akarok lenni. Veletek. E felől semmi kétségem vagy félelmem nincs már. Higgy Nekem!

- Nem tudom… - nem szólt semmit, csak mélyen a szemeimbe nézett. Majd egyszer csak megcsókolt. Csak akkor tudatosult bennem teljesen, hogy mennyire hiányzik, és mennyire nem akarok eltölteni nélküle még egy napot. Ezzel a csókkal, ami szenvedélyes volt, és véget nem érő.

Néhány másodperc után éreztem, hogy Nick két kezével, a lábaimnál felemel a konyhapultra, miközben a csókunk egy másodpercre sem szakadt meg. Én sem tudtam elengedni, egyszerűen nem tudtam eleget kapni belőle.

- Okééé… - hallottuk Demi hangját, néhány fokkal fentebb a normálisnál. Erre abbahagytuk, és ránéztünk – Úgy látom, érzékem van ahhoz, hogy mindig ilyenkor nyitok be…

- Egyetértek. – vágta rá Nick egyből, és mindketten kuncogni kezdtünk Demivel.

- Folytassátok nyugodtan, csak, kérlek, ne a konyhapultomon. – még annál is jobban elpirultam, mint eddig, és gyorsan leugrottam.

- Szerintem itt az ideje hazamennünk. – fogtam meg Nick kezét, aki nagy szemekkel rám nézett.

- Úgy érted, hogy…

- Igen. Költözz vissza. – mosolyogtam Rá. Ő már dőlt volna, hogy megint megcsókoljon, viszont Demi hirtelen kettőnk közé állt, és ezt mondta:

- Ne itt!

- Jól van, megyünk már, nyugi! – mondtam Neki, nevetve. Nick már kint volt, köszönt Joe-nak, én pedig visszamentem Demihez.

- Köszi, Dems. Te vagy a legjobb!

- Tudom, tudom. – mosolygott, majd megöleltük egymást, és kimentem.  

Miután hazaértünk, és beléptünk az ajtón, Nick felemelt, és megcsókolt. Később leestünk a kanapéra, és Nick a nyakamat kezdte puszilgatni. Én kuncogni kezdtem, mire Ő felnézett, közben mélyen vette a levegőt, és ezt kérdezte:

- Mi az?!     

- Semmi, csak… fel kéne mennünk… - majd elmosolyodott Ő is, aztán ismét felemelt, és felvitt a szobánkba….   

,,Elmondtad neki az igazat, és hazudtál nekem…"

Hahó! 8) Szóval az előző résznél összesen 4 kommentet kaptam. Emiatt nagyon elszomorodtam. Szerintem volt elég idő, hogy mindenki elolvassa, és nem jöttek a kommentek. Arra gondoltam, hogy talán ahogy futnak a szálak a sztoriban, néhány embernek nem tetszik, és emiatt abbahagyták az olvasását. Ha esetleg van ilyen, azoknak üzenem, hogy kérem olvassák tovább, mert... nem biztos, hogy az fog történni, amit most hisztek. Lehet, hogy mégis, de lehet, hogy nem. Annyit ígérhetek, hogy izgalomból és drámából nem lesz hiány, ezzel a résszel kezdve... Remélem most meglesz a megszokott 10 komment. 8)

Előre is köszönöm, 

Vicky

Nick szemszöge

Kb. egy hete, hogy Miley elmondta a „nagy hírt”. Azóta nem is nagyon beszélgettünk róla, sőt mindketten kerüljük a témát. Leírhatatlan az érzés, ami bennem van. Szeretnék örülni neki, de egyszerűen nem megy maximálisan. 50 % félelem ott van bennem. Tudom, hogy azt mondtam Miley-nak, hogy nem lesz semmi baj, de… Honnan tudhatnám?! Mindenképpen fiatalok vagyunk ehhez, plusz, a hab a tornán a média lesz. Mégis mit fogunk mondani?! Amikor eleve mindkettőnkről azt tudják, hogy házasságig nem fekszünk le senkivel. Ehhez képest Miley terhes…

Vége a napnak, már az ágyban fekszünk Miley-val, és beszélgetünk. Aztán feljött a téma, amitől rettegek:

- Nicky, mi lesz velünk? Mármint a média, a szüleink… És egyébként is, készen vagyunk mi erre?!

- Hé, Miley. Nyugi, oké? Minden rendben lesz. És a válasz igen, készen vagyunk. És ha nem, akkor is tudjuk, hogy a másik ott van nekünk és segít. Együtt kezelni tudjuk a helyzetet. – majd csend lett. Később Miley:

- Te akarod ezt a babát?

- Hogy érted?

- Mármint, én sem mostanra terveztem, de… mióta tudom, kezdem megszokni a helyzetet, és már várom is… - Tök jó! – gondoltam. Én be vagyok sz*rva, Ő meg várja. És persze most is azért mondja, hogy én is ezt mondjam…

- Egyetértek. Én is várom már, hogy apa legyek. – ezzel egy hatalmas mosoly kerekedett az arcára. 8)

Másnap szinte egyszerre keltünk fel. Kb. egy óra múlva már lent voltam a nappaliban, a kanapén ültem, Ő pedig még a fürdőben. Mikor lejött, oda lépett elém, majd leült az ölembe.

- Ma megyek az orvoshoz! – mosolygott. – Állítólag ma megmondja majd az első ultrahang időpontját. – és még nagyobb mosoly kerekedett a gyönyörű arcára. – Nem kísérsz el, Nicky? – na ez volt az a perc amikor nekem meg lefagyott a mosoly az arcomról. El akartam menni, de mégsem… Ismét berezeltem. Ezért sajnálatos módon kitaláltam valamit:

- Szeretnék, de el kell mennem.

- Hova?

- A stúdióba De…

- Deltával? – kérdezte Miley, de most nem látszott semmi érzelem az arcán.

- Igen…

- Rendben, akkor majd legközelebb. – majd megcsókolt, úgy, mintha ez lenne az utolsó. Egyik keze a mellkasomon, a másik az arcomon. Mikor elhúzódott, nekem még mindig csukva voltak a szemeim, s közben megnyaltam az alsó ajkamat, remélve, hogy még érezni fogom rajta a csók ízét. Eközben hallottam Miley kuncogását. 8)

Kicsit később mindketten elmentünk, h Ő az orvoshoz én pedig a stúdióba.

Odaértem, bementem, és felhívtam Deltat, hogy jöjjön be, ha van ideje. Már ha ezt hazudtam Miley-nak, legalább dolgozzak is egy kicsit.

