,,Írtunk Miley-val egy dalt!"

16. rész (Miley szemszöge)

- Igazából tovább nem gondoltam… - ráncolta össze a szemöldökét. Aztán csak mosolygott. – De nyugodj meg, minden rendben lesz. – puszilta meg a homlokom.

- És valaki tud már róla?

- Hát nem igazán. Senkinek sem akartam elmondani, mert egyrészt veled akartam ezt megtenni, másrészt valószínűleg mindenki úgy reagált volna, mint te először.

- Az igaz… de a szüleinknek hogy mondjuk el? – néztem Nick-re, mert ettől egy picit megijedtem.

- Na ez egy jó kérdés! – sóhajtotta válaszul. – Nézd, az, biztos, hogy nem fogjuk titkolni… mármint a barátok és a család elől. Ez a mi életünk, nem az övék…

- A ’MI’ életünk. – ismételtem meg, mert olyan jó volt hallani és kimondani. Közben a kezeinket összekulcsoltam.

Már éppen indulni akartunk, amikor valami belém hasított és visszahúztam Nick-et.

- Mi a baj? – fordult oda egyből. 

- Nick, el kell mondanom valamit. Én másfél hónap múlva elmegyek forgatni egy filmet. – Nick lentebb hajtotta a fejét, majd vett egy nagy levegőt, aztán lassan kifújta. Úgy tett, mintha nem is mondtam volna semmit.

- Miért mondod el? – végül csak rákérdezett.

- Mert én elmegyek, és mire visszajövök te is mész turnézni, és…

- Miley. Ezt már megbeszéltük. Megoldjuk, minden rendben lesz. Higgy nekem! – és a csípőmre tette kezeit. Olyan hihetetlen, hogy ha belegondolok ebbe, nagyon félek, de ha Nick elmondja ezt a két mondatot, egyből megnyugszom.

 - Tudom, csak… félek…

- Az, jó dolog. Félni. Mert az azt jelenti, hogy van veszteni valód. – és adott egy puszit. Az öltözőmbe még megbeszéltünk néhány dolgot.

- Nick, mi lenne, ha elmennénk egy vacsorára a szüleidhez?!

- Miért?

- Mert már régen láttad őket, biztosan hiányzol nekik… - Nick elmosolyodott, és folytatta

- Jól esik, hogy törődsz a családommal! – mire én is mosolyogtam. – Rendbe, ma este megfelel?

- Persze! Akkor, ha olyan… este hétre odamegyünk, jó lesz?

- Oké, de ne legyél olyan ideges, mint a múltkor! – gúnyolódott, mire én is nevetve odacsaptam egyet a karjára. - Nekem most már mennem kell! Haza…

- Akkor visszamész…

- Eleve úgy beszéltük meg, hogy csak addig maradok, amíg hazajönnek apudék, és szerintem ő sem nézné jó szemmel, hogy én ott alszom…

- Igazad van! Akkor este hétkor találkozunk.

- Igen, érted megyek, szia! – adott egy gyengéd puszit a számra, majd a homlokomra, aztán kiment.

Nick szemszöge

Ahogy kiértem paparazzik százai vártak odakint.

- Nick, együtt vagytok Miley-val?

- Nick, Nick! A Cyrus házban laksz? – és még temérdek ugyanilyen kérdés. Én egyikre sem válaszoltam, amúgy sem szeretem kiteregetni a magánéletemet. A kocsim felé, néhány rajongó közelebb tudott jönni, és nekik adtam egy-egy autogramot. Aztán beszálltam a kocsimba és elhajtottam.

Otthon anyu és apu egy nagy öleléssel üdvözölt.

- Szia, kisfiam! Már úgy hiányoztál.

- Ti is nekem! – és leültünk beszélgetni kanapéra. Apuval tisztáztuk a nézeteltéréseket, végleg.

- Nick, mivel 3 és fél hónap múlva turnézni mentek, arra gondoltam a fiúkkal, hogy kéne írni néhány új dalt, és előadni majd a turnén, mint egy kis ízelítőt az új albumból. Te mit szólsz hozzá?

- Remek ötlet. Én benne vagyok! – helyeseltem, viszont közben tudtam, hogy apu inkább célozgatni is akart, mert tudta, hogy én vagyok az, aki általában a dalokat megírja. – Most viszont szeretnék beszélni veletek! Miley-val arra gondoltunk, hogy ma este összejöhetne a család, egy vacsorára. Mivel, már olyan rég voltam itthon…

- Persze, szóljunk Joe-nak és Kevin-éknek. – szólalt fel anyu.

- Igazából ’Joe-éknak’!

- Ezt hogy érted? – kérdezte anyu.

- Joe és Demi megint együtt vannak. Én és Miley hoztuk őket össze.

- Nagyszerű, akkor Joe-éknak. – ismételte.

- Miley-ért 7-re megyek, addig pedig szerintem elkezdek írni néhány dalt.

- Rendben kisfiam, ahogy akarod! – veregette meg apu a vállamat. Ezután felment a szobámba a kedvenc gitáromért, majd vissza le, a nappaliba, ahol leültem a kanapéra és elkezdtem koncentrálni.

Néhány órával később már kb. 2 dal kész lett. A 3.-nak a zenei alapja már megvolt, de a szöveggel kicsit bajban volt. Egyszerűen nem jött az ihlet. 

