,,Miért kell ilyen nehéznek lennie?!"

 Itt az új rész. Ezt gondolom extra nagyon várjátok, ahogy abba hagytam az előzőt... xD De hát kell ez is.. xD Na mind1, szóval most is raktam bele képeket, amik talán ismét segítenek előcsempészni a fantáziákat. 8) Ebben a részben a végén, amikor Miley kibukott egy pletykán, az egyébként tök igaz, csak éppen Nick nem volt benne... 8) Remélem ez a rész is tetszik és kommenteltek. Az előző résznél pont nem volt meg a 10, de reméljük, hogy itt meglesz, úgyhogy hajrá. 8)

- N-Nick... - mondtam halkan, szinte suttogva, de épp elég hangosan, hogy Ő hallja. Lassan felnézett. Le akartam állítani, de aztán a szemeink találkoztak. Két kezem az arcára helyeztem. -… Csókolj meg…

Elégedetten mosolygott, majd azt tette, amit mondtam. Erőszakosan és durván megcsókolt. Egyáltalán nem úgy, mint régen. Beletúrtam a hajába, és csak élveztem a csókot, ami hosszú volt, és szenvedélyes.

Picit ledőlt, éppen csak annyiért, hogy megfogja a combjaimat, és felemeljen, anélkül, hogy a csók megtört volna. Lábaimat a hátánál összekulcsoltam, a kezeimet, pedig az arcáról, a nyakára tettem.

Bal kezével még mindig fogta az egyik lábam, a jobbal, pedig lassan, de határozottan felfele haladt.

A csókot megtörve, az arcomat kezdte csókolgatni, majd ezt súgta a fülembe: „Gyönyörű vagy.” A szavai miatt teljesen elpirultam. Egy apró mosoly jelent meg a számon, majd megpusziltam a nyakát, és kigomboltam az első gombot az ingén. Mikor végeztem az összessel, ledobtam róla. A pólón keresztül, ami még rajta volt, végig simítottam a mellkasát.

Azt akartam, hogy ez a pillanat örökké tartson. De aztán megzavart az ajtónyitás hangja. Demi állt ott, hatalmas szemekkel.

- Váó! Azt hittem, hogy ölitek egymást, de… úgy látom, hogy sikerült… megbeszélnetek, azt hiszem. – majd egy rövid, és legfőképpen kínos csend következett - Na mindegy, tegyetek úgy, mintha be sem léptem volna. – és ezzel együtt, gyorsan kiment, és bezárta maga után az ajtót. Mindketten kuncogtunk rajta egy kicsit, majd Nick felém fordult.

- Nem kéne ezt tennünk. Nem itt. Nem most. – törtem meg a csendet. Fájt ezeket, a szavakat kimondanom, hiszen épp annyira akartam, amennyire Ő, de mint mindig, most is az eszemre hallgattam és nem a szívemre. Nick bólogatott, majd gyengéden letett.

- Tudod, amikor rád gondolok, mindig csak jók jutnak eszembe, de aztán… beugrik az, hogy mikor kórházban voltam, te elmentél, és azt sem tudtad, hogy élek vagy halok. Valószínűleg nem is érdekelt.

- Nick…

- Mi az?! Talán nem így van. Miért, Miley?! Miért kellett elrontanod mindent?! Leribancozod Chloe-t, amikor Ő volt az egyetlen, aki velem volt, mindvégig?! És te olyankor hol voltál? - a szavai nagyon fájtak, mintha minden egyes betűnél valaki szíven szúrna, de megértettem Őt.  - Ja, persze. Filmet forgattál és turnéztál. Mi mást?! És velem mi van?! Akit állítólag „Mennyire szeretsz, és oda adnál mindent érte.”

- Te is tudod, hogy ez így van.

- Remekül ki tudod mutatni. – majd egy picit lenyugodott és ezt kérdezte. – Jelentett ez neked valamit? – utalva az előző jelenetünkre.

- Miért, neked? – kérdeztem vissza, nem voltam benne biztos, hogy el kéne mondanom, hogy ez jelentett nekem mindent. Egy rövid csend után, ezt válaszolta, szomorú szemekkel, lefele nézve.

- Nem. Semmit. Csak egy kis… pillanatnyi fellángolás volt. – és ezzel felvette az ingét, majd kiviharzott a szobából. Én pedig csak ott álltam, könnyes szemekkel. Nem akartam elhinni ezt az egészet. Direkt akarja nehezebbé tenni nekem?!