Delta azt mondta, hogy max. 1 óra múlva itt lesz. Addig én lefeküdtem a kanapéra, és gondolkoztam.

Milyen lesz majd ezután a kapcsolatunk? És a szülők reakciója? Úristen! Miley apja engem meg fog gyilkolni… - hasonló gondolatok voltak a fejemben.

Majd megérkezett Delta.

- Szia, Nicholas! – ölelt meg, s közben – természetesen – mosolygott.

- Szia. Szerintem kezdjük is hozzá. Írjunk egy dalt… - ez is lett. Egy óra múlva kb. másfél dallal lettünk kész.

- Nick, van valami baj? – kérdezte Del.

- Nem, nincs semmi, miért lenne? – válaszoltam, gyorsan.

- Mert te nem ilyen vagy, és látom rajtad, hogy nyomaszt valami. Gyerünk, nekem elmondhatod… - mondta, s közben a szemembe nézett. Feladtam, és elmondtam neki a dolgokat.

- Szóval, az a helyzet, hogy… Miley… terhes... – Delta igen meglepődött ezen, de nem szólt semmit, inkább várta, hogy folytassam. - … és, tudod, nagyon fél mindentől… és én mindig azt mondom, hogy minden rendben lesz, de én sem érzem így… és nem vagyok még kész erre… sőt, nem is akarom most ezt gyereket.

- Hát, figyelj… ezt vele kell megbeszélned… igazából, szeretnék segíteni, de erre tényleg nem tudok mit mondani.

Ettől kezdve ez járt a fejemben.

Aztán rájöttem, hogy igazából azt kell tudnom, amit én mondok Miley-nak: együtt meg tudjuk csinálni… 8)

Gondoltam, hogy az orvos után egyből ide fog jönni, s ez egyből feldobta a kedvem. Már alig vártam, hogy itt legyen, és elmondhassam neki, hogy mennyire szeretem. 8)

Miley szemszöge

Épp Nick stúdiójába tartok. Nagyon izgatott vagyok, mert egy hét múlva lesz az első ultra-hang.

Beléptem, és kicsit meglepett amit láttam. Nick a lehető legtávolabb ül Delta-tól. Ez nagyon jól esett.

- Akkor… én megyek. – mondta Delta, majd kiment. Észrevettem, hogy a táskáját itt hagyta, gondolom, hogy majd „véletlenül” megzavarhasson minket.

De nem érdekelt. Odamentem Nickhez, leültem az ölébe, és adtam neki egy puszit. Ő, egyik kezével a hajamat a fülem mögé tette, s csak nézett.

- Mi az?! – kérdeztem, kicsit zavarban már, mosolyogva.

- Semmi, csak nagyon szeretlek! – majd megölelt. 8)

Beszélgettünk egy kicsit, majd mikor Delta visszajött a táskájáért mi is mentünk vele. Pont, amikor a kijárati ajtóhoz értünk Nick észrevette, hogy ott hagyta a kulcsát. Visszament, addig mi ott megvártuk. Egyszer csak azt éreztem, hogy Delta a kezét a vállamra teszi és ezt mondja:

- Egyébként, Nick elmesélte, hogy mi van veletek… és nyugodj meg, lehet, hogy most nem akarja, de később, majd biztos tetszeni fog neki… - először nem esett le, hogy mire gondol, aztán koppant egy hatalmas nagyot… Nick komolyan elmondta neki, hogy terhes vagyok? És azt, hogy Ő nem akarja? Nekem pont az ellenkezőjét mondta…

Visszajött Nick, mosolyogva. Meg akarta fogni a kezem, de én elrántottam. Kinyitotta az ajtót, s kimentünk. Én gyorsan odamentem a kocsihoz és beszálltam. Egész úton nem is szóltam hozzá. Nagyon haragudtam rá.

Beléptünk a házba, én elől, Ő pedig a hátamnál, egy szó nélkül. Elindultam a lépcső felé, de előtte megálltam, mintha lefagytam volna. Egyfajta gyengeség kapott el. A szemeim könnybe lábadtak. Nem haragot éreztem már, hanem fájdalmat. Nem tudtam elhinni. Ez nem lehet…

- Miles, baby, mi a baj?! – kérdezte Nick, s közben hátulról megölelt. Én megfordultam, közben ledobtam magamról a kezeit, s ezt mondtam, még mindig hitetlenül.

- Te elmondtad neki, hogy terhes vagyok… - Nick kicsit mintha meglepődött volna először, majd neki is könnybe lábadt a szeme – Ezt nem hiszem el, hogy tehetted, Nick? Ez kettőnkre tartozott, és nem Ő lett volna az első ember, akivel megosztottam volna… Hogy tehetted?!

- Én… én… sajnálom, Miley.- csak néztem őt, majd megindultam felfele. Kb. a lépcső felénél megálltam, lenéztem rá, s ezt mondtam:

- A legrosszabb az egészben, hogy elmondtad neki, hogy nem akarod ezt a gyereket… Elmondtad neki az igazat, és hazudtál nekem… - majd felmentem a szobába, és lefeküdtem az ágyba.

Kb. 20 perccel később hallottam, hogy Nick belépett. Úgy tettem, mintha aludnék. Ő leült mellém, és ennyit mondott:

- Most el kell mennem, de… nagyon szeretlek. – s megpuszilta a homlokom. Mikor hallottam, hogy a kocsi kihajt, elővettem a telefonom. Nézegettem a neveket… Liam…

Hosszas gondolkodás után felhívtam. Megkértem, hogy ha nem gond, át tud e jönni. Igent mondott.

- Szia Miley. Baj van? Fura volt a hangod. – mondta, amikor ajtót nyitottam.

- Semmi…

- Persze… Gyere, mondd el! – majd lehúzott a kanapéra, s leült mellém. – Nick? Megbántott, vagy elutazott, vagy mi?!

- Nem…csak… megbántott… nagyon… - s kitört belőlem a sírás. Liam magához húzott, s megölelt. Majd mikor abbahagytam a sírást, megpuszilta a homlokomat.

Ezután ajtónyitást hallottam. Nick.

A következő dolog, amit tudok, hogy Nick odafut, és elrántja Liam-et a pólójánál fogva, s megpróbálja megütni. Liam viszont eldőlt, s Ő ütötte meg Nicket, aki emiatt elesett, s a szemöldöke is felszakadt.

- LIAM, állj le! – futottam oda. Ő lenyugodott, s elment.

