,,Te taszítod el magadtól!"

Végre meghoztam az új részt. Először is, akihez esetleg nem jutott el, készítettem néhány napja egy új előzetest is. Nézzétek meg IDE kattintva. Ez a rész nem a leghosszabb, de tartalmas. Viszont picit összezavaró, de legalább furdalja a kíváncsiságotok, tovább fogjátok olvasni. 8) Most nincs az elején kép, ugyanis úgy gondoltam, hogy a szövegbe rakok képeket, ezzel talán segítek is, hogy, amikor pl. leírok egy arckifejezést, azt hogy gondolom. Olvassátok el, és kommenteljetek. 
Előre is köszönöm. 
Puszi, Vicky

A következő napokban kaptam egy hívást, miszerint ismét be kell menjek a Disney-hez, egy fontos megbeszélésre.

Úgy is tettem.

Amikor beléptem a tárgyaló terembe, még senki sem volt ott. Leültem az egyik székbe, ami pont az ajtóval szemben volt.

Tudtam, hogy nagyon korán jöttem, ugyanis az ilyen „fontos megbeszélésekről” általában mindig minimum egy órát késnek.

Néhány perccel később nyílt az ajtó. Egyből meghallottam Demi nevetését, és nagyon mosolyra húztam a számat. De aztán az arcomra fagyott, ugyanis észrevettem, hogy Demi hátánál kik jönnek: Joe, Kevin majd Nick. Mindenki nevetett, és vidám volt, kivéve Nicket. Ő komoran, lefele nézve lépett be.

- Miley! – kiáltott Demi, majd gyorsan odajött és megölelt. Olyan volt, mintha már 1000 éve nem láttuk volna egymást. De akkor, abban a percben nem tudtam másra koncentrálni, csak Nickre. Néztem őt, mintha senki más nem létezne rajta kívül. Egy fekete szemüveg volt rajta, amit egy kis idő múlva levett. Teljesen más volt, mint tegnap. Tegnap ugyanis öröm és boldogság látszott rajta, amikor megpillantott, ma viszont düh és gyűlölet. Néhány mp múlva levette a szemeit rólam, majd leült velem szembe.

Könnyek jelentek meg a szememben, de nem engedtem, hogy lehulljanak. Vettem egy mély lélegzetet, lassan kifújtam, majd leültem.

Nagy csend lett. Majd néhány perc múlva Demi törte meg.

- Na jó. Még 30 percet minimum fognak késni. Addig csináljunk valamit. Mondjuk…

- 20 kérdés? – vágta rá Nick.

- Oké, én kezdem. – Demi tőlem, én Kevintől, Kevin pedig Joe-tól kérdezett. Majd Joe hosszasan gondolkozott azon, hogy mit kérdezzen Nicktől. Végül ezt:

- Szoktál nekem hazudni?

- Persze, hogy szoktam hazudni neked. – vágta rá Nick egyből, mintha ez egy teljesen alapvető dolog lenne. Mindenki nevetett egy kicsit, majd Nick kérdezett.

- Joe, mondtam már, hogy szeretlek?

- Nem.

- Hát, már késő elkezdeni. – ismét nevettünk. Nick hamar visszaváltott komoly arcra, és ezt kérdezte.

- Viselkedtél már nagyon önző módon, nem törődve mások érzelmeivel? Ezt kérdezem… Miley-tól.

Mindenki abbahagyta a nevetést és lefele nézett. Én csak bámultam Nickre, majd hagytam, hogy a könnycsepp végre lecsússzon az arcomon. Felálltam, és kimentem. Mivel máshova nem tudtam menni, így az öltözőmbe siettem.

Kis idő elteltével Demi lépett be.

- Miley, jól vagy? – majd odajött és megölelt.   

- Hát, voltam már jobban. – majd mikor elhúzódtunk egymástól, ezt mondtam – Boldognak kéne lennem, hiszen… megkaptam, amit akartam, nem? Nick gyűlöl engem.

- Miley, ő nem utál téged. Csak… csalódott. Nem tudja, hogy miért mentél el, és hagytad ott. De ha mondjuk, elmondanád neki…

- Nem. – vágtam rá. – Így egyszerűbb lesz neki.

- Olyan kis buta vagy. – folytatta Demi. – Itt van ez a pasi, aki megvesz érted, te pedig eltaszítod magadtól, mert Chloe Bridges szerint a te hibád, hogy kórházba került!? – mondta szarkasztikusan. – Figyelj, eleve neki ehhez semmi köze. Mármint, már nincsenek együtt Nickel, szóval…

- Mi?! Szakítottak? – kérdeztem kicsit hangosan, ugyanis nagyon meglepődtem.

- Hát… azt hiszem, igen.

- Na jó. Ez mit jelent?

- Nem tudom, mert… néha együtt vannak, néhány csók meg ilyesmi erejéig, aztán Nick dobja őt egy másik lány miatt, és ez folyamatosan visszafele játszódik. Egy picit megváltozott mióta kijött a kórházból. – én csak bámultam Demit. Annyira hihetetlen volt, amit mondott. Mármint, ez nem a régi Nick. Ő sose használna ki ilyen szinten egy lányt. Talán tényleg az változtatta meg, hogy elhagytam?
Teljesen össze voltam zavarodva, abban a pillanatban. Egyszer arra gondoltam, hogy ha együtt vagyok vele, akkor tényleg az igazi, régi Nick, viszont, ha nem vagyok vele, akkor megkímélem egy csomó fájdalomtól, és csalódástól, amit velem kéne átélnie.

