’Wedding Bells’

Sziasztok! Íme az utolsó rész. Nagyon sok idő telt el, amióta nem töltöttem fel semmit, és nagyon sajnálom. Tudom, elveszítettem néhány olvasót, lehet, hogy mindet, de... úgy éreztem, hogy ez a történet azért érdemel egy befejező részt.
Mindenki, aki valaha olvasta ezt a történetet, vagy csak bele olvasott, köszönöm!
Ó, és Shushii kommentjét szeretném külön megköszönni. Az egyik legkedvesebb (és leghosszabb :P) komment, amit valaha kaptam. Sokat segített, és nagyon jól esett, tényleg! Köszi!!!
Puszi, Vicky

Miley

Cnn: ,,Miley Cyrus hozzámegy a ,,Az Éhezők Viadala” sztárjához, Liam Hemswoth-höz”

E!Online: ,,Miley Cyrus-t eljegyezte Liam Hemsworth!”
Hollywoodlife: ,,Miley Cyrus családja boldog az eljegyzés miatt”

MailOnline: ,,Miley Cyrus le sem bírja venni a szemét, újdonsült vőlegényéről, Liam Hemsworth-ről”

Minden újság, minden weboldal első lapján ezt, vagy ehhez hasonló híreket lehet olvasni… Igen, Liam Hemswort megkérte a kezem, és Én igent mondtam…
De gondolom mindenkit érdekel hogy is került az életem oda, ahol most van… Hiszen Én Nick Jonassal boldogan éltem, szintén eljegyezve, ráadásul terhesen… Ennek, mármint 2012. januárjának, már egy éve…

Először is a terhesség… Azóta, minden egyes nap eszembe jut, ami akkor történt…

2012. január 23.

Reggel, mikor kinyitottam a szemeimet, Nicket pillantottam meg először, az arca mélyen a párnájában, szája nyitva, egyik keze lóg az ágy oldalán, a másik pedig Rajtam… Akaratlanul is kuncogni kezdtem, de csak halkan, nehogy felébresszem… Megpróbáltam kimászni, szintén úgy, hogy ne keltsem fel… Lementem, és a konyhapult előtt iszogattam a reggeli teámat… Egyszer csak háturól, két erős kezet éreztem a csípőm körül, majd Nick puha arcát az enyémnél.

- Jó reggelt, Csinibaba! – hatalmas mosoly kerekedett az arcomon, majd megfordultam és adtam egy puszit Nick arcára.

- Jó reggelt!

- Hogy aludtál? Vagyis… hogy aludtatok? – kérdezte Nick mosolyogva, majd a hasamra tette a kezét, és simogatta azt.

- Nagyszerűen… - válaszoltam. Majd ezzel folytattam: - Ma mennünk kell egy vizsgálatra, hogy megtudjuk, minden rendben van e… Remélem Apu is jön Velünk… - céloztam Nickre, aki még mindig a lemoshatatlan mosolyával előttem állt.

- Mindenképpen ott leszek!

- Rendben! Készítek Neked egy kávét! – kibújtam a karjai közül és elindultam a a konyhapulthoz.
- Helyes! – vágta rá Nick. Hátrafordultam, rányújtottam a nyelvem, majd odaléptem a pulthoz. Egyszer csak egy kisebb fájdalmat éreztem, mintha görcsölnék. Hamar elmúlt, ezért elkezdtem kiönteni Nick kávéját. Azonban a fájdalom máris visszatért, sokkal erősebben. Elejtettem Nick bögréjét.

Hallottam, hogy Ő egyből felállt, és gyorsan ott termet mellettem.

- Miley, baby, minden oké? – kérdezte, aggódóan. De mielőtt válaszolhattam volna, elvesztettem az egyensúlyomat, és csak arra emlékszem, hogy ott helyben összeestem. Nick, szerencsére, elkapott, viszont ettől kezdve nem emlékszem semmire.

Egy ágyban fekszem. Nem tudom, hol, és miért. Lassan, ahogy kinyitom a szemem, megpillantom az Én Nickym aggódó arcát.

- Miley! Hála Istennek, hogy jól vagy! Baby, azt hittem, hogy… - és elcsuklott a hangja, szemei pedig könnyekbe folytak.

- Mi történt? – meg akartam nyugtatni, de.. mivel nem tudtam semmit, így csak ez a két szó jött ki a számon.

Nick csak hallgatott, mintha nem is kérdeztem volna semmit. Aztán végre megszólalt:

- Majd később megbeszéljük, most pihenj, rendben?!
- De, Nick… A baba? Ugye jól van?!
- Miley, most nem szabad felizgatnod Magad, és…

- Nick! Mi van a babával?! – Nick elhallgatott, csak nézett Rám, szemei még mindig könnyekben, most azonban néhány csepp le is hullott. Azon kevés alkalmak egyike volt ez, amikor láttam Nicket sírni. Akkor már tudtam. Tudtam, hogy valami baj van. És hogy a babával, de… nem. Nem veszíthettem el. Ugye, nem?!

