,,Én azt akartam, hogy harcoljon értem!"

Na, ismét egy új rész. Ez most kicsit rövid, de szerintem eléggé tartalmas. 

Nagyon remélem, hogy főleg a vége tetszeni fog nektek, ugyanis megpróbáltam minden érzését leírni Miley-nak, úgy, hogy ha valaki elolvassa, szinte ugyanazt érezze. Nem tudom mennyire sikerült. 8)

Kommenteljetek, lécci! Az utolsó néhány részben már megvolt a 10 komment, legyen meg itt is. Köszi!

Ja, és a képről is várom a véleményeteket, szerintem jól sikerült. Puszi, Vicky 

 Nick szemszöge

- Mit keresel itt? – szólalt meg, egy hosszú csend után.

- Téged. Nézd, nem akarom, hogy így érjen véget.

- Amikor megcsókoltad Chloe-t, akkor sem akartad?

- Ő csókolt meg engem, és nekem semmit nem számított, tényleg. – erre már nem szólt semmit. Odament a sminkes asztalához és elkezdett pakolászni. Közelebb léptem hozzá, és megfogtam a kezét. Nem akart rám nézni, azt akarta, hogy ne vegyem észre, hogy már majdnem sír.

- Szeretlek, Miley! Hogy mondjam, hogy el hidd?! – aztán végre rám nézett, és folytatta:

- Én elhiszem Nick, de ez nem elég! A szerelem nem elég ahhoz, hogy mindenen túl juss.

- De ha együtt vagyunk, akkor minden könnyebb.

- Nem, épp ellenkezőleg. Mindent csak megnehezítünk. Ezért… - és lenézett a földre. Kivette kezét, az enyémből, és mintha még jobban sírni kezdett volna, aztán vett egy nagy levegőt, és folytatta – én nem akarom ezt tovább. Nincs szükségem rád. És, már nem hiányzol. – egy pillanatra minden megállt.

Ez nem hasonlítható semmihez.

Ha valaki azt mondja neked, hogy már nem hiányzol neki, akkor eléggé el van rontva minden.

Miley, ott állt. Sírt. Aztán hátat fordított nekem, és ennyivel befejezte az egészet.

- Menj el, Nick! Kérlek! – nem tudtam mit mondani, egyszerűen, kisétáltam.

Hazamentem. Otthon a srácok már úgy vártak, hogy Miley-val érkezem. Nagy megdöbbenésükre senki nem volt velem. Senki.

Megpróbáltam haragudni. Vagy csalódott lenni, hiszen mégiscsak azt mondta nekem, hogy már nem hiányzok neki.

Mindenkinek igaza volt. Mindenkinek, csak nekem nem.

Én azt hittem, hogy Miley azóta is vár rám, és mindennél jobban hiányzom neki.

De nem. Legalább megtudtam az igazságot.

Megpróbáltam haragudni, de nem ment. Miley Cyrus, azaz egyetlen egy személy, akire nem tudnék, soha, semmiért haragudni.

Néhány nappal később…

Már a turnén vagyunk.

Remekül indult, és most is így van. Demivel és a Camp Rock 2 táncosokkal nagyon jól elszórakozunk.

Kivéve Chloe-val, aki még mindig neheztel rám. Vagy csak került. Igazából nem tudom.

A mai egy szerdai nap. Mi koncert-próbán vagyunk, ők pedig tánc-próbán.

Hamarabb befejeztük, mint amire számítottunk, ezért úgy döntöttünk, hogy megnézzük a tánc-próbát.

Chloe is bent volt, természetesen.

Gyönyörű volt, még tánc közben is.

Tartottak egy 5 perces szünetet, addig ő a terem egyik sarkába ment, és egy üveg vízből kezdett inni.

Odamentem.

- Szia!

- Szia! - köszönt vissza, kicsit gorombán.

- Chloe, ne haragudj. Én csak… kérlek, adj nekem még egy esélyt. – erre egyből felnézett. Nem is tudom, miért mondtam.

Azt hiszem, hogy ennek is Miley volt az oka. El akartam felejteni, és tudtam, hogy Chloe biztosan el tudná ezt érni.  

- Ezt hogy érted? – szólalt meg végre, egy apró mosollyal a szája szélén. 

- Úgy, ahogy mondom. – mosolyogtam én is, majd Chloe odajött, és szorosan megölelt.

Miley szemszöge

Egy nap nem telt el úgy, hogy nem gondoltam volna rá. Folyton ő jár a fejembe.

Tudom, hogy eléggé csúnya dolgokat mondtam neki, de megbántott. És, ha csak egy pillanatra is, de azt akartam, hogy ugyanúgy fájjon neki, ahogy nekem.

Ráadásul azt hallottam, hogy együtt van Chloe-val, azzal az emberrel, aki miatt szakítottunk.  Egy hónap sem telt el, de ő neki már más van. Már más a fontos.

Ha rájuk gondolok, elfog a féltékenység, pedig tudom, hogy Nick már nem az enyém.

Rettenetes volt azt hazudni neki, hogy már nincs szükségem rá, és hogy már nem hiányzik.  

Igazából, én csak azt akartam, hogy ne menjen el, hanem addig álljon itt, amíg vissza nem kap. Hogy harcoljon értem. Hogy azt mondja, nem kell senki más. Hogy nem tud, és nem is akar mással lenni, ha nem lehet velem, ezért inkább egyedül marad.

Azt a Nick Jonas-t akartam, aki a raktárban megcsókolt. Azt, aki mellett gyönyörűnek érzem magam. Azt, aki hallja, amit mondok, akkor is, amikor nem mondok semmit. Aki a biztonságot jelentette nekem. Mikor azt mondta, „Kicsim, minden rendben lesz!” elhittem neki. Ő a hely, ahova futottam.

Azt a Nick Jonas-t, akit mindennél és mindenkinél jobban szerettem. Szeretek. És szeretni fogok, Most és Mindörökké…