Nick szemszöge

- Miért, neked? – kérdezett vissza, s látszott rajta, hogy nem biztos abban, mit kellene felelnie. Én sem voltam az. „Nagyon sokat jelentett.” – gondoltam magamban, de az a tüske még mindig ott volt, ezért ez volt a válaszom.

- Nem. Semmit. Csak egy kis… pillanatnyi fellángolás volt. – mivel láttam a fájdalmat rajta, amit soha nem akartam ÉN okozni, így felvettem az ingem és kimentem. Nem kellett sok nekem sem, hogy sírjak, de erősnek akartam mutatni magam, így beviharoztam az öltözőnkbe. Leültem a kanapéra, és a fejem a kezeimbe helyeztem. Miért kell ilyen nehéznek lennie?!

Miley szemszöge

Egy órával később

Kimentem a folyosóra, ahol találkoztam Demivel. Elindultunk a terembe, ahol a fő meeting lett volna, mielőtt kezdődik ez az egész.

És mi fogadott, amikor beléptünk? Nick flörtölt Nicole Anderson-al. Az arcát simogatta, és megnevettette, többször. Annyira féltékeny lettem. Ezt velem kellene tennie, nem vele. De nem tehettem mást így csak vártam Demivel, aki folyamatosan arról kérdezett, hogy mi volt bent. Próbáltam elterelni a szót, de lehetetlen volt.

Majd bejött egy férfi, aki azt mondta mindenkinek, hogy a mai felvétel elmarad, holnap kezdünk.

Én még egy pillantást vetettem Nick és Nicole felé, amikor azt láttam, hogy a lány mosolyog, viszont Nick felém néz.

Gyorsan félre néztem, egyenesen Demire.

- Bocsi, mennem kell, majd holnap beszélünk. – és ezzel ott hagytam, mielőtt újra kérdezgetni kezdett volna.

- De...?! És mi...?! És… nah, mindegy. – hallottam a hátam mögött Demitől, aki picit össze volt zavarodva.

Mikor hazaértem, nem tudtam mit tenni. Leültem a kanapéra, és elővettem a laptopomat. Körbenéztem néhány oldalon, de valamin megakadt a szemem. „Miley Cyrus részeg volt” Elolvastam, és az állt benne, hogy egy fotón úgy nézek ki, mint aki be van rúgva, és a barátaim támogattak a kocsimhoz. Megnéztem képet, és emlékeztem arra, hogy mikor és hol volt ez. Egy megbeszélésről jöttem, és a sok vaku annyira zavart, hogy nehezen tudtam elérni a kocsimhoz. Erre ebből kihoztak egy ilyen történetet. Pláne most, amikor amúgy sem voltam a topon, elkapott a sírás. Majd a telefonom csörögni kezdett. Próbáltam rendbe szedni magam és felvettem.

- Igen?

- Szia, Miley. Itt Nick. – nagyon meglepődtem. Mármint… miért hívna engem Nick?

- Szia… - válaszoltam, nem biztosan abban, hogy mit kéne mondanom.

- Csak gondoltam felhívlak, de… baj van? Olyan fura a hangod. – ez Ő. Egyből megérzi, ha van valami baj, és valamilyen úton-módón mindig ott terem.

- Nem, nincs semmi baj, de… tényleg ezért hívtál? – kérdeztem összezavarodottan.

- Igazából, csak hallani akartam a hangod. – nevetett egy picit, idegességében, ahogy mindig is tette. – És szeretnék bocsánatot kérni a délutániért. Nem kellett volna azt tennem.

- Semmi baj, rendben van. – mondtam, s végre egy mosoly jelent meg az arcomon.

- Miley, hallom a hangodon, hogy valami baj van, gyerünk, mondd el!

- Tényleg semmi különös. – majd egyből ezt vágta rá, mintha biztos lett volna a válaszomban.

- Rendben, akkor egy 10 perc és ott vagyok. – majd lecsapta a telefont, mielőtt bármit is tudtam volna mondani.

Ahogy ígérte 10 perc múlva meg is jött. Kinyitottam az ajtót, és ott állt.

- Szia. – mondta, halkan, alig hallhatóan. Nem szóltam semmi, csak közelebb lépett hozzá, és szorosan megöleltem. Nagyon szükségem volt rá, abban a pillanatban. Miközben öleltük egymást, gyorsan elmeséltem neki az oldalt, és hogy mit írnak.