Nick leült egy székre a konyhában a pult előtt, én pedig mellé. Közben egy kis jéggel simogattam a sebét.

Ő csak lefele nézett, mintha nem tudna a szemembe nézni. Majd végre megszólalt.

- Sajnálom… - s felnézett a szemeimbe. – Tényleg. Csak amikot megláttam, hogy hozzád ér, hatalmas idegesség fogott el, és… hát ez lett a vége. Kérlek, Miley. Ne hívd ide többé. Nagyon fáj nekem titeket együtt látni… - nem szóltam semmit. De nem is kellett, mert folytatta: - És… sajnálom, hogy elmondtam Delta-nak… Hiba volt… Kérlek, bocsáss meg! – s közben könnyek hullottak a gyönyörű, barna szemeiből…

Lécci hagyjatok egy kommentet, nem sok idő, és megéri...8) Kedvenc rész; jó/rossz vélemény; az új fejléc; bármi...

,,Én voltam már Nick és Miley közt... nem olyan jó hely."

- Én is veled akarok menni… - mondtam Nicknek, közben kis köröket rajzoltam a mellkasára az ujjammal.

- Hova? – kérdezte.

- A stúdióba, holnap. – válaszoltam. Éreztem, hogy Nick rámnézett, majd ezt kérdezte:

- Miért is?

- Te mondtad, hogy meg kell ismerjem Deltat, és igazából érdekel is…

- Aha, hát persze… - Nick – De tudod, szerintem ez már nem olyan jó ötlet…

- Miért nem? – Nick fel ült egy kicsit, így vele együtt én is.

- Miley… tudom, hogy féltékeny vagy – bár semmi okod –, de nekem akkor is együtt kell vele dolgoznom. Aláírtam egy szerződést, ami egy teljes albumról szól, nem pedig néhány számról, amit eddig írtunk.

- Rendben… - mondtam egy kis sóhajjal kísérve.

Egy héttel később

Minden rendben lenne, ha Delta nem dolgozna együtt Nickel. Illetve azzal nincs is semmi baj, csak hogy szinte minden nap elmennek együtt ebédelni, és rossz látni az újságokon és az Interneten, hogy „Niley szakított. Delta Goodrem?”

Viszont rájöttem, hogy ha féltékeny vagyok, s emiatt veszekszek Nickel, akkor körülbelül bele dobom őt Delta karjaiba. Nem. Ezt nem hagyom. Nick az enyém, és nem fogom mégegyszer elengedni.

Ma arra gondoltam, hogy váratlanul meglátogatom őket a stúdióban és megmutatom Delta-nak, hogy ki is Nick barátnője.

Beléptem az ajtón, s egy mosólygós lány jött velem szembe. Először csak köszönt aztán megállt, s megfogta a kezem.

- Úristen! Miley Cyrus ?! Nagyon imádom a dalaidat, szerintem az egyik legtehetségesebb tini sztár vagy a világon s igazi példakép. - képtelen voltam nem mosolyogni, de közben az járt a fejembe, hogy ez a lány annyira ismerős nekem.

- Köszönöm, ezt nagyra értékelem.

- Remélem még találkozunk. – majd megölelt s elment. Én tovább mentem, míg oda nem értem ahhoz a szobához, amiben Nick szokott dolgozni.

Beléptem az ajtón, s odamentem gyorsan Nickhez, s lepattantam az ölébe.

- Szia, Mi! – nevetett egy kicsit, majd megpuszilta az arcomat.   

- Meglepetés! – köszöntem, gyerek-hangon. 8)

- Az biztos! – Nick – De nagyon örülök neki… 8)

- Remélem is… - ezzel megint megnevetettem egy kicsit.

- Hiányoztál, Csinibaba! Egész nap csak rád gondoltam. – mondta, majd elkezte a nyakamat puszilgatni.

- Tényleg? – s közben becsukódott a szemem, annyira jó volt érezni Nick ajkait a bőrömön.

- Tényleg. – válaszolta. Én gyorsan felálltam, majd visszaültem úgy az ölébe, hogy vele szemben legyek, lábaim pedig Nick oldalán.

- Mondd el miket gondoltál velem kapcsolatban. – súgtam a fülébe, majd gyengéden beleharaptam abba. Ő sóhajtott egy nagyot, majd eldőlt tőlem, s ezt mondta:

- Az őrületbe kergetsz, azt ugye tudod?! – kuncogtam egyett, majd meghallottam, hogy valakik kint, az ajtó előtt beszélgetnek. Egy nagyon ismerős, régi hangot hallottam.

- Várj egy picit. – mondtam Nicknek, majd felálltam, s odamentem az ajtóhoz. Nem nyitottam ki, csak megálltam előtte, s hallgattam a beszélgetést. Hamar felismertem a lánynak a hangját, akivel kint is találkoztam.

Éreztem, hogy oajött Nick is, s elkezdte hátulról a nyakamat puszilgatni.

- Nick, várj… kik lehetnek ezek?

- Ez Delta. – mondta Nick, miután abbahagyta, s belehallgatott a beszélgetésbe. – És..

- Selena… - vágtam közbe. De vajon miért beszélgetnek? Ismerik egymást egyáltalán? Majd elhesegettem a gondolataimat, s hallgattam őket.

- Azt tanácsolom, hogy Nickel csak a munka miatt legyél együtt. – Selena.

- Nem értelek, szívem. Én csak a munka miatt vagyok vele. – Delta.

- Persze, ebédelni is csak a munka miatt mentek, igaz? – Selena.

- Szerintem neked ehhez semmi közöd. – Delta.

- Figyelj… én egyszer voltam már Nick és Miley közt… hidd el, nem olyan jó hely. Sosem fogsz jól kikerülni. – fejezte be Selena a beszélgetést, majd Delta elment, Sel pedig elindult az ajtó felé. Hallottam, ezért gyorsan hátat fordítottam és visszafutottam a székhez. Viszont elfelejtettem, hogy Nick a hátamnál állt, így őt ellöktem én pedig a rá estem.Próbáltam visszafogni, de mégis nevetésbe törtem ki.

Majd benyitott Selena.

- Oké, na ez kínos… - mondtunk egyszerre Selena-val. 8)

- Szerintem nem. – vágta rá Nick. Mindketten ránéztünk, majd Ő vette a lapot és elment. Leültünk mindketten, és egy darabig nem szóltunk semmit.

- Hé…

- Figyelj… - mondtuk megint egyszerre. Kuncogni kezdtünk. 