- Baby, minden rendben lesz! – mondta Nick, majd homlokát az enyémhez érintette…

Később az orvosok elmondták, hogy problémák léptek fel a terhességem alatt, ezért elveszítettem a babám. Nagyon nehéz volt, akárcsak most, visszagondolni rá. Azonban egy dolog megnyugtatott. Nick ott volt Nekem. Ott volt mellettem végig.
Egy idő után, amikor már jobban voltam, Nick és a testvérei hozzá kezdtek az új albumukhoz. 2013ra ugyanis újra összeáll a Jonas Brothers új albummal, új turnéval. Először csak ritkán ment el Nick, hamar hazajött, de nem volt feltűnő, hiszen Én is dolgoztam. Azonban egy idő után, egyre többször, és hosszabb időre ment el, volt, hogy este nem is jött haza, mert a stúdióban voltak. Éreztem, de soha sem mondtam ki. Akármennyire is fájt, büszke voltam Rá. Minden nap.

Később rájöttem, hogy Ő is érezte.

2012. június 11.

Ma van az évfordulónk. 6 éve, ezen a napon találkoztunk először Nickel. Ezt minden évben, még akkor is, amikor nem voltunk együtt, megünnepeltünk. Együtt voltunk ezen a napon, minden egyes évben. Ez az, amiben biztos vagyok, hogy bármi történjék velünk, bárhogy alakuljon az életünk, ezen az egy napon, mindig együtt leszünk, csak Mi ketten.
Ez ma is így lesz. Már alig várom, hogy hazajöjjön Nick. Amikor meghallottam az ajtót, gyorsan odaszaladtam, és nyakába ugrottam. Nevetett kicsit, majd átölelt.
Egész este, olyan boldog voltam. Az egyik legjobb esténk volt.
Hajnal 3 óra körül, a kandalló előtt ültünk, és csak beszélgettünk. Nick egyszer csak komollyá vált, és ezt mondta.

- Tudod, hogy szeretlek, igaz?!
- Igen. Igen, tudom.
- Ezt sose felejtsd el! És azt, hogy mindent azért teszek, mert szeretlek.
- Rendben, megígérem, de, Nick… megijesztesz. – közelebb jött hozzám, megfogta a kezem, és folytatta.

- Nézd… rájöttem, hogy.. ha tényleg szeretlek, akkor… nem szabad, hogy önző legyek, és csak Magamra gondoljak. Viszont ezt teszem, már egy ideje.

- Nick…

- Miley! Nem hagyhatom, hogy egyedül légy. Nem tehetem. Én viszont most többet nem tudok Neked adni. Most nem – elhallgatott. Sóhajtott egyet, majd folytatta – Valaki egyszer azt mondta, hogy néha távol kell lenned azoktól, akiket szeretsz, de ez nem jelenti azt, hogy kevésbé szeretnéd Őket… néha, épp emiatt szereted Őket még jobban. Az, hogy elengedlek, csak egy módja annak, hogy megmutassam mennyire szeretlek… - közelebb dőlt hozzám, megpuszilt, majd felállt és kisétált az ajtón… az életemből.

Nagyon sokáig nem értettem, miért tette ezt, de idővel sikerült megértenem, hogy csak Nekem akart jót, és Neki volt a legnehezebb az egész.

Nem sokkal az után, hogy Nick elment, Liam meglátogatott. Egyre többet találkoztunk, ismét elnyerte a bizalmamat, ott volt Nekem, megszerettem, és most itt vagyunk.

Nicknek Én mondtam el az eljegyzést, nem akartam, hogy mástól tudja meg. Nem sokkal később egy új Jonas Brothers dalt hallottam, ’Wedding Bells’ címmel. A szöveg mindent elárult.        

,,Elnézést kérek a közbevágásomért,

Ez az ital csak most ért le,

Állást kell foglalnom,

De elérni lehetetlen.

Azt kérdezi ,,Tudsz titkot tartani?

A szertartás Júniusban lesz,

Tudom, hogy elsietem, de annyira szeretem,

Remélem hamarosan találkozhatsz Vele”

Nem, nem akarok szerelmet,

Ha nem Te vagy az,

Nem akarom hallani az esküvői harangokat,

Esetleg megpróbálhatnánk utoljára,

De nem akarom hallani az esküvői harangokat.

Próbálok elaludni,

De Te felkeltesz, mert próbálom meglátni a fényt,

Inkább, mint Téged fehérben,

Nem, nem akarom hallani az esküvői harangokat.

Elnézést kérek a nyers reakciómért,

De a közép pontba helyezel,

És ha őszinte akarok lenni,

Remélem le fogok bukni,

Megmutatom, hogy mennyire boldogtalan vagyok,

Hagyom, hogy lásd az igazságot,

Mert ha felidézed az évfordulónkat,

11 éjszakára esik Júniusba.

Nem, nem akarok szerelmet,

Ha nem Te vagy az,

Nem akarom hallani az esküvői harangokat,

Esetleg megpróbálhatnánk utoljára,

De nem akarom hallani az esküvői harangokat.

Próbálok elaludni,

De Te felkeltesz, mert próbálom meglátni a fényt,

Inkább, mint Téged fehérben,

Nem, nem akarom hallani az esküvői harangokat.”

Szeretem Liamet. Vele fogom leélni az életemet. De Nicknek mindig lesz helye a szívemben, csak úgy, mint Nekem az övében…