,,Minden rendben van?!"

Szóval itt a maraton első része, folyamatosa nézzétek a blogot, ugyanis teszem az új részeket. Remélem tetszeni fog. Kommenteljetek, nagyon érdekel a véleményetek. (Az előző bejegyzésemhez írt egy kommentelő, hogy új olvasóm. Ennek nagyon örülök és köszönöm, ugyanis azt gondoltam/gondolom, hogy elvesztettem néhány olvasót ezzel a szünettel, ezért különösebben is örülök az ,,ujjaknak"xD)
Vicky

Amilyen gyorsan csak tudtam, elfutottam a fürdőbe. Az ajtót sem tudtam bezárni, ugyanis egyből leborultam a WC elé.

Néhány perccel később – én még mindig a WC előtt térdeltem - éreztem, hogy valaki a hajamat, gyengéden, elhúzza az arcomból a hátamhoz. Felnéztem, és Nicket láttam. Felálltam, majd megmostam az arcom. Aztán csak ott álltam, kezeimmel támaszkodtam és néztem magam a tükörben. Nick ismét, habozás nélkül odajött, és hátulról megölelt. A tükörben egymásra néztünk, de nem szóltunk semmit.

- Jól vagy? – törte meg Nick a csendet.

- Most már igen. – mutattam egy apró, gyenge mosolyt, remélve ez megnyugtatja. – Biztos csak összeettem mindent. 

- Gyere – húzott el, gyengéden – feküdj le. – majd kimentünk a szobámba és lefeküdtünk az ágyamra. Nem kellett sok, hamar elaludtam. Azon az éjszakán kétszer volt hányingerem. Nick mindig felkelt velem, és ott volt nekem.

Másnap reggel, amikor kinyitottam a szemem, Ő már ébren volt. Az egyik kezével tartotta a fejét, mosolygott, s közben csak engem bámult.

- Jó reggelt! – puszilta meg az arcom. – Hogy érzed magad?         

- Egész jól. – mosolyogtam. Nick közénk húzott egy tálcát, rajta reggelivel. Olyan volt, mintha valami ki lenne írva az étel segítségével. Megnéztem jobban, majd amikor picit összezavarodtam, megkérdeztem.

- Költözzünk Ősszel!? – néztem Nickre. Mikor ezt kiejtettem Nicknek lefagyott a mosolya, majd megigazította a betűket a tányéron.

- Költözzünk össze! – jöttem rá. Akaratom ellenére egy hatalmas mosoly jelent meg az arcomon. Majd néhány másodperccel később ráugrottam Nickre.

- Ez igen lenne? – kérdezte nevetve.

- Abban biztos lehetsz. – mondtam, majd olyan szenvedéllyel, ahogy csak tudtam, megcsókoltam.

2 héttel később…

Minden rendben van. Szinte már úgy érzem, hogy az életem nem is lehetne jobb. Nickel a lehető legnagyobb rendben van minden, Chloe és az összes többi lány is eltűnt. Liam néhányszor hívott, kérdezve „Mi a helyzet?” Nem mondtam el Nicknek ugyanis tudtam, hogy reagált volna. Előtört volna belőle a féltékenység. Emellett tényleg megbocsátottam Liam-nek, és jó tudni, hogy legalább barátoknak megmaradtunk.

A nappaliban ülök a kanapén. Nicket várom, eredetileg találkoznánk nálam, majd elmegyünk megnézni a házat, amit Ő vett kettőnknek. Végre megjött.

Kifutottam hozzá, épp, hogy a kocsijából kiszállt, a nyakába ugrottam.

- Szia, baby! – mondtam, aranyosan.

- Ezt a köszönés módot meg tudnám szokni. – nevetett Nick. – persze csak veled. Joe-val vagy Kevinnel elég fura lenne… - nevetésbe törtem, hiszen szinte a szemem előtt volt, ahogy Joe Nick nyakába ugrik, és azt mondja: „szia, baby!” xD

Beszálltam a kocsijába, és elindultunk. Útközben beszélgetni kezdtünk. Majd egy rövidke csend után, közelebb dőltem hozzá, kezemet a combjára helyeztem és simogattam azt. Nicknek egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán, látszott, élvezi a dolgot. 

- Miley… nem vagyok benne biztos, hogy tudok így vezetni. – mondta, mire én kuncogtam, s fentebb helyeztem a kezemet, folyamatosan simogatva. Nick hátra dőlt, majd vett egy nagy levegőt és kifújta azt. Ismét kacagtam. Megérkeztünk a házhoz, Nick leparkolta előtte. Egyik kezem még mindig a combján volt.