- Inkább te… - mondta Selena.

- Szóval… hallottam, hogy mit beszélgettetek Delta-val, és… köszönöm, hogy segítesz…

- Igazán nincs mit. 8) – mondta Selena, mosolyogva.

- Nézd én… - kezdett bele, de a szavába vágtam.

- NE! – majd odamentem hozzá, leültem mellé, s ezzel folytattam – Nem akarok a múltról beszélni. A jövő jobban tetszik, mert az igazán fontos emberek mellett, te biztos benne leszel az enyémben. – s megöleltük egymást. Tényleg hiányzott már ez. Mikor eldőltünk beszélgetni kezdtünk.

- Mellesleg, szerintem Delta vette a lapot. – nevetett Selena.

- Egyébként nagyon jó volt az a szöveg, amit mondtál. – kuncogtam én is. Sokáig beszélgettünk, majd Selena egyszer csak mégis felhozta a ’témát.’

- Nézd, tudom, hogy azt mondtad, hogy nem akarsz a múltról beszélni, de… csak annyit akarok, hogy rám mindig számíthatsz, és… tanultam az előző esetből, és sajnálom. De… tudd, hogy én mindig itt leszek neked. – mosolyogtam, majd eszembe jutott valami, s ezzel folytattam.

- Az jó, mert… lenne itt valami, amiben szükségem lenne rád.

- És mi az?

- El kéne kísérned engem valahova….

- Persze, semmi gond. Hova?

- Hát… ami azt illeti… nőgyógyászhoz. – mikor kimondtam Selena  nagyon meglepődött.

- Miért? Te… terhes vagy, Miley? – kérdezte.

- Nem… vagyis lehet… nem tudom… Tudod, amikor Nickel kibékültünk, és lefeküdtünk egymással nem igazán gondoltunk a védekezésre, és azóta folyamatosan hányingereim vannak, olyanokat megkívánok, amiket eddig utáltam, és néha elég fura a viselkedésem. – a szemeibe néztem, s folytattam – Félek, Selly. Egy baba… nem tudom Nick hogy fogadná… vagy hogy ÉN hogy fogadnám…

- Nyugodj meg, Miles. Nem lesz semmi baj. Figyelj, mi itt vagyunk, akármi is történjen…

- És mi van, ha Nick elhagy emiatt, és…

- Nem fog! – vágott a szavamba Sel.

Másnap.

Itt ülök egy kórházi ágyon, Selena mellettem. Túl vagyok a vizsgálatokon, már csak az eredményre várunk. Kijött a doktor úr, és ezt mondta.

- Szóval… Miss Cyrus, Ön terhes. – mikor kimondta valami megállt bennem. Nem is hallottam, hogy mit mondott utána, vagy bármi hangot. Csak, ahogyan a szívem vert százszor gyorsabban, mint általában.  

Már csak arra eszméltem, amikor Selena mondta, hogy induljunk.

Este

Már nem olyan izgatottan vártam haza Nicket, ahogy minden este. Mármint, hiányzott, de féltem. Nem akartam tovább eltitkolni előle a dolgot, mert már így is sokáig húztam, viszont nagyon féltem, hogy mi lesz a reakciója.

Nem sokkal később, hogy lefeküdtem éreztem Nick kezeit a csípőmön.

- Szia, Mi! – súgta a fülembe.

- Szia. – mondtam, normálisan, semmi érzelemmel.

- Folytassuk, amit elkezdtünk délután? – kérdezte Nick, közben puszilgatta a vállam, majd a nyakam.

- Most nincs kedvem hozzá! – mondtam, majd a bal oldalamra fordultam, így háttal voltam neki.

- Valami baj van? – kérdezte.

- Nem, miért lenne baj?! Az, hogy nem akarok veled napi 24 órában szexelni, egyből azt jelenti, hogy baj van?!

- Miley, ne kezd ezt újra…

- Micsodát?!

- EZT. Megint egy kis hülyeségen fogunk veszekedni… vagyis TE fogsz veszekedni velem…

- Persze, hogy én. Mindig mindenben én vagyok a hibás, igaz?!

- Most menstruálsz vagy mi van?! – kiabálta Nick.

- Nem menstruálok, hát éppen ez az! – kiabálta vissza, majd felültem, s megpróbáltam lenyugodni. Nick is felült mellém, majd nyugodtan mondta:

- Nekem bármit elmondhatsz, azt ugye tudod.

- Tényleg?

- Tényleg.

- Akkor gyere. – majd megfogtam a kezét, és behúztam a fürdő szobába. A WC hátánál álló kis polcról levettem egy kész terhességi tesztet, és megmutattam neki.

- Ez… most… terhes vagy?! – kérdezte. Én csak bólogattam, majd a földet néztem. Viszont akaratlanul is láttam, hogy Nick beletúrt a hajába, majd sóhajtott egy nagyot.

- Mióta tudod? – kérdezte, s próbált olyan nyugodt maradni, amennyire csak lehet.

- A tesztet kb. egy hónapja csináltam, de még csak ma voltam orvosnál…

- Egy hónapja?! – Nick most már nem is próbálta álcázni az idegességét. – Miley, miért nem mondtad el hamarabb?! Nekem is ugyanannyi jogom van tudni, mint neked?! Épp most szerveztem meg egy turnét, ha ezt egy hónappal ezelőtt elmondod, ez most nem lenne probléma. – mondta Nick, picit hangosabban már. Csönd lett ezután. Egyikőnk sem szólalt meg. Nick leült a fürdő kád szélére, s fejét a kezeibe helyezte. Én csak néztem lefele, majd elkezdtem sírni, akaratlanul. Épp most rontottam el az egész életét – gondoltam.

- Sajnálom…. – mondtam. Nick gyorsan felnézett, amikor hallotta, hogy szipogok. Odajött, majd magához húzott, és megölelt.

- Nyugodj meg, minden rendben lesz!

- Nem, Nick, nem lesz. Túl fiatal vagyok még ehhez és… .- de Nick a szavamba vágott, s közben a két kezét az arcomra helyezte, s letörölte könnyeimet.

- ÉS én itt leszek. Mi, ketten meg fogjuk tudni csinálni, oké? Szeretlek… - fejezte be.

- Én is… ha tudnád, hogy mennyire… - mondtam, majd megcsókoltam. Mikor elhúzódtunk, NIck csak nézett engem. 

- Ne nézz! Elkenődött a sminkem, biztos nagyon csúnya vagyok....

