,,Egyáltalán nem bántam meg, és soha nem is fogom!"

8. rész (Miley szemszöge)
Nick volt az. Látszott rajta, hogy akkor kelt fel.
-Miley! -majd odasietett hozzám, és leült mellém. -Már azt hittem eltűntél.
Rámosolyogtam, majd adtam egy reggeli puszit a szájára. Ezután Nick folyamatosan csókolgatott, míg én közben nevetve ennyit mondtam:
-Nick, vendégünk van! -majd abbahagyta a csókolgatást, mert észrevette, hogy Selena is itt van.
-Óó, szia Sel! Bocsi, csak nem vettelek észre!
-Szia, Semmi baj! Én megyek, majd még folytatjuk Miley, most nem zavarom a szerelmes párt!-megint csak fülig érő mosollyal mondta, majd kiment az ajtón.
Én, amilyen gyorsan csak tudtam, odafordultam Nick-hez és folytattam a csókolózást. Megint ott jártunk, hogy már csak az érzelmeink vezettek. Nick dőlt rám fele. Majd felhúzta a  pólómat, és elkezdte simogatni a hasamat. Bár teljesen más érzés volt, és teljesen máshogy csinálta, mégis egyből Liam ugrott be. Gyorsan elrántottam magam. Felálltam a kanapéról.
-Soha többé ne érj hozzám! -kiabáltam neki, majd felszaladtam a szobámba. Nem kellett 1 perc sem, Nick már ott állt az ajtóm előtt.
-Miley! Kérlek nyisd ki! Ne haragudj, hogyha tettem, vagy mondtam olyasmit amivel megbántottalak! -ahogy hallgattam, amiket mond éreztem rajta, hogy, bár nem érti, mégis sajnálja. Odamentem és kinyitottam neki az ajtót. Láttam, hogy teljesen értetlenül áll ott. Nem mondtam semmit, csak megöleltem.
-Annyira sajnálom! Ne haragudj, csak egyből Liam jutott az eszembe, és...- de nem hagyta, hogy befejezzem, mert adott egy puszit a számra.
-Tudom, Miley! Semmi baj nincs! -annyira megértő, és ez mindig megnyugtat. Nagyon sokáig csak öleltük egymást, csendben. Aztán hallottuk, hogy egy kocsi jött be az udvarra, a garázs elé.
-Ez biztos anyuék. -Miley.
-,,ék"? -kérdezte Nick.
-Igen. Anyu, Brandie és Noah. Nick, most mondjuk el, vagy később? -kérdeztem tőle.
-Szerintem később. Előbb legyél túl ezen Liam-es dolgon. Most szerintem csak mond el, hogy szakítottatok Liam-el, mert ,,honvágya" volt. De, ahogy te akarod. -Nick.
-Nem, igazad van. Így jó lesz. -majd adtam neki egy szájra puszit, és ő elkezdett az ablakom felé menni.
-Nem lesz bajod? Nehogy le ess. -mondtam neki, és közben odaálltam az ablakhoz.
-Baby, a famászás mesterével beszélsz. Már hogy eshetne bajom?! -válaszolta. Én csak nevettem rajta, majd néztem ahogy kifele mászik. Már csak 1 méterre volt a talajtól, én pedig megfordultam és elkezdtem kifele menni a szobámból, de akkor valami esést hallottam. Gyorsan visszamentem az ablakhoz, és láttam, h Nick esett el. Gyorsan felállt, és mosolyogva ennyit mondott:
-Semmi bajom, jól vagyok, csak.....megcsúsztam! -na ennyit a famászás mesteréről. Elnevettem magam, majd lementem gyorsan a nappaliba. Brandie, anyu és Noah már ott vártak.
-Sziasztok! -majd egy családi ölelés.
-Kicsim, neked nincs telefonod? -kérdezte anyu. -Vagy ezerszer hívtalak, de nem vetted fel. Szólni akartam, hogy kicsit elhúzódott Brandie bandájának a fellépése, és ezért ott kellett maradnunk egy szállodában.
-Most már mindegy. -és hirtelen eszembe jutott a tegnapi fellépése Brandie-nek. Akkor azért nem volt itthon senki. És újra feléledtek az emlékek a tegnap estéről. Arra gondoltam, hogy Brandie-nek elmesélem, de tudtam, h ő úgyis egyből szól anyának vagy apának és ők pedig persze feljelentik Liam-et. Szóval inkább csak Nick, Liam és az én titkom lesz.