- Na jól van. Most már menjünk vissza. – mondtam Demi, majd felállított, és lassan bementünk a terembe.

Mikor beléptünk nagy csend lett. Leültünk, de mi sem szólaltunk meg.

Néhány perc múlva bejött 4 ember. Ők egyfajta menedzserek és programszervezők voltak.

Sorban kezdték el magyarázni, hogy miért is vagyunk itt.

- Ez egy új Disney-projekt lenne. Mivel mindannyian valamilyen szinten már eltávolodtatok a cégtől, így szeretnénk egy utolsó, közös dolgot összehozni veletek. A rajongóknak, természetesen. A lényeg, hogy egy teljes napot együtt töltenétek, itt, párokban. Minden párt egy kamera követne, és bemutatnátok néhány kellék-raktárt, öltözőt, és ilyen fajta kulisszák mögötti helyeket. Ezzel együtt az új sorozatokat is bemutatnátok. Kellékeket, ruhákat, helyszíneket… stb. Mindent részletesebben megtaláltok az előtettek álló szerződésben.  Kérdés?         

- Meddig forgatnánk ezt az egészet? – kérdezte Kevin határozottan.

- Kb. egy hétig. Attól függ, kinek mennyi idő kell. De ez, alapjában véve egy egyszerű feladat, hiszen csak megmutatsz néhány helyszínt és mesélsz róla. Személyes történetet, vagy akármit. Mindezt egy kamerával a hátad mögött. Egyéb?

- Hogy leszünk párokban, ha öten vagyunk? – kérdezte Demi.

- Semmi baj, majd én leszek egyedül. – vágtam rá én.

- Erre semmi szükség, ugyanis Selena Gomez is csatlakozik ehhez, csak éppen vele később forgatjuk le, hiszen ma kezdődött a turnéja Európában. – ezután csend lett. Mindenki gondolkodott, lapozgatta a szerződést, majd egy kis idő múlva, Kevin:

- Mi benne vagyunk! – mosolygott a srácokkal együtt. Demi csak engem nézett, mintha azt várta volna, hogy menjek bele.

- Rendben, én is! – sóhajtottam, majd Deminek egy hatalmas mosoly kerekedett az arcára, és ezt mondta:

- D Lovato is benne van! – én is mosolyra húztam a számat rajta, de legbelül azt éreztem, hogy ezt még meg fogom bánni. - És a párokat mi szabhatjuk meg?

- Igazság szerint, mi arra gondoltunk, hogy úgy legyenek, ahogy a Send It On című videó klipben is voltak: Nick – Miley; Joe – Demi és Kevin – Selena. Van esetleg ellenvetés?

- Ami azt illeti – kezdtem bele, de Nick a szavamba vágott, legnagyobb meglepetésemre.

- NEM! Nincs semmi probléma. – majd maga elé húzta a papírt és aláírta. Aztán tovább adta, közben csak nézett engem. Én, szintén csak meresztettem rá fele a szemem. Nem értettem, hogy miért akar velem hirtelen egy párba lenni, amikor 20 perce még utált.

Mikor hozzám került a papír hezitáltam, de végül aláírtam.

Már mindenki indult. Joe-ék elköszöntek, és Kevinnel kimentek. Én és Demi is megindultunk. Nick csak ült a székben, és bámult előre, egyik kezével tartva a fejét.

Az ajtóban megálltam és visszanéztem rá. Demi látta ezt, elmosolyodott, majd elment.

Én csak álltam egy darabig az ajtóban. Majd vettem egy mély lélegzetet és lassan odamentem.

- Baj van? – kérdeztem, szinte suttogva.

- Nem. – válaszolta egyből, hidegen. Majd felállt, és egyre közelebb jött hozzám.– Úgy néz ki megint együtt fogunk dolgozni. – és egy büszke mosoly jelent meg az arcán, majd határozottan a falnak tolt. Először egy picit megijedtem, hiszen sose volt még ilyen, de legbelül élveztem azt, hogy az ajkaink csak néhány mm-re vannak egymástól. Már majdnem megcsókolt, de akkor, mintha meggondolta volna magát, és inkább az arcomat kezdte csókolgatni. Bár kellett volna, nem ellenkeztem.

Néhány mp múlva éreztem, hogy a kezével megfogta a hajam, és meghúzta azt, hogy elfordítsam a fejem, épp annyira, hogy ő rá tudjon térni a nyakamra. Én pedig csak becsuktam a szemem, és élveztem a pillanatot. Valami nem engedte, hogy megállítsam.

Ismét csak másodpercekkel később éreztem, hogy a két keze közül, amelyik mindkettő a csípőmőn volt, az egyik lassan felfelé halad, a pólóm alá, a másik pedig inkább lefele.

- N-Nick.... - mondtam halkan, szinte suttogva, de épp elég hangosan, hogy Ő hallja. Lassan felnézett. Le akartam állítani, de aztán a szemeink találkoztak. Két kezem az arcára helyeztem. -… Csókolj meg…