- Nem vagy az, de a smink problémát megoldhatjuk... - majd mosolygott, felemelt, s bevitt a zuhanyzóba, s megengedte a vizet. 

Nevetésbe törtünk ki mindketten, majd a zuhany alatt, vizesen, ruhában csókolóztunk nagyon sokáig. Később Nick törte meg a csendet.

- Mellesleg, ha szerencsénk van a kölyök rád fog hasonlítani, és akkor a legdögösebb kisgyerek lesz az egész világon… - mondta Nick, mire én kuncogni kezdtem. Olyan jó, hogy mindig meg tud nyugtatni…. 8)

Aznap este úgy aludtunk, hogy Nick körülfogott engem az egyik kezével, s a tenyere a hasamon volt, s simogatta azt.               

Köszi, hogy elolvastátok, légyszi hagyjatok kommentet. Az előzőnél 10 volt, mainek nagyon örültem, remélem most is meglesz. Kedvenc rész/Leginkább nem kedvelt?! 8) Köszi

Vicky

,,You don't know you're beautiful, but that's what makes you beautiful"

A maraton megmaradt részei egyben. Amint láthatjátok, viszonylag hosszú, eléggé megcsapott az ihlet xD. És még van bőven belőle, szóval kommenteljetek sokat, s kapjátok az új részt. 8) Az előzőnél 7 komment volt, és teljesen megértem a hosszú szünet miatt, de azért remélem ennél meglesz a minimum 10 komment. 
Előre is köszi. 
Vicky

 - Miért ne lennék jól? – kérdeztem vissza, ridegen.

- Hát… csak… gondoltam, hogy volt valami baj az előbb lent…

- Nem volt semmi baj, nem értem miért kérdezed, természetes volt minden. – vágtam a szavába, még mindig elég keményen. Ezután egy hosszú csend következett. Nick keze még mindig körülöttem, de nem mozdult, nem szólt, s olyan volt mintha levegőt sem venne. Tudtam, hogy megbántottam. Nagyon. De… egyszerűen nem tudtam, hogy hozhatnám rendbe.

Még mindig a csend. Aztán egyszerre egy suttogó hang a fülemnél ismét megszólal:

- Szeretlek! – Nick. Ezzel teljesen eltört bennem valami. Hallottam, éreztem a fájdalmat a hangjában, és ez megölt belül engem. 

Épp, amikor éreztem, hogy egy könnycsepp legurul az arcomon, megfordultam a karjaiban, és szorosan hozzábújtam.

- Én is szeretlek… nagyon… - mondtam, s közben szipogtam egy kicsit. 8)

- Hé… figyelj… - mondtam Nick még mindig gyengéden, s közben az egyik kezével letörölte a könnyeimet az arcomról – Nekem te vagy a leggyönyörűbb lány az egész világon, oké? Minden értelemben… - én csak bólogattam, majd ismét közelebb húzódtam hozzá, s megpróbáltam elaludni.

Nick szemszöge

Másnap, mikor felébredtem, még mindig csukott szemmel, de kerestem Miley-t a jobb oldalamnál. Nem találtam, ezért kinyitottam a szemem és láttam, hogy nincs is ott. Nagy nehezen felkeltem, majd bementem a fürdőben. Ott sem találtam. Gyorsan felhúztam magamra egy nadrágot, és egy pólót, majd lementem. Amint beléptem a konyhába, megláttam Miley-t a pultnál, háttal nekem. Odamentem, két kezemet a pultra helyeztem, így körbefogtam Őt, majd adtam egy gyengéd puszit az arcára.

- Jó reggelt! – mondtam. – Jól vagy? – Miley kuncogni kezdett, miután ezt kérdeztem, majd – még mindig a karjaimban – megfordult.  

- Nicky, tudom, hogy tegnap egy kicsit… rossz kedvem volt…

- Egy kicsit? – most rajtam volt a sor, hogy nevessek.

- DE, nem kell folyamatosan megkérdezni, hogy jól vagyok-e. – fejezte be a mondatot Miley, közben Ő is próbálta visszafogni a nevetést.

- De én nem azért kérdeztem, mert félek, hanem, mert érdeklődöm a barátnőm lelki és testi állapota miatt. – Miley nevetésbe tört ki, majd ezt válaszolta.

- Hát persze… - ezzel – úgy éreztem – le is zártuk ezt a témát.

Megreggeliztük, sokat kacagtunk és beszélgettünk, majd délben nekem el kellett mennem. Mivel a banda már nincs éppen együtt, így én is egy új dolgot kezdtem el csinálni: különböző sztároknak segítek zenét írni, s felvenni azt egy stúdióban. Már nagyon sok tehetséges, híres emberrel találkoztam e munka folyamán, aminek kifejezetten örülök.

A mai napon egy bizonyos Delta Goodrem nevű nővel lesz találkozóm. Őszintén szólva nem igazán ismerem, de miután rákerestem egy kicsit, nagyon szimpatikus lett. Olvastam a betegségéről, és arról, hogy már 7 éves kora óta énekel, színészkedik. Úgy éreztem, hogy remekül kijövünk majd.

Odaértem a stúdióhoz, ahol találkoztunk, bementem, és kb. az várt, amire számítottam. Delta nagyon közvetlen, s már kb. 2 perc után, úgy éreztem, mintha ezer éve ismerném.

Dalírás közben eléggé megismertem, nagyon sokat mesélt az előző, 5 éves kapcsolatáról, a szakításról, és hogy mennyire megviselte.

- Sajnálom… - mondtam, mikor befejezte. Nem tudom mit mondani ezen kívül, mert… Mármint te mit mondanál, ha valaki, akit igazából nem ismersz, elmeséli neked, hogy 5 év után szakítottak a vőlegényével.   

- Nem, nem kell. Tudod, én egy nagyon pozitív ember vagyok. Nem arra gondolok, hogy vége lett és milyen szerencsétlen vagyok, hanem hogy meg volt, boldog 5 év, és, hogy milyen szerencsés vagyok emiatt. – fejezte be egy mosollyal, ami olyan volt, mintha le se lehetne mosni az arcáról, s arra késztet téged, hogy mosolyogj vele együtt.

Én is ezt tettem, mosolyogtam, s közben csak bámultam az arcát. Hihetetlen volt számomra, hogy hogy lehet valaki ilyen pozitív és erős.

Olyan gyorsan elröppent ez a nap, hogy szinte meglepődtem azon, hogy este 9 óra van, amikor megnéztem a telefonomat. Az időn kívül Miley 7 db nem fogadott hívását is láttam. Arra gondoltam, hogy valószínűleg ezért is kapni fogok ma este, de elhessegettem ezt a gondolatot.