Én egyértelműen Brandienek segítettem kipakolni. Felmentünk a szobájába. Mikor felértünk Brandie csak ledobta az ágyára a bőröndjét, és odajött hozzám.
-Minden részletre kíváncsi vagyok! Mi volt az a csók Nick-el? -Brandie jobban izgatott volt, mint én. Csak annyit meséltem neki, hogy összejöttünk, és hogy Liam elment, mert ,,honvágya" volt.
-Micsoda?? Liam elment. De hát el sem búcsúzott. Ti voltatok a nagy szerelmes pár, meg minden...-Brandie.
-Igen, én is azt hittem, h szerelmespár vagyunk, de, tudod, egyre jobban szerettem belőle kifele...igazából, most hogy visszagondolok, úgy érzem, hogy nem is voltam belé szerelmes, csak belehabarodtam, mint annak idején Justin-ba.
-Értem, de Nick , hogy került a képbe?
-Áá, teljesen olyan volt mint a Disney-nél. Bent ragadtunk egy raktárban, és mikor megcsókolt, utána  már hirtelen nyílt az ajtó...
-Meg se hallgatta mit akarsz mondani,csak megcsókolt?
-Igen, ez miért olyan furcsa? -lepődtem meg.
-Hát mert nem ismerem Nick-et, de ránézésre nem tűnik egy olyan  merész srácnak
-Gondolom a kiskutyás,aranyos  arca miatt. -ez a mondatom után Brandie is mosolygott - Tudod,amikor megismertem én is azt hittem hogy egy visszahúzódó, félénk fiú, de  már tudom, hogy senki sem az, aminek látszik. -mondtam és közben nem csak Nick-re, hanem Liam-re is gondoltam ezzel kapcsolatban. - És még ha tudnád, hogy mi mást csináltunk.....majdnem...
-Miért? Mit csináltatok "majdnem"?-kacsingatott rám Brandie.
-Hát mivel elmúltál már 18, így elmondom.-válaszoltam fülig érő szájjal.
-Csak nem...?-kacsintott újra.
-Hát majdnem.......annyira aranyos, és kedves volt én pedig nem bírtam ellenállni... elkezdtünk csókolózni és...
-Wooh, kislány......És ez lett volna az első alkalom? -kérdezte ugyancsak fülig érő szájjal Brandie, mire én poénkodásból hozzávágtam egy párnát. -Másnak mesélted már?
-Nem,még rajtad kívül senkinek. -bár Selena-nak már mondtam, de ő akkor azzal volt elfoglalva, hogy Liam mit csinált, ezért másra nem is figyelt, amit még meséltem.
-Liam-nél ki szakított? Te vagy ő?
-Közösen.Ausztráliáról beszélgettünk, és akkor mondta hogy már nagy honvágya van.Én pedig mondtam neki, hogy akkor menjen vissza,mert tudtam, hogy én neki nem érek annyit,hogy elhagyja az otthonát. -szándékosan mondtam így, hogy ne gondoljon mindenki Liam-re, hogy annyira jószívű. És pedig ez még semmi ahhoz képest,ami valójában.
Pont miután befejeztem a mondatot,anya lépett be Brandie szobájába, és mondta nekünk hogy menjünk le, mert kész a vacsi. Egyből elindultunk, de én megállítottam Brandie-t,és mondtam neki hogy a vacsi alatt ne rólam beszéljünk, hanem a koncertjéről.
Jól ment minden, én egyáltalán nem is kerültem szóba.Vacsi után mondtam hogy felmegyek a szobámba,és netezek egy kicsit. Mikor felértem meglepett arccal néztem az órára, ugyanis még csak 6 óra volt. Általában nem ilyen korán szoktunk vacsorázni, de anyu biztos belejött a főzésbe. Ezután bezártam az ajtómat, majd befele mentet észrevettem, h az ablakom nyitva volt.Körbe néztem,nem láttam senkit, csak annyit hogy a fürdőszobám ajtaja is nyitva van. Lassan odamentem a fürdőszoba elé, s közben kezembe fogtam a Mark McGwire által aláírt baseball ütőmet, amit még kiskoromban kaptam aputól . Mikor odaértem, az ajtó nyitva volt, de én teljesen a falnak vágtam. Hallottam, hogy neki vágtam annak, aki bent volt. Gyorsan megnéztem, hogy ki van bent. Láttam, hogy Nick volt az, aki fogta a fejét. Ledobtam a baseball ütőt, és gyorsan megöleltem.