- Miley, tudom, hogy ez nehéz, de ki kell bírni. Figyelj… - húzódott el, épp annyira, hogy két kezét az arcaimra tudja helyezni – én mindig itt leszek neked. – mondta egy hatalmas mosollyal az arcán, amit ritkán mutatott mostanában. Pedig én imádtam azt a mosolyt.  

- Megígéred?

- Megígérem. Most és mindörökké… - ezekkel, a szavakkal egy hatalmas mosolyt csalt az enyémre is. Rég hallottam ezt a mondatot, és hiányzott. Tudtam, hogy ez nekünk többet jelentett, mint bármi más. Ez volt a mi mondatunk. 

Nah, itt a vége ennek a résznek. Most lécci írja le mindenki a kommentbe, hogy (ebben a részben) melyik volt a kedvenc része, és az a rész, amit a leginkább nem kedvelt? Előre is köszönöm mindenkitől. Puszi, 

Vicky    

Második díjam 8)

Enciiiii-től megkaptam a második díjamat, amit először is szeretnék nagyon megköszönni neki.8)

Nagyon sokat jelent nekem ez is, akár csak a kommentek, amiket írtok. Tudom, hogy a kis ,,szünetekkel", amik mostanában a részek közt vannak, elvesztettem néhány olvasót, de remélem ők is hamar visszajönnek, és újak is. 

Ezzel a második díjjal együtt biztosan kijelenthetem, hogy: tényleg nagyon jó, ha valaki(k) elismeri a munkádat.  

Szabályok a díjhoz:
1) Kell egy bejegyzést kitenned a díj logójával és a szabályok feltüntetésével.
2) Be kell linkelned a személy nevét akitől kaptad a díjat és tudatni vele, hogy elfogadtad.
3) Tovább kell adnod 3-5 blogtársadnak és szólnod nekik. :)

Tudom, hogy 3-5 embernek kéne tovább küldenem, de én csak egynek küldöm. Okok: 1, Mivel angol-szakos iskolába járok, így igazából, ha olvasok is történeteket, azokat csak angolul, így nem igazán tudok sok blogtársat. 
A második ok pedig, hogy egy blogot ismerek, aki szerintem nagyon megérdemli, méghozzá M. Tényleg a története eszméletlen ragadós, elkezded olvasni, és nem tudod abbahagyni. Emellett gyönyörűen fogalmaz. Én imádom. Plusz, ha Ő nincs, az én történetem sem került volna fel. 8)   

Köszi, ha elolvastad. 
Vicky

,,Te taszítod el magadtól!"

Végre meghoztam az új részt. Először is, akihez esetleg nem jutott el, készítettem néhány napja egy új előzetest is. Nézzétek meg IDE kattintva. Ez a rész nem a leghosszabb, de tartalmas. Viszont picit összezavaró, de legalább furdalja a kíváncsiságotok, tovább fogjátok olvasni. 8) Most nincs az elején kép, ugyanis úgy gondoltam, hogy a szövegbe rakok képeket, ezzel talán segítek is, hogy, amikor pl. leírok egy arckifejezést, azt hogy gondolom. Olvassátok el, és kommenteljetek. 
Előre is köszönöm. 
Puszi, Vicky

A következő napokban kaptam egy hívást, miszerint ismét be kell menjek a Disney-hez, egy fontos megbeszélésre.

Úgy is tettem.

Amikor beléptem a tárgyaló terembe, még senki sem volt ott. Leültem az egyik székbe, ami pont az ajtóval szemben volt.

Tudtam, hogy nagyon korán jöttem, ugyanis az ilyen „fontos megbeszélésekről” általában mindig minimum egy órát késnek.

Néhány perccel később nyílt az ajtó. Egyből meghallottam Demi nevetését, és nagyon mosolyra húztam a számat. De aztán az arcomra fagyott, ugyanis észrevettem, hogy Demi hátánál kik jönnek: Joe, Kevin majd Nick. Mindenki nevetett, és vidám volt, kivéve Nicket. Ő komoran, lefele nézve lépett be.