- Akkor holnap találkozunk. – mondta Delta, mielőtt megölelt. Mikor elhúzódtunk, folytatta – Remélem legközelebb én is megismerhetlek téged.

- Mindenképpen. – válaszoltam, mosolyogva. Mikor kiléptünk nagyon sok lesifotós fogadott minket, szinte már a küszöbnél. Miközben próbáltuk kikerülni őket, Delta odasúgta nekem, hogy nem is lát a sok vakutól. Később észrevettem, hogy megfogta a kezem. Biztos, hogy segítsek neki – gondoltam. Mikor végre odaértünk a kocsinkhoz gyorsan beültem, és elvezettem onnan.

Mire odaértem Miley házához nagyon késő volt. Ő már aludt. Lefeküdtem mellé, s nem sokkal később elaludtam.

Másnap reggel 4-kor már fent voltam. Nem tudtam aludni. Kb. két óráig, néztem Miley, ahogy alszik, majd arra gondoltam, hogy elmegyek reggeliért, és kávéért. Halkan felkeltem, felöltöztem, majd mielőtt elmentem biztosra mentem, hogy nem keltettem fel Miley-t. Mikor odamentem láttam, hogy Ő még mindig alszik. Megpusziltam, majd elmentem.

Miley szemszöge

Ajtózárásra keltem fel. Nick – gondoltam. Kicsit még mindig zavart, hogy előző este egyszer sem vette fel a telefonját, de arra gondoltam, hogy biztos dolgozott, ezért lehalkította.

Elmentem a fürdőbe, lezuhanyoztam, rendbe szedtem magam, majd hallottam, hogy szólt a telefonom. Kimentem felvenni, és ismét egy váratlan fordulat.

- Szia, Miley! – Liam. Már megint mit akarhat? – gondoltam magamban.

- Ó, szia.

- Nem számítottál rám, huh? – nevetett egy kicsit.

- Hát, őszintén nem.

- Csak gondoltam megkérdezem, mi újság? Jól vagy?

- Igen, persze. Miért ne lennék jól? – kérdeztem összezavarodottan. Liam kicsit mintha ideges lett volna, és ezt válaszolta.

- Hát… tudod… ami történt… Nickel… szóval… sajnálom.

- Várj, várj, várj. Mi van Nickel? – most már még jobban össze voltam zavarodva.    

- Hát… az, hogy szakítottatok. Gondoltam, biztos nagyon ki vagy, és szükséged lenne egy…

- VÁRJ! MI VAN?! Ezt meg honnan hallottad?

- Tegnap késő este olvastam az Interneten.

- Ó, értem… - nevettem – Liam, tanuld meg, hogy ne higgy a bulvár oldalaknak, vagy az újságoknak.

- Értem már – nevetett Ő is, majd folytatta - csak kicsit fura, hogy Nick egy másik lánnyal volt, és fogták egymás kezét, de akkor biztos ez is csak…

- Micsoda?! Milyen lány?! – kérdezgettem.

- Ja, hogy nem tudtad… Mindegy, én nem mondtam semmit, szia. – majd megszakadt a vonal.

Nagyon ideges lettem, a miatt, amit Liam mondott. Gyorsan kezembe vettem a laptopomat és megnéztem. „Nick Jonas és Delta Goodrem kézen fogva. Niley szakított?!” – szinte minden oldalon. Megnyitottam a képet, s amint megpillantottam egy szúró érzés fogott el, mintha valaki késsel szurkálna. Miért fogja Nick a kezét?! Miért mennek együtt?! Miért vannak együtt?! Egyáltalán ki ez a csaj?! – ez a 4 kérdés folyamatosan forgott a fejemben.

Hallottam, hogy Nick leparkolt a garázs elé a kocsival. Kíváncsi voltam, hogy elmondja e nekem ezt az egészet. Ezért úgy tettem, mintha nem is láttam volna a képeket, és nem is tudnék semmiről.

Nick szemszöge

Beléptem az ajtón, s megláttam Miley-t. Leraktam a kávét és a reggelit az asztalra, majd odamentem hozzá és megöleltem.

- Szia, Csinibaba! – köszöntem.

- Szia – a szemeibe néztem, s olyan volt, mintha sírt volna.

- Valami baj van? – kérdeztem.

- Nem, nincsen semmi, tényleg. – válaszolta.

- Oké… - majd úgy tettem, mint aki elindul, azonban e helyett gyorsan visszafordultam, felemeltem Miley-t, s bevittem a nappaliba, majd ledőltem a kanapéra, vele a karjaimban. Ő végig kuncogott, ami engem is megmosolyogtatott.

- Hiányoztál tegnap este… - mondta.

- Te is nekem, ó, és ne haragudj, hogy nem vettem fel a telefont, le volt némítva a dal-írás miatt.

- Semmi baj. Csak meg akartam kérdezni, hogy mikor jössz vissza, mert… terveztem nekünk valamit tegnap estére, de most már mindegy.

- Naaa, mit?! – kérdeztem, izgatottan. Miley kuncogott, majd egyik ujjával köröket rajzolt a mellkasomra, s ezt válaszolta.

- Talán egyszer megtudod. De abban biztos lehetsz, hogy tetszeni fog. – vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam, mire Ő még jobban kacagni kezdett.

- Tegnap egy Delta Goodrem nevű lánnyal dolgoztam együtt, nagyszerű ember, tényleg, meg kell őt ismerned. – miután kimondtam a nevét Miley kiugrott az ölemből, s elment. Nem értettem, hogy most mi van. Követtem őt. Beviharzott a szobába, s mielőtt én is be tudtam volna menni, rám csapta az ajtót, ami történetesen arcon talált, elég erősen, az orrom is elkezdett vérezni.

- Miley, mi az a nagy probléma, ami miatt rám kellett csapnod az ajtót, úgy hogy betörjön az orrom?

- Megérdemelted! – mondta. Ezen eléggé meglepődtem. Tudtam, ha ilyen mond, akkor biztos valami nagyon, nagyon rosszat tehettem.

- És megtudhatnám, hogy mit követtem el? – kérdeztem, kicsit már frusztrálva.