-Jaj, ne haragudj, csak azt hittem, hogy egy betörő!-majd miután abbahagytam a folyamatos ölelgetést,észrevettem, hogy a karján a válla alatt fel van hajtva a póló ujja,és egy vágás látszott rajta.
-Mi történt veled?
-Semmi-semmi. Csak ahogy másztam felfele, megvágott a fa egyik ága.
-,,A famászás mestere", mi? -kérdeztem gúnyosan.
-Haha...-válaszolta, majd kimentünk a szobámba, és bekötöttem a sebét. -Még fáj?
-Hát egy kicsit. -mondta Nick. Ezután adtam neki a kötésre egy puszit.
-Már nem is fáj.-mosolygott rám. -Egyébként ilyen ,,királyi fogadtatásban" még sosem részesültem. Ez a ,,hozzám vágod az ajtót" stílus új divat? -kérdezte kötekedve. Én meghúztam a szememet, majd ennyit mondtam:
-Most kötekedni akarsz, vagy csókolózni?
-Hát inkább a másodikat választanám..... -erre én magamhoz húztam, és megcsókoltam. Megint sokáig csak csókolóztunk, majd elkezdtem magamra fele húzni. Ekkor ő megállított:
-Biztos hogy ezt akarod? Csak mert nem szeretném, hogy az legyen, ami tegnap.
-Nyugi, nem lesz az, mert akarom.....téged akarlak! -majd ismét magamra húztam. Nick már rajtam feküdt, és én levettem róla a pólóját, majd ő az enyémet. Mindeközben vagy a nyakamat, vagy a számat csókolgatta. Aztán ismét a nyakamat, majd a nyakamtól lefele folyamatosan csókolgatott, és akkor hagyta abba, amikor a nadrágomhoz ért. Levette rólam a nadrágot, majd saját magáról. Aztán megint csak a hasamat puszilgatta, közbe kicsatolta a melltartómat. Ezután ő is és én is megszabadultunk a, rajtunk maradt, felesleges ruhadaraboktól. Volt bennem egyfajta félelem, mert tudtam, hogy az első nagyon fáj. A legelején nekem is fájt, de aztán már nagyon jó volt, mert Nick nem csak magával törődött, hanem velem is nagyon figyelmes volt. A végén egy nagy sóhajjal feküdt le mellém. Én a fejemet a mellkasára hajtottam.
-Nagyon jó volt! -szólaltam meg én először.
-Nekem is..... nem  fájt?-kérdezte aggódva.
-Nem. - füllentettem, hogy ne rontsam el a pillanatot.De igazából nem fájt, csak az elején.
Ezután kb. 5 percig csak a a plafont néztük, majd Nick rákérdezett:
-Nem bántad meg?
-Egyáltalán nem, és soha nem is fogom! Te? -válaszoltam teljesen magabiztosan, és vissza is kérdeztem.
-Én sem!
Aztán én feldőltem, majd egymás szemébe néztünk, és Nick megcsókolt.
-Még szeretsz? -kérdezte mosolyogva.
-Persze, te dilis! Mondtam, hogy örökké szeretni foglak! -ismét megakartam csókolni, de akkor valaki benyitott. Vagyis csak akart, mert én kulcsra zártam az ajtót.
-Miley, kicsim csak beszélni szeretnék veled! -hallottam anyu hangját.
-Hirtelen azt sem tudtuk mit csináljunk. Nick gyorsan bebújt a takaró alá.
-Ezt most komolyan gondolod? -kérdeztem, de aztán ráhagytam, és a cuccait bedobtam a takaró alá. Én gyorsan a másik takarót magamra csavartam, és kinyitottam anyának az ajtót.
-Ó, már épp menni akartam. Azt hittem alszol....De kicsim, te meztelenül alszol?
-Ezt miből gondolod? -kérdeztem.