- Mi lenne, ha egy picit itt maradnánk a kocsiban? – kérdezte Nick, majd ő is közelebb dőlt, és csókolgatni kezdte a nyakamat. Becsuktam a szemem, nagyon élveztem, ahogy Nick ajkai a bőrömhöz érnek. Minden egyes mozdulatánál kirázott a hideg. Pontosan tudtam, miért akar a kocsiban maradni, és – legyünk őszinték – nekem sem volt ellenemre, viszont elég sok lesifotós van a közelünkben, plusz, játszadozni akartam Nickel. 8)

- Talán később. – mondtam, majd kiszálltam a kocsiból, s ott hagytam egy szótlan, felizgult Nicket. Néhány másodperc múlva kiszállt Ő is, én pedig gonoszan rámosolyogtam.

- Utállak! - mondta. Kuncogtam, majd közelebb mentem hozzá és megfogtam a kezét. Ahogy gondoltam, egyszerre rengeteg paparazzi ,,termett" körénk. Nem szóltunk semmit, nem is válaszoltuk semmire, viszont ahogy Nickre néztem, nem olyan volt, mint régen. Sőt, úgy látszott, nagyon is örült, hogy ott voltak a fotósok. Először nem értettem, aztán miközben bementünk közelebb dőlt és a fülembe suttogta: „Lefogadom, hogy mind féltékenyek, mert a világ legszexibb csaja az enyém” – közben elengedte a kezem, s feltűnés nélkül a fenekemre tette azt. Elpirultam, s ezt próbáltam takargatni a kezemmel, nem akartam, hogy holnap az álljon a címlapokon, hogy vajon mit mondhatott nekem Nick.

Miután beértünk a házba, mindketten körülnéztünk. Nagyon tetszett. Máris tudtam a kedvenc helyemet: a nappali szőnyeg. Annyira jól néz ki. Imádom elképzelni magukat rajta… bárhogy.

Nem sokkal később a képzeletem valóra vált.

Ott feküdtünk, én Nick lábai közt, meztelenül, egy pléddel betakarva, a sötétben a kandalló előtt.  

- Nick?

- Igen?

- Mit gondolsz a testemről? – attól függetlenül, hogy nem láttam az arcát, tudtam, picit meglepődött a kérdésemen.

- Hát… amint azt már kint is megbeszéltük, te vagy a legszexisebb lány a világon. Imádok mindent rajtad. – vett egy nagy levegőt – Az arcod, a melleid, a hasad, a lábaid csak… - sóhajtott – tökéletesek. 8)

- És… akkor is tetszenék, ha nem lennék ilyen vékony? – biztosra vettem, hogy ezen még jobban meglepődött.

- Miley… Nekem úgy vagy tökéletes, ahogy vagy, de… - de a szavába vágtam.

- Szóval nem.

- Mi nem?

- Nem tetszenék neked.

- De… én nem ezt mondtam, sőt…

- Ilyen szöveget csak akkor mondunk, amikor pont az ellenkezőjét gondoljunk, csak éppen nem akarunk megbántani senkit. – mondtam, picit hangosabban, s közben elhúzódtam tőle, így a szemébe tudtam nézni. Egy nagyon összezavarodott Nicket láttam.

- Mi van!? – kérdezte. – Miley, én egy szóval sem mondtam, hogy nem tetszenél, ha nem lennél ilyen vékony. – sóhajtott egyet, majd egy apró mosollyal ezt mondta – Nem akarok ilyen kis butaságokon veszekedni. – próbált közelebb húzni magához, de én gyorsan felálltam, magamra tekertem a plédet, majd mielőtt elmentem a fürdőbe, ezt mondtam:

- Akkor minek hoztad fel a témát? – s sarkon fordultam.

- MI VAN?! De hát nem is én… - tovább nem hallottam, mert becsaptam az ajtót. Később bementem egy hálószobába és megpróbáltam elaludni. Nem sokkal később ajtónyitást hallottam. Néhány mp elteltével éreztem egy kezet a csípőmön, ami majd átölelt, s Nick suttogó hangját a fülemnél.

- Jól vagy?

- Miért ne lennék jól? – kérdeztem vissza, ridegen. Igazából magam sem értettem mi volt a probléma, miért voltam ilyen szeszélyes, de egyszerűen ezek a szavak hagyták el a számat…