- Ó, TE?! Igazán semmit, azon kívül, hogy egy 8 évvel idősebb csajjal járkálsz kézen fogva a fotósok előtt, nekem dicséred össze-vissza, és még a telefont sem veszed fel, mert te VELE vagy. Ezen kívül tényleg semmi bajom nincs. – először nem esett le, hogy milyen "kézen fogva" dologról beszél, aztán beugrott. Sóhajtottam egyet, majd odamentem hozzá, s leültem mellé az ágyra.

- Baby, Ő fogta meg a kezem, mert nem látott a vakuktól, én pedig odasegítettem a kocsijához, ezen kívül nem történt semmi. A telefont már elmondtam… Sajnálom, nem akartalak megbántani.

- Hát, pedig sikerült, nagyon is. Ráadásul nem is mondtad volna el nekem…

- Jézusom, azért nem, mert nem is emlékeztem rá, mivel NEM JELENTETT SEMMIT. – most már én is kiabáltam Miley-val. Eléggé untatott már ezzel a viselkedésével. Sóhajtottam még egy nagyot, majd kicsit lenyugodtam, s folytattam. – Nem akartalak megbántani, csak… kérlek, ne tolj el magadtól ilyen is butaságok miatt…

- De ez nekem sokat jelent! – kiabálta Miley.

- Tudod, már nagyon kezd elegem lenni a viselkedésedből… - kiabáltam vissza.        

- Lehet, hogy akkor ezzel a Delta-val kéne járnod, Ő úgy is olyan tökéletes… - Miley.

- Tudod, mit?! Lehet, hogy igazad van! – kiáltottam vissza, majd ráeszméltem, hogy mit mondtam. Basszus – gondoltam magamban. – Miley, sajnálom, nem úgy gondoltam… - de ő felállt az ágyról, s berohant a fürdőbe, valószínűleg sírni.

Kb. egy óráig, ültem az ajtó mellett, s kértem Miley-t, hogy jöjjön ki. Végre kinyitotta az ajtót, kijött, s lefeküdt az ágyára. Lefeküdtem mellé, s csak néztem. Rám nézett, majd ezt mondta:

- Most tényleg nem akarok veled beszélni.                 

- Rendben. Akkor csak itt fogok ülni, nézlek, s hallgatom, ahogy levegőt veszel. – Miley kuncogott egy kicsit majd ezt mondta:

- Annál már csak az a rosszabb, ha alvás közben bámulsz. – nézett rám.

- Akkor, azt hiszem, ez a tökéletes idő, hogy elmondjam, reggel 2 óráig néztelek, amint alszol… - Miley ismét kuncogott, de most erősebben. Mosolyogtam, majd elkezdtem énekelni.

„Baby you light up my world like nobody else
The way that you flip your hair gets me overwhelmed
But you when smile at the ground it aint hard to tell

You don't know you're beautiful

But that's what makes you beautiful”

Miley szemszöge

 Teljesen elolvadtam, mire abbahagyta. Gyorsan odahúzódtam hozzá, fejemet a mellkasára helyeztem. Nick egyik ujjával felemelte a fejemet, s megcsókolt. Egy rövid idő után elhúzódtam, és ezt mondtam gyorsan:

- Nem énekelhetsz mindig, ha elrontasz valamit!         

- Tudom. De szemlátomást ez bejön. – mosolygott, majd ismét megcsókolt. Illetve akart, mert én ismét elhúzódtam, s elkezdtem:

- De ne hogy azt hidd, hogy ez mindig…

- Fogd már be. – nevetett Nick, majd habozás nélkül megcsókolt….

,,Minden rendben van?!"

Szóval itt a maraton első része, folyamatosa nézzétek a blogot, ugyanis teszem az új részeket. Remélem tetszeni fog. Kommenteljetek, nagyon érdekel a véleményetek. (Az előző bejegyzésemhez írt egy kommentelő, hogy új olvasóm. Ennek nagyon örülök és köszönöm, ugyanis azt gondoltam/gondolom, hogy elvesztettem néhány olvasót ezzel a szünettel, ezért különösebben is örülök az ,,ujjaknak"xD)
Vicky

Amilyen gyorsan csak tudtam, elfutottam a fürdőbe. Az ajtót sem tudtam bezárni, ugyanis egyből leborultam a WC elé.

Néhány perccel később – én még mindig a WC előtt térdeltem - éreztem, hogy valaki a hajamat, gyengéden, elhúzza az arcomból a hátamhoz. Felnéztem, és Nicket láttam. Felálltam, majd megmostam az arcom. Aztán csak ott álltam, kezeimmel támaszkodtam és néztem magam a tükörben. Nick ismét, habozás nélkül odajött, és hátulról megölelt. A tükörben egymásra néztünk, de nem szóltunk semmit.

- Jól vagy? – törte meg Nick a csendet.

- Most már igen. – mutattam egy apró, gyenge mosolyt, remélve ez megnyugtatja. – Biztos csak összeettem mindent. 

- Gyere – húzott el, gyengéden – feküdj le. – majd kimentünk a szobámba és lefeküdtünk az ágyamra. Nem kellett sok, hamar elaludtam. Azon az éjszakán kétszer volt hányingerem. Nick mindig felkelt velem, és ott volt nekem.

Másnap reggel, amikor kinyitottam a szemem, Ő már ébren volt. Az egyik kezével tartotta a fejét, mosolygott, s közben csak engem bámult.

- Jó reggelt! – puszilta meg az arcom. – Hogy érzed magad?         

- Egész jól. – mosolyogtam. Nick közénk húzott egy tálcát, rajta reggelivel. Olyan volt, mintha valami ki lenne írva az étel segítségével. Megnéztem jobban, majd amikor picit összezavarodtam, megkérdeztem.

- Költözzünk Ősszel!? – néztem Nickre. Mikor ezt kiejtettem Nicknek lefagyott a mosolya, majd megigazította a betűket a tányéron.

- Költözzünk össze! – jöttem rá. Akaratom ellenére egy hatalmas mosoly jelent meg az arcomon. Majd néhány másodperccel később ráugrottam Nickre.

- Ez igen lenne? – kérdezte nevetve.

- Abban biztos lehetsz. – mondtam, majd olyan szenvedéllyel, ahogy csak tudtam, megcsókoltam.

2 héttel később…

Minden rendben van. Szinte már úgy érzem, hogy az életem nem is lehetne jobb. Nickel a lehető legnagyobb rendben van minden, Chloe és az összes többi lány is eltűnt. Liam néhányszor hívott, kérdezve „Mi a helyzet?” Nem mondtam el Nicknek ugyanis tudtam, hogy reagált volna. Előtört volna belőle a féltékenység. Emellett tényleg megbocsátottam Liam-nek, és jó tudni, hogy legalább barátoknak megmaradtunk.