Ránéztem az órára, már negyed hét volt. Fél hétig, még irogatok, aztán felmegyek készülődni.

Mivel a bejárati ajtó a nappaliban nyílt, így hallottam, ahogy valaki benyit.

Miley jött be rajta.

- Sa! – szólaltam meg, egy hosszas csend után – Hogy kerülsz ide? Nem úgy volt, hogy érted megyek?

- De, csak meg akartalak lepni! – mosolygott.

- Hát sikerült. – majd odamentem hozzá és megöleltem. Közben meghallottam anyu hangját is.

- Nick, Joe azt mondta, hogy egy picit… Ó, szia Miley! – lepődött meg anyu, mikor meglátta Miley-t. Hamar túl lépett rajta és odajött megölelni Miles-t.

Anyu elkezdett csacsogni nekünk, közben én hátulról átöleltem Miley derekát.

- Szóval, csak annyit akartam mondani, hogy Joe azt mondta, hogy egy picit késni fognak, ezért Kevinéket is fél nyolcra hívtam.

- Rendben, anya! Mi addig csak el leszünk valahogy. – néztünk egymásra Miley-val, közben észre sem vettük, hogy anyu kiment. Leültünk a kanapéra, és beszélgetni kezdtünk.

- Mit csináltál, mielőtt megjöttem? – kérdezte Miley.

- Egy dalt próbáltam írni. Apuék kitalálták, hogy majd a turnén játszunk új dalukat is, ezért kell néhány dalt írnom. Ez a kettő már kész – és odaadtam neki azt a két papírt, amin már a kész dalol voltak. Miley hangosan felolvasta a címüket

-„Egy új lelkiállapot”; „Rock n’ Roll lélek” – majd magában elolvasta a szöveget.

- Nick ezek fantasztikusak.

- Viszont ezzel a harmadikkal meggyűlik a bajom.

- Segítsek? – nézett rám Miley.

- Persze. – és elkezdtem neki játszani a zenei alapot, és az eddigi szöveget. Mikor abbahagytam így szólt:

- A zene az, jó, az tetszik, de nézd csak… - majd egy ceruzával átírta a dal egyik részét.

- Igazad van, így tényleg jobb. – és megpusziltam az arcát. Aztán elkezdtük tovább írni ketten.

Mire kész lett, megérkeztek Kevinék is és Joe-ék is. Behívtuk őket a nappaliba.

- Most írtunk Miley-val egy dalt, és ezt hallanotok kell. Szerintem nagyon jó. – majd elkezdtem gitározni, és Miley-val elénekeltük.

1. Ismét beléptél az ajtómon

Nekem ennél több már nem kellett

Megint beindult valami, itt legbelül

Kint álltunk az esőben, mindketten

De ennek már vége

Megígérem

Ref.: Sokáig tartott, míg rájöttem

De most már pontosan tudom

Baby, te vagy a végzetem

Mikor itt vagy mellettem

Megszűnik minden, és csak te létezel

Te egy esély vagy az életemben

Amit soha többé nem engedek el

Higgy nekem, együtt, nincs olyan,

Amit ne tudnánk megtenni.

Ígérem, ez örökké fog tartani

Igen, örökké

2. Te vagy a fény, ami megszünteti a sötétséget

Baby, nem kell más, te vagy senki

Ez az érzés napról napra csak erősebb lesz

Még most is emlékszem a táncra, amit zene nélkül jártunk

A csókjaidra, az öleléseidre,

Amikkel eléred, hogy beléd szeressek

Ref.: Sokáig tartott, míg rájöttem

De most már pontosan tudom

Baby, te vagy a végzetem

Mikor itt vagy mellettem

Megszűnik minden, és csak te létezel

Te egy esély vagy az életemben

Amit soha többé nem engedek el

Higgy nekem, együtt, nincs olyan,

Amit ne tudnánk megtenni.

Ígérem, ez örökké fog tartani

Igen, örökké

3. Egyszer, régen, megpróbáltalak elengedni

De mindig ugyanoda érkezek vissza, hozzád

Soha nem vagyok olyan boldog,

Mint amikor a csillogó szemeidbe nézek

Ref.: Sokáig tartott, míg rájöttem

De most már pontosan tudom

Baby, te vagy a végzetem

Mikor itt vagy mellettem

Megszűnik minden, és csak te létezel

Te egy esély vagy az életemben

Amit soha többé nem engedek el

Higgy nekem, együtt, nincs olyan,

Amit ne tudnánk megtenni.

Ígérem, ez örökké fog tartani

Igen, szeretlek

Most és mindörökké…

Kevinék, és apuék először nem szóltak semmit. Aztán végül csak kinyitották a szájukat.

- Váó! Ez nagyon klassz lett! Tényleg, le a kalappal… - dicsérte meg mindenki, ami nagyon jól esett Miley-nak is és nekem is.

Utána Miley és én felmentünk a szobámba, hogy átöltözzek. Mikor felértünk Miley kigombolta az ingemet és levette rólam, majd megkérdezte:

Tényleg tetszik ez a dal?

- Igen, nagyon. Biztosan mindenki imádni fogja. – és megcsókoltam. Utána gyorsan átöltöztem és lementünk…