-Nem is tudom...talán azért, mert csak egy takaró van rajtad. -mutatott végig rajtam. -Na mindegy. Csak gondoltam bejövök hozzád, megbeszélni hogy mi volt itthon ez alatt a másfél nap alatt. -mondta anyu, majd odament az ágyamhoz, és leült arra.
-Miley, ebben az ágyban nincsen rugó? Miért ilyen kemény?
-Nem, csak amíg távol voltatok kicseréltem a szivacsot egy keményebbre. Én ezen hamarabb eltudok aludni. -válaszoltam ami az eszembe jutott.
Majdnem kitört belőlem a nevetés, hiszen anyu igazából Nick-en ült.
-És Liam hol van?
-Szakítottunk, mert honvágya volt, de erről most nem szeretnék beszélni. Egyébként semmi különös nem volt itthon. Másfél nap alatt nem is lehetett volna..... -mondtam. Hát ennél nagyobbat még nem nagyon hazudtam anyunak, mert ezalatt a másfél nap alatt minden megtörtént velem, ami egy 17 éves lánnyal megtörténhet,a fiúkkal kapcsolatosan.
-Hát látom, hogy nem nagyon akarsz beszélgetni, akkor majd holnap.....-mosolyodott el.
-Ne haragudj, csak fáradt vagyok....
-Semmi baj. Tényleg. Aludj jól kicsim. -majd adott egy puszit a homlokomra, és kiment. Nick gyorsan levette a takarót, és vett egy  nagy levegőt.
-Apám, ilyen sokáig még sosem tartottam vissza a lélegzetemet. -nevetett, mire én is elnevettem magam, és odafeküdtem mellé.
-Szóval egy új szivacs, mi? De én azért jobb vagyok mint egy szivacs, nem?
-Hát a ma éjszaka után már biztosan mondhatom hogy sokkal jobb vagy, mint egy szivacs! -ezután megcsókoltam, majd  megint a fejemet a mellkasára hajtottam, és végül elaludtunk.
Reggel nagyon jó volt mellette ébredni. Most az kéne éreznem, hogy csak álmodom, de nem, mert ez sokkal jobb mint egy álom.
Nemsokkal utánam Nick is felébredt. Adott nekem egy reggel puszit, majd felállt az ágyról, és magára tekerte a takarót. Ezután bement a fürdőszobába és lezuhanyozott.
Akkor elkapott egyfajta kényszer, vagy nem is tudom, hogy mi. Csak ahogy láttam őt félmeztelenül, úgy éreztem, hogy utána akarok menni. De végül visszafogtam magam. Nick egy 15 perc múlva kijött, és már a farmerja rajta volt. Odajött, leült mellém az ágyra és megsimogatta az arcomat. Nem szólt semmit, csak mélyen a szemembe nézett. Erre én egy picit zavarba jöttem, majd rákérdeztem:
-Mi az?
-Semmi, csak......tudod, egy hete még nem hittem volna, hogy majd egy reggel melletted ébredek. Vagy hogy egyáltalán veled leszek.
-Hát azt én sem hittem volna, h mi még valaha az életben együtt leszünk. Bár be kell valljam.....reméltem...
-Igen?
-Igen, mert mostanában egyre többet gondoltam rád, kettőnkre, és nagyon elszomorodtam, amikor azt hallottam, hogy Selena-val jársz...nem tudom mi volt velem olyankor, de csak sírni tudtam.
-Biztos féltékeny voltál... -mondta gúnyosan Nick. Erre én csak elmosolyodtam, mert belül tudtam, hogy igaza van. Megint csak néztük egymás szemét. Majd én megcsókoltam. A csók közben hallottuk, hogy egy kocsi jött be a garázs elé. Gyorsan odamentem megnézni az ablakhoz, és láttam, hogy apu az.
-Én akkor megyek, és majd hívlak. Megbeszéljük, hogy mikor mondjuk el, rendben? -s közben felvette a pólóját, és rá az inget.
-Persze. -odamentem hozzá, megöleltem és ismét megcsókoltam.
-Szeretlek, Miles! -köszönt el mélyen a szemembe nézve.
-Én is szeretlek! -helyeseltem.
Ezután kimászott, majd le a fán. A biztonság kedvéért megvártam, amíg teljesen leér, nehogy a ,,famászás nagy mestere" megint leessen. Miután leért, én gyorsan felkaptam magamra valamit, és leszaladtam üdvözölni aput.