,,Bárcsak ne mentél volna el!"

Új rész! Mostantól megpróbálom olyan hamar felrakni minden új részt, ahogy csak az időm engedi. Ez, nekem az egyik kedvenc részem. Hosszú, sok minden kiderül benne, plusz romantikus, és a vége izgalmas. Megint találgathattok majd! 8D Remélem a min. 10 komment megint összejön. Jah, és ha valaki esetleg még nem tudta, akkor elmondom, hogy készítettem a blogomhoz egy videót (előzetes-féle), és felraktam a Youtube-ra. Katt IDE, ha megnéznéd. A kép nekem nagyon tetszik, jól sikerült, szóval most meg vagyok elégedve magammal. xD Remélem ti is velem. Puszi, Vicky

Nick szemszöge

Ismét a turnén vagyunk. Jól indult minden. Jól szórakozunk.

Miley egyszer sem telefonált, hogy mi van. Ez egy picit zavart. De amúgy minden jó volt. Chloe és én kezdünk visszarázódni a régi kerékvágásba.

Ma este Detroit-ban fogunk koncertezni. Ott is mindig nagy tömeg vár, ezért már eléggé izgultunk.

Megvolt már a koncert próba. Ott buliztunk egy kicsit azzal a néhány rajongóval, akik el tudtak jönni. Joe, kitalálta, hogy játszunk székfoglalósat. Annyit nevettünk. De igazából valami nekem most is hiányzott.

Este. Már csak néhány perccel a koncert előtt. Az öltözőnkben már csak én voltam. Ajtónyitást hallottam, és Chloe jött be rajta.

- Szia, Nick! – köszönt, mosolyogva, izgatottan. – Már nagyon várom az esti show-t. – majd adott egy puszit a számra.    

- Én is! Biztos klassz lesz! – mosolyogtam.

- Van egy meglepetésem! – mondta, csakugyan mosolyogva, Chloe. Majd kivett valamit a zsebéből. Egy ezüst karkötő volt, amin egy kis medál lógott. Ebbe volt bele vésve az én, és az ő nevének a kezdőbetűje. „N&C”. Rácsatolta a kezemre, majd a szemembe nézve ennyit mondott.

- Szeretlek! – én csak mosolyogtam. Tudtam, hogy vár valamit. Valamit, amit nekem kéne kimondanom.

- Én is szeretlek! – majd megöleltük egymást. Igazából, legbelül rossz érzés fogott el, mert nem volt igaz, amit mondtam. Szeretem Chloe-t, de nem úgy. Sajnos. Azt hittem, majd idő közben szerelmes leszek belé, de tévedtem…

Most, a következő dal a Hello Beautiful, amit játszunk A táncosok ott álltak a színpad szélén, mert vártak a következő számra, amiben már ők is részt vesznek. A dal kezdése előtt Joe, lement a színpadról, majd Chloe-val, Demi-vel, és Danielle-el jött vissza. Mind hármójukat leültette egy székre, és nekik énekeltük a dalt.

Nekem, közben mindvégig az, járt a fejemben, hogy miért mondtam Chloe-nak, hogy szeretem, ha nem.

Egyszerűen egy mosolyt sem tudtam kicsalni magamból. Pedig Chloe annyira boldog volt…

Miley szemszöge

Annyira nehéz most minden. Apu inkább a munkába temetkezik, anyu pedig… úgy tesz, mintha semmi sem történt volna.

Én is próbálom jól érezni magam, de ez nagyon nehéz. Persze, a kameráknak mosolygok, de több nem megy.

Annyira nehéz, ha erről kérdeznek, vagy ha Brandie-vel, vagy bárkivel erről beszélünk.

Ráadásul Nick sincs itt.

Sok barátom velem van, de mégis annyira egyedül érzem magam.

Eddig is így volt, hogy ha valami tényleg nagyon bántott, akkor csak Nick tudott megvigasztalni. De most ő sincs itt.

Felhívni pedig nem akarom, mert most a turnén van. Nem akarom elrontani neki. Plusz akkor Chloe-val is veszekedne, és azt sem szeretném. Csak annyit, hogy boldog legyen. És ez, úgy látszik, már megvan.

Már napok óta alig tudtam elaludni. Ez ma sem volt másképp. Néhány órát, ha aludtam. Reggel lementem a konyhába. Mielőtt beléptem volna, halottam, hogy anyu valakivel telefonon kiabál.

- Nem vagyok együtt Bret Michaels-el. Hagyjanak már békén. Nem fogok nyilatkozni. Úristen! – majd lecsapta a telefont. Kimentem hozzá. Láttam, hogy sírt, de amikor meglátott letörölte a könnyeit, és mosolygott.        

- Jó reggelt, Miley! Kérsz reggelit? – nem válaszoltam, csak közelebb mentem hozzá, és megkérdeztem.

- Anyu, mi volt ez az egész? – vett egy nagy levegőt, majd kifújta, és elmondta, nyugodtan.

- Néhány ember, kitalálta, hogy apád és én azért válunk, mert én megcsaltam Bret Michaels-el, amíg ő veled volt a turnékon.

- Mi?! De hát ez hülyeség.

- Én tudom, de… figyelj, Miley! Ne foglalkozz velük. – majd elkezdett megteríteni a reggelihez.

- Anyu, ne haragudj, de én most nem tudnék enni. – majd felmentem a szobámba. Eszembe jutott, hogy délután a Disney stúdiójába kéne mennem, mert még van egy pár szám, amit fel kell vennünk.

Délután 4. Elindultam.