- Miley! – kiáltott Demi, majd gyorsan odajött és megölelt. Olyan volt, mintha már 1000 éve nem láttuk volna egymást. De akkor, abban a percben nem tudtam másra koncentrálni, csak Nickre. Néztem őt, mintha senki más nem létezne rajta kívül. Egy fekete szemüveg volt rajta, amit egy kis idő múlva levett. Teljesen más volt, mint tegnap. Tegnap ugyanis öröm és boldogság látszott rajta, amikor megpillantott, ma viszont düh és gyűlölet. Néhány mp múlva levette a szemeit rólam, majd leült velem szembe.

Könnyek jelentek meg a szememben, de nem engedtem, hogy lehulljanak. Vettem egy mély lélegzetet, lassan kifújtam, majd leültem.

Nagy csend lett. Majd néhány perc múlva Demi törte meg.

- Na jó. Még 30 percet minimum fognak késni. Addig csináljunk valamit. Mondjuk…

- 20 kérdés? – vágta rá Nick.

- Oké, én kezdem. – Demi tőlem, én Kevintől, Kevin pedig Joe-tól kérdezett. Majd Joe hosszasan gondolkozott azon, hogy mit kérdezzen Nicktől. Végül ezt:

- Szoktál nekem hazudni?

- Persze, hogy szoktam hazudni neked. – vágta rá Nick egyből, mintha ez egy teljesen alapvető dolog lenne. Mindenki nevetett egy kicsit, majd Nick kérdezett.

- Joe, mondtam már, hogy szeretlek?

- Nem.

- Hát, már késő elkezdeni. – ismét nevettünk. Nick hamar visszaváltott komoly arcra, és ezt kérdezte.

- Viselkedtél már nagyon önző módon, nem törődve mások érzelmeivel? Ezt kérdezem… Miley-tól.

Mindenki abbahagyta a nevetést és lefele nézett. Én csak bámultam Nickre, majd hagytam, hogy a könnycsepp végre lecsússzon az arcomon. Felálltam, és kimentem. Mivel máshova nem tudtam menni, így az öltözőmbe siettem.

Kis idő elteltével Demi lépett be.

- Miley, jól vagy? – majd odajött és megölelt.   

- Hát, voltam már jobban. – majd mikor elhúzódtunk egymástól, ezt mondtam – Boldognak kéne lennem, hiszen… megkaptam, amit akartam, nem? Nick gyűlöl engem.

- Miley, ő nem utál téged. Csak… csalódott. Nem tudja, hogy miért mentél el, és hagytad ott. De ha mondjuk, elmondanád neki…

- Nem. – vágtam rá. – Így egyszerűbb lesz neki.

- Olyan kis buta vagy. – folytatta Demi. – Itt van ez a pasi, aki megvesz érted, te pedig eltaszítod magadtól, mert Chloe Bridges szerint a te hibád, hogy kórházba került!? – mondta szarkasztikusan. – Figyelj, eleve neki ehhez semmi köze. Mármint, már nincsenek együtt Nickel, szóval…

- Mi?! Szakítottak? – kérdeztem kicsit hangosan, ugyanis nagyon meglepődtem.

- Hát… azt hiszem, igen.

- Na jó. Ez mit jelent?

- Nem tudom, mert… néha együtt vannak, néhány csók meg ilyesmi erejéig, aztán Nick dobja őt egy másik lány miatt, és ez folyamatosan visszafele játszódik. Egy picit megváltozott mióta kijött a kórházból. – én csak bámultam Demit. Annyira hihetetlen volt, amit mondott. Mármint, ez nem a régi Nick. Ő sose használna ki ilyen szinten egy lányt. Talán tényleg az változtatta meg, hogy elhagytam?
Teljesen össze voltam zavarodva, abban a pillanatban. Egyszer arra gondoltam, hogy ha együtt vagyok vele, akkor tényleg az igazi, régi Nick, viszont, ha nem vagyok vele, akkor megkímélem egy csomó fájdalomtól, és csalódástól, amit velem kéne átélnie.

- Na jól van. Most már menjünk vissza. – mondtam Demi, majd felállított, és lassan bementünk a terembe.

Mikor beléptünk nagy csend lett. Leültünk, de mi sem szólaltunk meg.

Néhány perc múlva bejött 4 ember. Ők egyfajta menedzserek és programszervezők voltak.

Sorban kezdték el magyarázni, hogy miért is vagyunk itt.