A nappaliban ülök a kanapén. Nicket várom, eredetileg találkoznánk nálam, majd elmegyünk megnézni a házat, amit Ő vett kettőnknek. Végre megjött.

Kifutottam hozzá, épp, hogy a kocsijából kiszállt, a nyakába ugrottam.

- Szia, baby! – mondtam, aranyosan.

- Ezt a köszönés módot meg tudnám szokni. – nevetett Nick. – persze csak veled. Joe-val vagy Kevinnel elég fura lenne… - nevetésbe törtem, hiszen szinte a szemem előtt volt, ahogy Joe Nick nyakába ugrik, és azt mondja: „szia, baby!” xD

Beszálltam a kocsijába, és elindultunk. Útközben beszélgetni kezdtünk. Majd egy rövidke csend után, közelebb dőltem hozzá, kezemet a combjára helyeztem és simogattam azt. Nicknek egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán, látszott, élvezi a dolgot. 

- Miley… nem vagyok benne biztos, hogy tudok így vezetni. – mondta, mire én kuncogtam, s fentebb helyeztem a kezemet, folyamatosan simogatva. Nick hátra dőlt, majd vett egy nagy levegőt és kifújta azt. Ismét kacagtam. Megérkeztünk a házhoz, Nick leparkolta előtte. Egyik kezem még mindig a combján volt.

- Mi lenne, ha egy picit itt maradnánk a kocsiban? – kérdezte Nick, majd ő is közelebb dőlt, és csókolgatni kezdte a nyakamat. Becsuktam a szemem, nagyon élveztem, ahogy Nick ajkai a bőrömhöz érnek. Minden egyes mozdulatánál kirázott a hideg. Pontosan tudtam, miért akar a kocsiban maradni, és – legyünk őszinték – nekem sem volt ellenemre, viszont elég sok lesifotós van a közelünkben, plusz, játszadozni akartam Nickel. 8)

- Talán később. – mondtam, majd kiszálltam a kocsiból, s ott hagytam egy szótlan, felizgult Nicket. Néhány másodperc múlva kiszállt Ő is, én pedig gonoszan rámosolyogtam.

- Utállak! - mondta. Kuncogtam, majd közelebb mentem hozzá és megfogtam a kezét. Ahogy gondoltam, egyszerre rengeteg paparazzi ,,termett" körénk. Nem szóltunk semmit, nem is válaszoltuk semmire, viszont ahogy Nickre néztem, nem olyan volt, mint régen. Sőt, úgy látszott, nagyon is örült, hogy ott voltak a fotósok. Először nem értettem, aztán miközben bementünk közelebb dőlt és a fülembe suttogta: „Lefogadom, hogy mind féltékenyek, mert a világ legszexibb csaja az enyém” – közben elengedte a kezem, s feltűnés nélkül a fenekemre tette azt. Elpirultam, s ezt próbáltam takargatni a kezemmel, nem akartam, hogy holnap az álljon a címlapokon, hogy vajon mit mondhatott nekem Nick.

Miután beértünk a házba, mindketten körülnéztünk. Nagyon tetszett. Máris tudtam a kedvenc helyemet: a nappali szőnyeg. Annyira jól néz ki. Imádom elképzelni magukat rajta… bárhogy.

Nem sokkal később a képzeletem valóra vált.

Ott feküdtünk, én Nick lábai közt, meztelenül, egy pléddel betakarva, a sötétben a kandalló előtt.  

- Nick?

- Igen?

- Mit gondolsz a testemről? – attól függetlenül, hogy nem láttam az arcát, tudtam, picit meglepődött a kérdésemen.

- Hát… amint azt már kint is megbeszéltük, te vagy a legszexisebb lány a világon. Imádok mindent rajtad. – vett egy nagy levegőt – Az arcod, a melleid, a hasad, a lábaid csak… - sóhajtott – tökéletesek. 8)

- És… akkor is tetszenék, ha nem lennék ilyen vékony? – biztosra vettem, hogy ezen még jobban meglepődött.

- Miley… Nekem úgy vagy tökéletes, ahogy vagy, de… - de a szavába vágtam.

- Szóval nem.

- Mi nem?

- Nem tetszenék neked.

- De… én nem ezt mondtam, sőt…

- Ilyen szöveget csak akkor mondunk, amikor pont az ellenkezőjét gondoljunk, csak éppen nem akarunk megbántani senkit. – mondtam, picit hangosabban, s közben elhúzódtam tőle, így a szemébe tudtam nézni. Egy nagyon összezavarodott Nicket láttam.

- Mi van!? – kérdezte. – Miley, én egy szóval sem mondtam, hogy nem tetszenél, ha nem lennél ilyen vékony. – sóhajtott egyet, majd egy apró mosollyal ezt mondta – Nem akarok ilyen kis butaságokon veszekedni. – próbált közelebb húzni magához, de én gyorsan felálltam, magamra tekertem a plédet, majd mielőtt elmentem a fürdőbe, ezt mondtam:

- Akkor minek hoztad fel a témát? – s sarkon fordultam.

- MI VAN?! De hát nem is én… - tovább nem hallottam, mert becsaptam az ajtót. Később bementem egy hálószobába és megpróbáltam elaludni. Nem sokkal később ajtónyitást hallottam. Néhány mp elteltével éreztem egy kezet a csípőmön, ami majd átölelt, s Nick suttogó hangját a fülemnél.

- Jól vagy?

- Miért ne lennék jól? – kérdeztem vissza, ridegen. Igazából magam sem értettem mi volt a probléma, miért voltam ilyen szeszélyes, de egyszerűen ezek a szavak hagyták el a számat…

Új rész várható

Először is szeretnék bocsánatot kérni, amiért már kb. 2 hónapja nem töltöttem fel semmit. Viszont, ez a hosszú szünet előtt megígértem egy maratont, ami annyit tesz, hogy 3 (vagy több!!) rész egyszerre kerül fel az oldalra. Ez természetesen még él. Úgy tervezem, hogy kitűzök nektek egy pontos dátumot, és azon a napon kapjátok meg ezt a maraton. (És ez most biztos, már dolgozom rajta) 
Szóval ez a nap: Szeptember 2. (Legalább a sulikezdés után egy kis örömöt hozok. 8)
Addig még esetleg lehetnek meglepetések, szóval nézegessétek a blogot, hátha kaptok kis részleteket 8)
Vicky 8)