A parkolóban megálltam a kocsimmal. Amint kiszálltam kb. 10 paparazzi jött oda hozzám, fényképeztek, és kérdezgettek. Már alig volt néhány méter a bejáratig, amikor az egyik megkérdezte, hogy anyunak tényleg viszonya van e Bret Michaels-el.

Ezzel elindított egy lavinát, mivel ezt követően mindegyik paparazzi ugyanilyen kérdéseket rakott fel. Próbáltam gyorsabban bemenni, de teljesen körbefogtak. Végül, amikor bementem, már nagyon ideges és szomorú voltam egyszerre. Hogy lehet néhány ember, ennyire kiállhatatlan.

Most annyira szükségem lett volna Nick-re. Jobban, mint bármikor. Tudtam, hogy nem kéne, de felhívtam. Csak az, járt a fejemben, amikor azt mondta, hogy hívjam, ha baj van.

Néhány csöngés után fel is vette

- Szia, Nick! – köszöntem neki.            

- Ó! Szia, Miles! Hogy vagy? – kérdezte.

- Hát, ami azt illeti, nem túl jól.

- Miért, valami baj van? – ez a kérdés után, kitört belőlem minden.

- Nick… bárcsak ne mentél volna el! Kérlek, gyere vissza! Szükségem van rád!

Nick szemszöge

- Nick… bárcsak ne mentél volna el! Kérlek, gyere vissza! Szükségem van rád! – mondta Miley, valószínűleg sírva. Először teljesen leblokkoltam, mert erre az egyre nem számítottam. Ma Wichita-ban vagyunk. Itt lesz ma este a koncert. Ez elég messze van Los Angeles-től.

Miley, folytatta, picit nyugodtabban:

- Ne haragudj, tudom, hogy nem kérhetek ilyet… - de nem hagytam, hogy befejezze.

- Miley! Csak nyugodj meg! – majd vettem egy nagy levegőt, és ezt mondtam - Visszamegyek! Néhány óra múlva ott leszek! Szia! – majd leraktam a telefont. Pont ezután, a srácok léptek be az öltözőbe, mert nemsokára készülődnünk kell a koncertre.

- Srácok! Én ma nem tudok fellépni! – böktem ki egyből. Joe és Kevin is nagy meglepődtek.

- Miért? Mi a baj? – kérdezték szinte egyszerre.

- Miley most hívott, és… visszamegyek L.A.-be.

- De Nick. Ez nem így megy! – kezdték el, de én nem hagytam, hogy befejezzék.

- Tudom, mindent tudok. De Miley-nak szüksége van rám, és… más nem számít! – Kev és Joe egymásra nézett, majd odajöttek mellém, és ennyit mondtak.

- Tedd, amit kell, tesó! - majd elmentem. Kint, amilyen szerencsém van, persze, hogy találkoztam Chloe-val.

- Szia! – ölelt volna meg, de megfogtam a kezét, hogy ne tudjon. – Mi a baj?

- Semmi, de ma én nem fogok fellépni.

- Mi?! Miért? Baj van?

- Nem, de… visszamegyek L.A.-be…

- Miért? – majd, miután nem válaszoltam, leesett neki – Miley-hoz?!

- Igen. Szüksége van rám. – majd elmentem Chloe mellett. Alig mentem pár lépést, megállított.

- Nick! Ha most elmész Miley-hoz… akkor vége! – mondta, teljesen komolyan. Nem szóltam semmit. Aztán ránéztem a karkötőre, amit tőle kaptam. Közelebb léptem Chloe-hoz, majd levettem a kezemről a karkötőt, és odaadtam neki. Végül csak ennyit mondtam.

- Sajnálom! – majd hátat fordítottam, és elmentem. Gyorsan beültem a kocsimba, és elindultam L.A.-be.

Miley szemszöge

Néhány órával később…

Nem tudtam, hogy most akkor mi van. Megbántam, hogy felhívtam, mert így tönkretettem a koncertjüket.

Nem tudtam, mit tegyek.

Aztán felhívtam Joe-t telefonon.

- Szia, Joe! Nick igaz ott van?

- Szia! Nem, Nick nincs itt! Elment. Azt mondta, hogy hozzád.

- Rendben, köszi! – válaszoltam, majd leraktam a telefont.

Néhány perccel később arra jutottam, hogy felhívom Nick-et.

Elsőre nem vette fel, csak másodjára.

- Szia, Miley! Már mindjárt ott vagyok!   

- Nick, nagyon köszönöm, de nem kellett volna ott hagynod mindent…

- Miley, hiszen rólad van szó… - majd csend lett. Ez annyira jól esett. Nem tudtam mit válaszolni rá. Aztán Nick kisegített – Már Las Vegas-ban vagyok.

- Nick… valamit el kell mondjak!

- Mi az? – kérdezte.

- Hazudtam, amikor azt mondtam, hogy nem hiányzol… épp ellenkezőleg: nagyon is hiányzol, mindennél jobban. – egy rövid csend után, Nick válaszolt.

- De miért nem mondtad el ezt eddig?

- Mert… én csak azt akarom, hogy boldog légy. És Chloe-val az vagy. De… csak hogy tudd… semmi sem változott.

- Ez hogy érted? – kérdezte Nick, ismét egy pici csend után.

- Úgy, hogy… még mindig szeretlek. – majd megint csend következett. A csendben egyszer csak, mintha üveg-törés hangját hallottam volna. Aztán folyamatosan csak ezt halottam. Nagyon megijedtem. Nick még mindig nem szólt semmit.

- Nick! Szólalj meg! – de semmi nem történt, aztán megszakadt a vonal.