- Ez egy új Disney-projekt lenne. Mivel mindannyian valamilyen szinten már eltávolodtatok a cégtől, így szeretnénk egy utolsó, közös dolgot összehozni veletek. A rajongóknak, természetesen. A lényeg, hogy egy teljes napot együtt töltenétek, itt, párokban. Minden párt egy kamera követne, és bemutatnátok néhány kellék-raktárt, öltözőt, és ilyen fajta kulisszák mögötti helyeket. Ezzel együtt az új sorozatokat is bemutatnátok. Kellékeket, ruhákat, helyszíneket… stb. Mindent részletesebben megtaláltok az előtettek álló szerződésben.  Kérdés?         

- Meddig forgatnánk ezt az egészet? – kérdezte Kevin határozottan.

- Kb. egy hétig. Attól függ, kinek mennyi idő kell. De ez, alapjában véve egy egyszerű feladat, hiszen csak megmutatsz néhány helyszínt és mesélsz róla. Személyes történetet, vagy akármit. Mindezt egy kamerával a hátad mögött. Egyéb?

- Hogy leszünk párokban, ha öten vagyunk? – kérdezte Demi.

- Semmi baj, majd én leszek egyedül. – vágtam rá én.

- Erre semmi szükség, ugyanis Selena Gomez is csatlakozik ehhez, csak éppen vele később forgatjuk le, hiszen ma kezdődött a turnéja Európában. – ezután csend lett. Mindenki gondolkodott, lapozgatta a szerződést, majd egy kis idő múlva, Kevin:

- Mi benne vagyunk! – mosolygott a srácokkal együtt. Demi csak engem nézett, mintha azt várta volna, hogy menjek bele.

- Rendben, én is! – sóhajtottam, majd Deminek egy hatalmas mosoly kerekedett az arcára, és ezt mondta:

- D Lovato is benne van! – én is mosolyra húztam a számat rajta, de legbelül azt éreztem, hogy ezt még meg fogom bánni. - És a párokat mi szabhatjuk meg?

- Igazság szerint, mi arra gondoltunk, hogy úgy legyenek, ahogy a Send It On című videó klipben is voltak: Nick – Miley; Joe – Demi és Kevin – Selena. Van esetleg ellenvetés?

- Ami azt illeti – kezdtem bele, de Nick a szavamba vágott, legnagyobb meglepetésemre.

- NEM! Nincs semmi probléma. – majd maga elé húzta a papírt és aláírta. Aztán tovább adta, közben csak nézett engem. Én, szintén csak meresztettem rá fele a szemem. Nem értettem, hogy miért akar velem hirtelen egy párba lenni, amikor 20 perce még utált.

Mikor hozzám került a papír hezitáltam, de végül aláírtam.

Már mindenki indult. Joe-ék elköszöntek, és Kevinnel kimentek. Én és Demi is megindultunk. Nick csak ült a székben, és bámult előre, egyik kezével tartva a fejét.

Az ajtóban megálltam és visszanéztem rá. Demi látta ezt, elmosolyodott, majd elment.

Én csak álltam egy darabig az ajtóban. Majd vettem egy mély lélegzetet és lassan odamentem.

- Baj van? – kérdeztem, szinte suttogva.

- Nem. – válaszolta egyből, hidegen. Majd felállt, és egyre közelebb jött hozzám.– Úgy néz ki megint együtt fogunk dolgozni. – és egy büszke mosoly jelent meg az arcán, majd határozottan a falnak tolt. Először egy picit megijedtem, hiszen sose volt még ilyen, de legbelül élveztem azt, hogy az ajkaink csak néhány mm-re vannak egymástól. Már majdnem megcsókolt, de akkor, mintha meggondolta volna magát, és inkább az arcomat kezdte csókolgatni. Bár kellett volna, nem ellenkeztem.

Néhány mp múlva éreztem, hogy a kezével megfogta a hajam, és meghúzta azt, hogy elfordítsam a fejem, épp annyira, hogy ő rá tudjon térni a nyakamra. Én pedig csak becsuktam a szemem, és élveztem a pillanatot. Valami nem engedte, hogy megállítsam.

Ismét csak másodpercekkel később éreztem, hogy a két keze közül, amelyik mindkettő a csípőmőn volt, az egyik lassan felfelé halad, a pólóm alá, a másik pedig inkább lefele.

- N-Nick.... - mondtam halkan, szinte suttogva, de épp elég hangosan, hogy Ő hallja. Lassan felnézett. Le akartam állítani, de aztán a szemeink találkoztak. Két kezem az arcára helyeztem. -… Csókolj meg…